Az esőerdők megmentésére irányuló intézkedéseket tartalmazni fogja a Kiotó lejártát követő klímaváltozásról szóló új egyezmény. Ebben jutott egyetértésre a 180 ország részvételével lezajlott találkozó – olvasható a Telegraph oldalon.
A megállapodással sikerült elérni azt, amiért a környezetvédő csoportok a fejlődő országokban 20 éven át, – amióta csak a világot átfogó erdészeti egyezmény gondolatát az 1980-as években először felvetették, – sikertelenül kampányoltak.
A fejlődő országokban folyó erdőirtások nyomán keletkező emisszió csökkentésről (REDD) szóló megállapodás, már a 2012-ben hatályba lépő egyezményt megelőzően, zöld jelzést ad a korai fellépésének, az időben való cselekvésnek.
A megállapodás, a házigazda Indonézia dédelgetett kezdeményezése, azt is jelenti, hogy az erdőirtásra vonatokozó projektek valószínűleg pénzt is vonzanak majd a magánbefektetők részéről, akiknek érdeke a jóslatok szerint, a jövőben magasabb áron, értékesíthető szénkvóták tárolása.
John Lanchbery, a brit Királyi Madárvédelmi Társaság részéről úgy ítéli meg, hogy minden korábbi, erdőegyezményre irányuló kísérlet azon bukott meg, hogy mindig kialakult a fejlett ipari országoknak egy olyan csoportja, amely meg szándékozott mondani a fejlődőknek, hogy mi a teendőjük.
Ezt a javaslatot viszont egy fejlődő ország tette. Nagyon egyértelmű és világos, elkerüli az összes előző kísérlet buktatóit. Az emisszió csökkentésről szól, és az éghajlat hatásait érző emberek képesek megérteni.
Az erdőirtás elkerülésből származó kvótákat ugyanúgy lehetne tárolni, mint a CDM (tiszta fejlesztési mechanizmus) a megújuló energiaforrás projektekből származó kvótáit.
Lord Stern szerint 5-7,5 milliárd fontra tehető évente az az összeg, amivel, 2030-ra az erdőirtás a mostani felére lenne csökkenthető. Ez olyan pénz, ami csak a magánszektorból érkezhetne. Eddig a legnagyobb pénzre, – mostantól 2012-ig számítva 2,5 milliárd fontra –, a norvég miniszterelnök tett ígéretet. Nagy-Britannia 15 millió fontra tett ígéretet, a Világbank mintatervének hozzájárulásaként.
Az elgondolás máris nagyon népszerű világszerte, Amazónia kormányzói, Pápua–Új Guinea és Szumátra is beállt az erdőirtás helyett pénzt szerezni kívánók sorába.
Eduardo Braga, amazonasi kormányzó már tett kezdeményezéseket havi 50 dollár kifizetésével azoknak az erdőlakó családoknak, akik nem vágják ki, illetve nem égetik fel az erdőt.
Indonézia közölte, hogy a mintaprojekthez négy erdőt fog kiválasztani az ország területéről, melyek Dél-Kalimantan, Dél-Sulawesi, Észak-Szumatra és Délkelet-Sulawesi területén helyezkednek el. Aceh tartományban az ottani kormányzó, Irawandi Yousuf, függetlenségi vezető – akinek sikerült biztonságos helyre úsznia, miután a börtönt, ahol fogva tartották elérte a szökőár –, már korábban fakitermelési tilalmat rendelt el.
Az RSPB (Royal Society for the Protection of Birds, UK) és a Burung Indonézia nemrég vásárolt 200 ezer acre területen kitermelési koncessziót Szumátrán, s miután azt kitermelik, remélik, hogy a Harapan Esőerdő Projekttel szereznek majd kvótákat.
Az viszont még nem világos, hogy a négy mintaprojekt hogyan segíti majd Indonézia teljes emisszió csökkentését, ahelyett, hogy máshol idézne elő nagyobb mértékű erdőirtást.
