Schaghticoke, 2022. december 9. - Fred Breglia arborista azt mondta, hogy a fának megvan az esélye arra, hogy az Egyesült Államokban a legnagyobb fa legyen. –

Rensselaer megye vidéki külvárosában egy hatalmas keleti gyapotfa nyugszik egy ártéren, ágait a Hudson folyó felé nyújtva, és beleolvad a környező fák lombkoronájába. Azok, akik elhaladnak mellettük, talán észre sem veszik, de Fred Breglia arborista számára a város ősfája egy valóra vált álom. Az erdész elmondta, hogy ez a legnagyobb dokumentált fa New York államban, és megvan az esély arra, hogy a világon a legnagyobb fájaként koronázzák meg. „Ereklyének nevezném” – mondta, miközben megmérte a 34 méteres kerületét. Breglia, a Landis Arborétum ügyvezető igazgatója élete nagy részét annak szentelte, hogy fenséges fákat katalogizáljon az országos nyilvántartásba. Míg más fák magasabbak lehetnek, vagy távolabb terjeszthetik ágaikat, Breglia szerint ez a fa az állam bajnoka, mivel rekordot döntött az American Forests, egy nonprofit természetvédelmi szervezet által meghatározott mérési irányelvek szerint, amelyek figyelembe veszik a kerületet, magasságot és a koronaméretet, vagy a leveles ágazatot. Amint azt feleségével egy lézeres famagasságmérő eszközzel megállapították, a fa nagyjából 108 láb magas, és a téli hajtás ágait az ég felé nyújtja. Becslése szerint 200 és 300 év közötti lehet, de közelebb áll az utóbbihoz – ez bizonyítja erejét, mivel egy gyorsan növekvő, de rövid életű faj, amely átlagosan csak 70-100 évig él. "Ez nem csak a legnagyobb gyapotfa New Yorkban, hanem valójában csak a legnagyobb fa az államban, fajtól függetlenül, mert ha összehasonlítjuk bármely más törzzsel és bármely más fajjal, semmi más nem adódik ehhez a mérethez" - mondta Breglia -,  amely tisztázza, hogy minden mérést ellenőrizni kell, mielőtt hivatalosan megszerezné a keresett címet. A több mint 100 méter széles lombkorona kiterjedésének néhány nagyobb ágát elvesztette az idők során, és megviselte az időjárás, de idős kora ellenére a fa még mindig él és meglepően egészséges – mondta az erdész. Breglia úgy tervezi, hogy megerősíti a faritkaság korát úgy, hogy befúr, és kihúzza a belsejéből a dugót, hogy megszámolja az évgyűrűit. De mivel nincs elég nagy fúró ahhoz, hogy a teljes törzset átfúrja, engedélyt kell kérnie a földtulajdonosoktól, hogy felmásszon rá, és belefúrjon az egyik eredeti ágába. E botanikai kaland során Breglia a richmondville-i kora gyermekkorára emlékszik vissza, ahol egy közeli tölgyfáról meséltek neki, amely elég nagy ahhoz, hogy az egész családja egymáshoz érintve a karját, körbefonja. Ötéves korában, amikor édesanyja végül elhozta a mese helyszínére, az öreg fa mély benyomást tett rá, és egy életen át az erdészeti tanulmányokra indította. 1999-ben kezdte el küldetését, hogy azonosítsa az állam legnagyobb fáját, és eközben a világ legfenségesebb fáival foglalkozó rajongók egy csoportjának ismeretlen vezetőjévé nőtte ki magát.

Facebook-csoportja, a Big Tree Seekers országszerte több mint 192 000 tagot gyűjtött össze. Ez egy közösség tele szenvedélyes hobbikkal, professzionális arboristákkal és mindenekelőtt versenyszellemmel – sokan gondosan figyelik, ahogy a jelenlegi bajnokfák öregednek és megnőnek, és egyre nagyobb eséllyel néznek szembe a kidőléssel. Amikor egy korona leborul, az „ajtó kinyílik” az új fák (és a fakeresők) előtt, hogy a reflektorfénybe kerüljenek. Breglia számára azonban a fő motiváció az, hogy felhívja a figyelmet az öreg erdők védelmének ökológiai fontosságára, amelyek a világ erdeinek kevesebb, mint 1 százalékát, az Egyesült Államokban pedig kevesebb, mint 3 százalékát teszik ki. 2007-ben Breglia segített elfogadni a Bruce Kershner Heritage Tree Preservation and Protection Act – a néhai New York-i szerzőről és környezetvédőről elnevezett – törvényt, amely az öreg erdőket az állami természetvédelmi és történelmi rezervátum kategóriába sorolja, megvédve őket attól, hogy kitermeljék őket. De mivel ez a versengő fa, valamint sok más állami bajnok magánterületen található, a törvény nem védi. Breglia azt mondta, reméli, hogy dolgozhat a törvényjavaslat módosításán, hogy az kiterjedjen az olyan fákra is, mint Schaghticoke keleti gyapotfája, de addig is reméli, hogy annak nagyszerűsége és régisége elegendő ahhoz, hogy a földtulajdonosok ne vágják ki. Miután néhány hónapja megtalálta az állam második legnagyobb fáját Coeymansban (szintén egy gyapotfa), Breglia azt mondta, hogy a felfedezés azt hirdeti másoknak, hogy lehet, hogy van egy másik, ami nagyobb, magasabb és szélesebb, és arra vár, hogy felfedezze egy kíváncsi nagyfa-kereső. A sikeresebb keresés ösztönzése érdekében a Landis Arborétum idén tavasszal egy Big Tree Hunt-nak ad otthont, amelyen pénzjutalomban részesítik azt a személyt, aki megtalálja New York legnagyobb fáját. A négy különálló magáningatlan határán fekvő árterén alázatosan álló Rensselaer megyei fát érdemes megnézni. És az elkövetkező hónapokban, ha az ország legnagyobb keleti gyapotfája lesz, Breglia szerint valószínűleg ez lesz a világ legnagyobb ilyen példánya, mivel a tudományosan Populus deltoides néven ismert faj Észak-Amerika északkeleti részén nő a legjobban. A szenvedélyes arborista számára ez egy győzelmi jelképe lenne annak az életnek, amelyet a kitaposott ösvényen kívül töltött, és a múlt maradványait keresi a tornyosuló fák között. „Szerintem nagyon fontos dokumentálni ezeket az öreg fákat, mert az embereknek fogalmuk sincs róluk” – mondta Breglia. "Arról van szó, hogy megőrizzük a múltat a jövő számára."  Melissa Manno