Egy milliárd ember, a világ szegényeinek megélhetése a tét.AZ ENSZ Erdőfóruma elfogadta az új nemzetközi megállapodást a világ erdeinek védelméről.
Tizenöt éven át tartó tárgyalások és viták után az ENSZ New York-i székházában kéthetes intenzív munkát követően, a tanácskozó országok mérföldkő jelentőségű nemzetközi erdészeti politikai és együttműködési megállapodást fogadtak el az erdők védelmének általános szemléletéről, globális megközelítési módjáról.
A végleges megállapodásra azután került sor, hogy az ENSZ Erdőfórumának küldöttei április 27-én egész éjszaka, másnap kora reggelig dolgoztak, hogy munkájukat befejezzék. A kimerült delegátusok mindazonáltal a megállapodást mérföldkőnek nevezték, megjegyezve, hogy az államok első alkalommal fogadtak el egy, a fenntartható erdőgazdálkodásra vonatkozó nemzetközi okiratot.
Hans Hoogeveen, a fórum holland elnöke a megállapodást „kiemelkedő sikerként üdvözölte, ami új fejezetet nyitott az erdészeti irányításban, gazdálkodásban. Korábban Hans Hoogeveen már beszélt a küldötteknek arról, hogy egy milliárdnál több ember, a világ szegényeinek megélhetése a tét. Egyetlen, közös bolygónk van, egészségét és fenntarthatóságát biztosítanunk kell.
A Világbank értékelése szerint 1,6 milliárdnál is több azok száma, akiknek megélhetése az erdőtől függ. A faipari termékeket előállító ágazat a gazdasági növekedés és foglalkoztatás forrása, a világ fatermékeinek nemzetközi kereskedelme 270 milliárd dolláros nagyságrendű.
Pekka Patosaari az ENSZ Erdőfórum titkárságának igazgatója a megállapodást jelentős előrelépésnek nevezte egy új „emberközpontú erdészeti politika” megteremtése felé, s beszélt a küldöttek az erdők nemzetközi fejlődésben betöltött meghatározó szerepéről, és arról, hogy világos üzenetet küldtek a világ közössége felé.
Hosszú éveken át vitáztak az országok azon, hogy vajon előírásos, hivatalos egyezmény vagy jogilag nem kötelező okirat szülessen-e. Sok, jelentős erdőborítottsággal rendelkező fejlődő ország azonban ellenzett bármiféle olyan megállapodást, amely szuverenitását vagy természeti erőforrásai fölötti ellenőrzési jogát veszélyeztethetné.
A létrejött megállapodás ugyanakkor egy erős nemzetközi elkötelezettség visszajelzésének tekinthető arról, hogy a fenntartható erdőgazdálkodást az összes érdekcsoportot összehangoló új, holisztikusabb szemlélet alapján kell megvalósítani.
A tárgyalásokat régóta megnehezítő másik témakör a fenntartható erdőgazdálkodási alapok mobilizálásának pénzügyi mechanizmusa körüli nézetkülönbségekből adódott. Az egyezmény 2009-ig, az erdőgazdálkodáshoz szükséges önkéntes, globális pénzügyi mechanizmus elfogadására szólítja fel az országokat.
