2026. szeptember 1.  - A klímaváltozás egyre érzékelhetőbb hatásaival párhuzamosan felértékelődnek természeti erőforrásaink, és egyre nagyobb társadalmi figyelem irányul az erdőkre is.

Ez fontos és pozitív változás. Az erdők jövője mindannyiunk ügye, természetes tehát, hogy az emberek érzékenyebben reagálnak arra, ami az erdőkben történik. Az aggodalom azonban nem mindig jár együtt a tények és az erdőgazdálkodás hosszú távú összefüggéseinek ismeretével.
Különösen igaz ez egy olyan nyilvánosságban, ahol egy-egy fénykép, néhány mondatos bejegyzés vagy hiányos információ alapján nagyon gyorsan kialakulhatnak sommás vélemények az erdészek munkájáról. Ami első pillantásra természetkárosításnak tűnhet, annak hátterében sokszor évtizedekre előre tekintő szakmai döntések, termőhelyi adottságok, jogszabályi keretek és egymással kemény tervező munkával összeegyeztetett társadalmi igények állnak. Az erdő életének időléptéke ráadásul egészen más, mint amihez a mindennapokban hozzászoktunk: egy erdő szerkezetét nem lehet egyik évről a másikra megváltoztatni.
Éppen ezért különösen tanulságos egy Balatonfüreden öt évvel ezelőtt kezdődött történet.
Az erdőben rendszeresen járó helyi civilek egy fakitermelést látva kezdtek kérdéseket feltenni, majd kritikusan fordultak a Bakonyerdő Zrt.-hez. Civil szemmel azt érzékelték, hogy „hiányzik a fa” abból az erdőből, amelyet korábban ismertek. A kezdeti kapcsolatot bizalmatlanság és ellenállás jellemezte. A történet azonban nem ért véget a tiltakozásnál. A következő években terepi bejárások, megbeszélések és szakmai egyeztetések sora következett. A civilek megismerték az erdészek szempontjait, betekintést kaptak az erdőtervezésbe, és közelebbről láthatták, milyen szakmai, természeti és szabályozási feltételek között kell döntéseket hozni. Ahogy egyikük megfogalmazta: egészen más erdőt lát az ember, amikor egyedül jár benne, és mást, amikor egy erdésszel együtt. Közben az erdészeknek is meg kellett érteniük, mit lát és mitől tart az, aki nem szakemberként, hanem az erdőért aggódó helyi lakosként figyeli a változásokat. A közeledéshez mindkét félre szükség volt: nyitottságra az erdőgazdálkodó, valamint kíváncsiságra és a megismerés szándékára a civilek részéről.
Öt év alatt a bizalmatlanságból valódi partnerkapcsolat alakult ki. A civilek megismerték az erdőgazdálkodás céljait és terveit, az erdészek pedig olyan partnereket kaptak, akikkel már nem egymás szándékait kérdőjelezik meg, hanem a közös lehetőségeket keresik. A folyamatos erdőborítás céljának megismerése és az ezt alátámasztó tervek megtekintése után a korábbi kételyeket bizalom váltotta fel.
A balatonfüredi történet azért különösen fontos, mert megmutatja: a természeti értékek iránti társadalmi érzékenység és a szakszerű erdőgazdálkodás nem egymás ellenfelei. A kritika is lehet egy együttműködés kezdete – feltéve, hogy a gyors ítéletet felváltja a kíváncsiság, a személyes tapasztalat és a tények megismerése.
Ezt az öt év alatt megtett utat mutatja be az Erdőmánia új epizódja, amelyben civilek és erdészek együtt beszélnek arról, hogyan jutottak el a kezdeti konfliktustól odáig, hogy ma már közösen gondolkodnak az erdő jövőjéről: https://youtu.be/PWztaXx4xsk