Reményt adó tanulmány a világ erdeiről: Pekka Kauppi szerint az erdők csökkenésének tendenciája a korábban véltnél kedvezőbb irányba tart. A világ erdeinek állapotát mérő új eljárás azt mutatja, hogy a jövő talán nem is olyan sötét, mint ahogy attól korábban tartottunk
Egy nemzetközi kutató csoport azt állítja, hogy az általuk készített erdő azonosítási tanulmány arra enged következtetni, miszerint a világ az erdőirtást illetően fordulóponthoz közeledik.
A tanulmány a fatömeget, a biomasszát és a megkötött szén mennyiségét – nem csak fákkal borított földterületként méri. Eredményeiket az Amerikai Tudományos Akadémia legújabb fejleményeket közlő folyóiratában publikálták.
A tanulmány egyik szerzője, Pekka Kauppi szerint a tendencia a korábban véltnél jobb irányba tart.
Kauppi, a Helsinki Egyetem professzora szerint, az általa kidolgozott erdőazonosítás módszertana által kínált adatok kifinomultabb látásmódot nyújtanak, mint a korábbi tanulmányok.
Eddig a hangsúlyt majdnem kizárólag az erdő terület méretére helyezték, mondta el a BBC News-nak. Most más összetevőket is bevontak a mérésekbe, így a biomasszát és a tárolt szén mennyiségét is.
Hangsúlyozta, hogy ez a fajta megközelítés lehetővé teszi a természeti erőforrások jobb megértését. Ha mind az erdővel lefedett területet, mind a biomassza változásait nézzük, teljesebb képet kaphatunk az ökoszisztémáról.
Amikor a módszert az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági szervezetének globális Erdőértékelési jelentésének adataira alkalmazták, a kutatók azt tapasztalták, hogy az az elmúlt 15 év folyamán, a világ 50 leginkább erdősült országából 22-ben tulajdonképpen növekedett az erdőállomány, a fakészlet.
Az 50 ország körülbelül felénél a biomassza és a széntároló kapacitás növekedését is kimutatták.
Feltárták viszont az adatok azt is, hogy az erdős terület és a biomassza még mindig csökkenőben van Brazíliában és Indonéziában, a világ legjelentősebb esőerdeinek országaiban.
A beszámoló összefüggést mutat ki egy adott ország gazdasági növekedése és az „erdő átmenete”, más szavakkal az erdőpusztítástól a nettó erdőborítás növekedése felé való elmozdulás között.
Professzor Kauppi kiemelte, egyetlen nemzet sem szándékosan pusztította ki erdeit, az emberek ezt szükségből tették.
Az erdőkre nehezedő nyomás enyhül, ha az embereknek van más munkájuk. Nem azt állítja, hogy az emberek, ha tehetősebbek nem rombolják az erdőket, de ez egy jele annak, hogy a társadalmakban jó-e a törvények érvényesítése és a vidék politika – vélekedett a kutató.
Megvolt annak a kockázata, hogy a faipari nyersanyagot és faalapú termékeket importáló gazdag országok félrevezető adatokat jelentenek, mintsem saját erdeiket rombolják.
Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a nemzetközi kereskedelem összképe nem rossz, ha a magas termelékenységű régiókban mezőgazdasági termelés folyik, s máshol területeket lehet védelem alá helyezni vagy megmenteni.
A professzor reményét fejezte ki, hogy az erdőazonosító képletét a kormányok és az erdészeti politika alkotói eszközként használják, hogy segítségükre legyen majd hatékony stratégiák kidolgozásában.
