A Pesti Hírlap 1907. február 15-ei számában a következőket olvashatták:
A selmeczi erdészeti akadémia áthelyezése. Lőcsei levelezőnk állítólag megbízható forrásból arról értesült, hogy a selmeczbányai erdészeti akadémia kérdése a megoldáshoz jutott. Az állam ugyanis Budapesten gazdasági fakultásokkal bővíti ki az egyetemet, melyhez a selmeczbányai erdészeti akadémián kívül még a magyaróvári gazdasági akadémia és a budapesti állatorvosi főiskola is csatoltatnék.
Tehát, nincs új a Nap alatt.
A XIX.-XX. fordulójának évtizedei a Selmectől való elszakadás időszaka voltak, írja a szerző. Az ősi intézmény tanárit és diákjait is megosztó kérdés: menni vagy maradni? –nagyon bonyolult. Az biztos, hogy az intézmény diáksága – sok borsot törvén a selmeci lakosok orra alá –, nem örvendett feltétlen népszerűségnek. Ugyanakkor az Akadémia volt a kisváros legfontosabb presztízs teremtő – és kenyéradó – intézménye.
A dilemmát a trianoni döntés végleg feloldotta. Az utódok pedig gazdagabbak lettek egy csodálatos nosztalgiával.
A deheroizáló kötet szembesíti az olvasót a Selmecen tanulók és élők mindennapi gondjaival, az Akadémia és a városlakók közötti bonyolult érdekviszonnyal. A dokumentumok feketén-fehéren igazolják, hogy az egykori burschok meglehetősen ambivalensen viszonyultak „sáros Selmec”-hez.
A könyv kötelező olvasmány.
Z.Z.
Erdészettörténeti Közlemények LVI.
Országos Erdészeti Egyesület, Erdészettörténeti Szakosztály, Budapest, 2003.
