Tuskó László erdőmérnök, a mezőgazdasági (erdészeti) tudományok kandidátusa (1969) 1920. március 17-én született Szegeden, pedagógus családból. Erdőmérnöki oklevelét a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen (Sopronban) 1943-ban szerezte meg.
Ezután rövid ideig az erdőhasználattani tanszéken dolgozott. 1944-től a marosvásárhelyi, majd a miskolci erdőigazgatóság segéd-erdőmérnöke volt. Katonai szolgálata és hadifogsága után 1946 végétől a szegedi erdőigazgatóságnál erdőgondnok.
1949-50-ben az Ásotthalmi Erdész Szakiskolát vezette. 1950 őszén kinevezték a Soproni Erdészeti Technikum igazgatójává, ahol 30 éven át a kiemelkedő színvonalú középfokú erdészeti szakemberképzést irányította. Nemcsak erdőhasználati, erdőművelési, növénytani tankönyveket írt iskolájának, hanem erdészeti növénynemesítés-tanból is hézagpótló munkát jelentetett meg.
Jelentős kutatómunkát folytatott a vörösfenyő nemesítése terén. A soproni Tanulmányi Erdőgazdaság területén sok kísérleti parcellán foglalkozott a vörösfenyő származási, termesztési kérdéseivel. Jelentős klónarchívumot gyűjtött össze, plantázst telepített. Toboztépő gépével a magkihozatalt kb. 50 százalékkal javította, és a vörösfenyő csemetetermesztést tökéletesítette. Számottevő kutatási eredményeiről tucatnyi értékelő tanulmánya jelent meg.
Alapító tagja és évtizedeken át titkára volt az MTA Erdészeti Növénynemesítési Albizottságának.
Tevékenységét több kitüntetéssel ismerték el: két ízben kapott Munka Érdemrendet, többször kiváló dolgozó elismerést, az Országos Erdészeti Egyesület oktatási bizottságában kifejtett társadalmi tevékenységéért pedig 1977-ben megkapta a Bedő Albert Emlékérmet.
1984. február 13-án hunyt el Sopronban.