Az erdők védelmének elkapkodásával több milliárd font kerülhet korrupt politikusok, bűnözők és szennyező iparágak kezére, ha a globális felmelegedés elleni felépés egyik módjaként siettetjük a folyamatot, figyelmeztettek a szakemberek.  

A Rights and Resources Initiative (Jogok és Erőforrások Kezdeményezés), a világ különböző részeiről szerveződött csoportok koalíciója. Álláspontja szerint, nem történt meg minden a földtulajdonjogok kellő rendezése érdekében a trópusi országban, ahová a pénz nagy része irányul – olvasható a guardian.co.uk oldalon.
A földtulajdonlásra vonatkozó világos, egyértelmű irányelvek híján, és a helyi lakosság bevonása nélkül ugyanis a gazdag országok, köztük Nagy-Britannia által az erdők védelméhez biztosított pénzalapok heves konfliktusokat gerjeszthetnek, s az üvegházhatású gázkibocsátás csökkentése kudarcba fullad.
Az erdőirtás az ember okozta üvegházhatású károsgáz-kibocsátás egyötödét okozza, és a klímaváltozásról folyó viták kulcskérdésévé vált, miként biztosítható, hogy a trópusi erdők megkössék a hatalmas szén–dioxid készleteket.
Sir Nicholas Stern a probléma közgazdasági áttekintését adva, 2006-ban arról ír, hogy két és fél milliárd font elegendő lenne az erdőirtás megelőzéséhez abban a nyolc országban, melyek a legfontosabbak ebből a szempontból. Nagy-Britannia és Norvégia már ígéretet tett , hogy 108 millió fonttal hozzájárul a Kongó-medence erdőségének védelméhez. Az, hogy a gazdag országok fizetnek a trópusi régióknak azért, hogy  védelmet biztosítsanak az erdőknek, valószínűleg részét képezi majd egy új globális klímamegállapodásnak, ami a kiotói jegyzőkönyv helyébe léphet, s melyről jövőre születhet megegyezés.
Stern arról is ír, hogy egy sor intézményes és politikai reformra van szükség, az erdőtulajdonlási jog átalakítására is. Ilyen változtatások nélkül a fák védelmére szánt pénz központi kormányhivatalokhoz kerülhet, melyek közül sok, szorosan kötődik az illegális fakitermeléshez és bányászati tevékenységhez.
Andy White, a ‘Rights and Resources’ kezdeményezés koordinátora szerint, a helyi csoportoknak történő közvetlen kifizetések hatékonyabbak lehetnek, de ehhez világos földhasználati jogokra van szükség. Mexikói, guatemalai és brazíliai példák bizonyossága  alapján a helyi közösségek jobban óvják az erdőt, mint a kormányok.
Rettenetes hiba lenne a fejlesztési alapokat tisztán a szén-dioxidra és az éghajlatváltozás csillapítására redukálni. Ez igazi dilemma elé állítja az Egyesült Királyságéhoz hasonló,  lelkiismeretes kormányokat. Alááshatja az összes fejlesztést, az emberi jogokért folyó  munkát egy adott területen, ha a szénmegkötés biztosításáért tett erőfeszítések nem segítik és erősítik a helyi földtulajdonjogokat és a helyi szervezeteket.
A napokban közzétett két, Rights and Resources Initiative jelentés azt demonstrálja, hogy a földtulajdonlás jogi folyamata lassult az utóbbi években. A csoport szerint a fejlődő országokban az erdők mindössze 27 százaléka van a helyi közösségek tulajdonában, illetve használati jogában. Felhívja a figyelmet, hogy az elkövetkező két évtizedben a még megmaradt erdőket az utolsó nagy földrablás fenyegeti, a felszökő élelmiszer, bioüzemanyag és fatermék iránti kereslet miatt lesznek, akik igyekeznek megkaparintani a földet.
White szerint erőfeszítéseket kell tenni a távol eső helyeken lévő erdők feltérképezésére, és regisztrálni kellene az ott élőket, hogy érdekeiket védelmezni lehessen.
A walesi herceg nevével fémjelzett projekt a Prince's Rainforests Project igazgatója, James Heneage álláspontja szerint, ha a földtulajdonjogokat helyezik a fókuszba, akkor késleltethetik az éghajlat védelmére tett erőfeszítéseket. A földtulajdonjog szerinte is fontos kérdés, mellyel foglalkozni kell, de olyan makacs probléma, melynek megoldása időt igényel. Most az éghajlatváltozással összefüggő vészhelyzetben nem engedhető meg, hogy a földtulajdonlás kérdései késleltessék az erdőirtás megállítására szánt jelentős összegek eljuttatását az erdőbe.