Az iparilag fejlett országok háromszorosát használják fel annak az energia mennyiségnek, amit hasznosítaniuk szabadna. A svájciak olyan mértékben használják ki természeti erőforrásaikat, mintha a jövővel nem is kéne számolniuk. Egy, a fenntartható fejlődésről készült új, országos jelentés vélekedik így – olvasható a swissinfo.org oldalon.
Miközben egy jobb jövő reményében, a világ megőrzésének gondolata, úgy tűnik, mindenfelé utat talál magának, a svájciak úgy viselkednek, mintha nem egy, hanem három bolygó állna rendelkezésükre.
A héten a Szövetségi Statisztikai Hivatal által kiadott jelentés azt mutatja, hogy Svájc úgynevezett ökológiai lábnyoma személyenként 4,7 hektárral egyenlő. (Ennyit tesz ki az a terület, amire a népességnek az erőforrás-fogyasztáshoz és a hulladék elhelyezéséhez szüksége van, az önfenntartás során.
Ma a világon ennek az átlaga 2,2 hektár.
A svájci eredmény fő oka az energia felhasználás, ami az 1961-es szint tízszerese.
Svájc azonban nem számít kivételnek európai uniós szomszédai között. Az iparilag fejlett országok átlagban háromszorosát használják fel annak a mennyiségnek, amit hasznosítaniuk szabadna.
Az adatok láttán, aligha mondható el, hogy Svájc hozzájárul a fenntartható fejlődéshez, legalábbis ez a véleménye Peter Knoepfel, főiskolai tanárnak.
A fenntartható fejlődés gondolatával már az 1980-as években barátkozni kezdtek a svájci polgárok, a gond az volt, hogy csak helyi szinten. Nem foglalkoztatja őket a „globális szint”, olyan általánosan jelentkező problémák, mint a globális felmelegedés.
A statisztikai hivatal jelentése szerint a környezet állapotának romlása megállt az országban, de a svájciak nem járultak hozzá különösebben a globális állapot javulásához. Különösen akkor, ha külföldön, a globális gazdaságban végeznek beruházásokat.
Az energiahatékonyság javult Svájcban az áruk és a szolgáltatások előállításánál, de mivel a munkások mobilabbakká váltak, nem csökkent a fogyasztás a közlekedési szektorban.
A lassú fejlődés fő oka a földhasználatban és a fokozott építkezési kedvben keresendő.
Szerinte, a jelenlegi szinten be kellene fagyasztani az építkezések terjedését, a városok terebélyesedését, és csökkenteni kellene a szállításra és közlekedésre fordított energiafelhasználást.
Knoepfel szerint, mivel a javulás lassú, a fenntartható fejlesztések terén, lehet, hogy az államnak központi intézkedésekkel közbe kellene avatkoznia, hogy biztosítsa az egyensúlyt az egyéni jogok és az erőforrások hosszú távú életképességének fenntartására, legyen az természeti vagy humán erőforrás.
