2021. január 14. - Ma már minden erdész előtt nyilvánvaló, hogy a gazdálkodásunkkal szembeni alapvető társadalmi igény az ökológiai sokféleség megőrzése, javítása és a közjóléti elvárások teljesítése.

Erre – a gazdaságossági szempontok figyelembevétele mellett – az állandó borítottságot biztosító „örökerdő-gazdálkodás” ad csak lehetőséget. A korábbi évtizedek, évszázadok alatt kialakult erdőgazdálkodási módszerekkel szemben ehhez még hiányoznak az alapvető tapasztalataink. Ez szükségessé teszi az ismereteink bővítését. Ennek a legegyszerűbb módja, ha megvizsgáljuk, hogyan csinálják ezt mások, milyen eredményeket értek el, és milyen hibákat követtek el. E gondolatok szellemében szervezzük a németországi tanulmányutakat, amelyek során gyors áttekintést kaphatunk arról, hogy’ állnak ezekben a kérdésekben a német erdőgazdálkodók.
A „szálaló” tanulmányutakat 2007. óta évente szervezzük. Az utazás 2010-ben és 2014-ben (vezérigazgató-váltás), valamint 2020-ban (a járvány miatt) maradt el, tehát eddig 11-szer voltunk Németországban.
A 2020-ban a járvány miatt elmaradt utazásunk helyett egy kis statisztika:

a résztvevők száma   erdőgazdaság   erdőfelügyelet   egyéb   együtt   közülük nem erdész   közülük erdész
(2007-2019-ben)



a résztvevők száma
az ismétlések nélkül
                                        130                        8              6            144                    3                               141

a résztvevők száma
összesen
                                       144                        8               15          167                    3                               164

az (év)ismétlők
száma
                                        14                       0                  9             23                    0                                 23

 

 

Az ismétlések számát főleg a szervezők részvétele növeli, rajtuk kívül 6 fő vett részt az utazásokon 2, esetleg 3 alkalommal (1 fő).
A nem erdészek: tolmács, gk. vezető.
Az „egyebek": ERTI, nemzeti park, Pro Silva Hungaria, magánerdész, vállalkozó.
Összesen 9 erdőgazdaság küldött résztvevőket ezekre a tanulmányutakra.
Tehát eddig összesen 141 magyar erdész ismerte meg a gyakorlatban a türingiai (a kezdet) és a bajor (több évtizedes gyakorlat) természetközeli erdőgazdálkodás elveit, módszereit és eredményeit.
Emellett – ahogy a lehetőségek és a kívánságok alakították – megismerkedtünk a német közjóléti tevékenység néhány eredményével (nemzeti park, lombkorona-tanösvények, erdei iskola), a türingiai erdőfeltárással, voltunk a KWF-Tagungon (az egyik legnagyobb európai gép- és eszközbemutató/vásár), láttuk az erdőpusztulást a cseh-német-osztrák határon, sőt néhányszor az osztrák örökerdő-gazdálkodás (a Heinrich Reininger által Stift Schläglben bevezetett szálaló-gazdálkodás bükkösökben és fenyvesekben) gyakorlatába is bepillantást nyertünk. Szinte mindegyik utazáson volt lehetőség egy rövid, 2-3 órás esti városnézésre Erfurt és/vagy Bamberg történelmi központjában.
A csoportok létszáma 8 és 23 fő között mozgott. A jól bevált részvételi létszám a 15-16 fő, ennyi ember figyelmét tudja egyidejűleg lekötni az erdei körülmények közepette egy erdész-előadó.
Ezt a munkát később is folytatni tervezzük. A következő utazásra – a járványhelyzet mai ismeretében – legkorábban a 2021. év második felében kerülhet sor. A részletek talán tavasszal már megvilágosodnak. Elvileg – a korábbi, viszonylag magas jelentkezési számok következtében – lesz lehetőség két csoportot is indítani évente, de erről dönteni csak 2021 tavaszán, a jelentkezési számok ismeretében lehet.
Keresztes György