2014. február 14. - Akácnemesítési projektzárót tartott a Silvanus Csoport

Az Új Széchenyi Terv Gazdaságfejlesztési Operatív Program keretében megvalósított „Magtermő törzsültetvény és termelési rendszer kifejlesztése kiemelkedően nagy hozamú, magról jól örökítő, gyorsan növő „Turbó” akác törzsfa klónokkal energiaültetvények és produktív erdők szaporítóanyagának ellátásához" című projektjének záró rendezvényét tartotta pénteken a Silvanus Csoporthoz tartozó Hungaroplant Kft.


Németh Jenő ügyvezető után dr. Bach István ismertette a Kapusi Imre elképzelései szerint megvalósított magtermesztő plantázs elméleti vonatkozásait.
Bach István elöljáróban elmondta, hogy ’81 óta foglalkozik erdészeti fajtakísérletekkel.  Az akác mindig a fafajpolitika kereszttüzében állt – folytatta a szakember. – Ennek ellenére folyamatosan növekedett a részaránya és az alkalmazási területe. Hazánkban az akác a síkvidéki erdőgazdálkodás vezér fafaja, az erdőgazdálkodók kenyéradó fája. Gyorsan növő keményfa, amely ipari és energetikai célra egyaránt kiváló.
Jó ökológiai tűrőképessége miatt száraz klímaviszonyok között is megállja a helyét, képes elviselni a szélsőséges körülményeket is. Ez különösen a klímaváltozás, melegedés, szárazodás idején növeli az értékét.
Ezt követően az akác hazai elterjedéséről mutatott be adatokat az előadó.
Az összes erdőterület 24 százaléka, az élőfakészlet 13 százaléka akác. A hektáronkénti fatömege átlagosan 100 m3.
A hazai erdők élőfakészlet „tőke” éves hozam hazai átlag adata 3,6 százalék, az akácé 6,5 százalék.


Bach István kiemelte, hogy a magán-erdőgazdálkodás számára van különösen fontos szerepe az akácnak az erdőfelújításokban. A korábbi évek 50 százalékos arányával szemben 2009/2010-ben már 70 százalékot képviselt.
Az akác szaporítóanyag előállításának számadatai jól tükrözik a fafajpolitika hektikus változásait: 30 millió és 60 millió között ingadozik a magcsemete éves előállítása. A korábbi években a vegetatív akác mennyisége nem haladta meg az évi 150-200 ezer darabot.
A csemetetermelés eloszlása szerint elsősorban Hajdú-Bihar, Nyírség, Somogy, Baranya és Kiskunság területein foglalkoznak akáccal.


Annak ellenére, hogy az akác nem vonta magára a nemesítők figyelmét, Fleischmann Rudolf, aki ismert gabonanemesítő, a Bánkúti búzák „atyja” volt, már 1930-ban elkezdte az akác kiválasztását. A második világháborút követően az ERTI-ben többen is foglalkozta az akác nemesítésével, többek között dr. Kopeczky Ferenc, dr. Szőnyi László, dr. Marjai Zoltán, Keresztesi Béla akadémikus, dr. Kapusi Imre. A mai, aktív nemesítőket dr. Rédei Károly munkássága fémjelzi.
A gyakorlat oldaláról is jelentős érdeklődés volt, elsősorban a Nyírerdő Zrt elődje, a FEFAG munkatársai foglalkoztak behatóan az akáccal: dr. Szemerédy Miklós, László Sándor és Kathy Sándor.
A szakember hangsúlyozta, hogy az akác nagyon „készséges” fafaj, mert sokféle módszerrel nemesíthető. A legegyszerűbb a pozitív tömegszelekció, a magtermő állományokból. Hazánk volt az első európai ország, amelyikben kötelezővé tették, hogy csak magtermelő állományból lehet szaporítóanyagot venni.
Másik nemesítési módszer az érett korú egyedek szelekciója az állományokban. Ezzel az ipari célú faanyag előállítása lehet a cél. 


Egy harmadik eljárás a fiatalkori csemetekerti szelekció. Ennek célja a rövid vágásfordulójú, biomassza előállítására szolgáló ültetvények szaporítóanyagának előállítása.
További eljárások még a keresztezéses nemesítés, valamint a poliploidiára (a kromoszómakészlet többszöröződése – a szerk.) alapozott nemesítés. A világon elsőként Kopeczky állított elő triploid és tetraploid akácot 1965-ben.
A gyakorlat igényei szerint előállítható ultragyors növekedésű ültetvény biomassza nyerése céljából. Továbbá hengeres, minőségi állomány nevelése érdekében.
A fiatalkori nagy hozamra irányuló nemesítés elméleti kidolgozója Kapusi Imre volt. Ötlete arra alapult, hogy azonos véghozamú egyedek esetében is többlet mutatható ki, ha sikerül kihasználni a fiatalkori növekedési erélyben rejlő előnyt.
1983-88 között mintegy 100 millió magonccsemete közül kiválogatott 50 ezer darab extra nagy méretű egyedet ültettek el hat különböző helyen. Az ültetvény 8-12 éves korában kiemelkedő növekedés és hozamelőny alapján 125 törzsfát választottak ki. Ezek utódai megtalálhatóak egyrészt Pusztavacs környékén, másrészt Ófehértó és Baktalórántháza közelében.
Az utódvizsgálatok során az egyes egyedek generatív úton származott utódait minősítették, amelyből kiderült, hogy a kiváló minőségű szülők milyen arányban örökítették át ezeket a tulajdonságokat.
Az utódvizsgálat következő szakasza során kiválasztják azokat az egyedeket, amelyeknek az utódai a legnagyobb valószínűséggel örökítik át a kiváló tulajdonságokat.
Ezek közül választottak ki többlépcsős szelekcióval 5-7 klónt, amelyeket állami elismerésre terjesztenek elő. Ezt a csoportot nevezték el Obelisk-akácnak. 


A jelenleg Hajdúhadházon zajló kísérlet alanyai 18 éves korukra hozták azokat a méreteket, mint a közeli parcellán álló 40 éves árbocakác társaik.
A hajdúhadházi utódvizsgálat során megállapították, hogy a szelektált törzsfák utódnemzedékeinek hozama jóval nagyobb, mint a kontroll magtermő állományé. Ez hatéves korban 28 százalék, tízéves korban pedig már 57 százalék.

 

Németh Jenő ügyvezető utalt dr. Erdős László évtizedes tág hálózatú akác ültetvényeire, ahol a kommersz akác is kiemelkedő eredményeket, 10 m3-es folyónövedéket produkált. A titok semmi más, mint a tágabb hálózat, vagyis a jobb fényellátottság és a megfelelő ápolás. Ugyanez tágabb hálózatban, a klónozott akáccal, a reményeik szerint elérhető a nemes nyárnak megfelelő növekedés.  (z)