Albany, N. Y.- Az őz az egész országban feleszi az erdőket
Populációrobbanás: számuk 500 ezerről 25 millióra nőtt egyetlen évtized alatt Úgy látszik, nem egyedül kis hazánkban okoz gondot az agancsosok nagy száma. Hasonló problémával kell megküzdeniük az észak-amerikai erdészeknek és vadgazdálkodóknak is.
Negyven évvel ezelőtt Charlie Scheer ritkán látott őzet Long Island keleti végén, a 250 hektárnyi területű csemetekertje közelében. Ma már reggelente helyi kereskedésébe menet, ötöt-hatot is lát átmenni az úton. Scheer számára, aki 63 évesen a Long Island-i Farm Bureau elnöke, az állatok inkább élősködők, mintsem az erdős tájhoz tartozó élőlények. Szerte a vidéken a fehérfarkú őz-populáció növekedése inkább riadalmat kelt a farmokon, megváltoztatja az erdő ökológiáját, egyre több gépjármű balesetet és halálesetet idézve elő.
– Nagykereskedelmi csemetekert vagyunk, és az őz súlyos kárt tehet akár egy éjszaka alatt is, ha táplálkozik vagy párzik – állítja a farmer. – Mindenre rájárnak. Nem válogatósak. Ez az egyik legnyomasztóbb problémánk.
„Az őz okozta mezőgazdasági vadkár 2003-ban, New York államban 58 millió és 60 millió dollár közé tehető”- tájékoztatott Paul Curtis, docens és vadgazdálkodási szaktanácsadó, a Cornell Egyetemről.
Robbanásszerű a szaporodás az egész országban. A New York állami környezetvédelmi hivatal kb. egy millióra becsüli az állam területén élő őzek számát. Országos adatokat tekintve, különböző kutatások alapján, a fehér-farkú őz-populáció az 1990-es évekre jellemző 500 ezres egyedszámáról 25-30 millióra emelkedett.
A 20. század elején az államok korlátozták a vadászatot, szabad területeket tartottak fenn, importálták az állatokat. Mivel a farmerek felhagytak a gazdálkodással, a mezőgazdasági művelés számára egykor kiirtott, megtisztított területeket ismét visszaadták a természetnek.
Úgy látszik, túlságosan jól sikerült az őzek visszatelepítése – mondta Cortis. – Jóllehet, vannak még ellenségeik, de a legfőbb ragadozó, a farkas már eltűnt a vidékről.
Most az ember az őz legrettegettebb ellensége, bár a vadászok száma is csökken, különösen a fiatalok körében.
Az őzek feleszik, lerágják a jövendő erdőket
A mai magas őzpopuláció száma képet adhat arról, hogyan festenek majd az erdők néhány évtized elteltével. Az erdészet szakemberei szerint fokozatosan csökken a fák, a csemeték száma, ami befolyásolhatja egyes fajok fennmaradását.
„Nincsenek kis fák, aljnövényzet a földön fészkelő madarak számára, Nem lesz erdőfelújulás. 40-50 év múlva, amikor elfogynak a jelenlegi erdők, nem marad a helyükön semmi. Az őz mindent megeszik, ami ott található” – állítja Richard Parker a Genesee Állami Park Régió területi igazgatója.
A falánk őz elfogyasztja a vörös tölgy, a cukor juhar és a fehér kőris csemetéket, az olyan fajok, mint a fekete nyír és a bükk minimális példányban maradnak meg. Az aljnövényzetet adó fás növények eltűnésével számos énekes madár élőhelye is megszűnik, mert fészkelő helyük odalesz.
Magunknak csináltuk…
Michael Conover, a vadgazdálkodástan professzora, az Utah Állami Egyetem Jack Berryman Intézetének igazgatója legalább 750 millió dollárra becsüli azt a vadkárt, amit évente okoznak az őzek az Egyesült Államok faiparának.
Az állományszabályozás módszerei államonként különbözőek. Vannak városok, melyek vadászokat fogadnak az állomány csökkentésére.
2003-ban 1,5 millió vad-jármű ütközésből származó baleset volt egy a Közlekedés Biztonsági Biztosító Intézetben (Insurance Institute for Highway Safety) készült tanulmány szerint. Más államok kiterjesztik a vadászati idény hosszát, elsősorban a nőstényekre vadásztatnak.
A programoknak vegyes a fogadtatásuk és az eredményességük. A legtöbb vadász, aki éveken át trófeáért hajt, vonakodik a nőstényekre vadászni. Két, három példánynál nem is lőnek ki többet évente.
„Úgy látjuk, magunk gerjesztette problémáról van szó”– mondta Laura Simon, a városi vad és állatmenhely program igazgatója, amely az Egyesült Államok Humánus Társadalmáért programjának része. „Ideális táji környezetet teremtettünk az őznek.”
