Kedves Munkatársam!
Vasárnap népszavazásra készül az ország. Tisztában vagyok azzal, hogy mindenkinek állampolgári joga, hogy kinyilvánítja-e véleményét, avagy sem, s az is, hogy hogyan szavaz. De a jogok együtt járnak a kötelességekkel is. Állampolgári kötelességünk, hogy elmenjünk szavazni és kinyilvánítsa mindenki véleményét.
Természetesen most nem kívánok véleményt nyilvánítani a kórház privatizáció kérdésében, mivel nem értek hozzá. Amiről szólni szeretnék e „beszélgetős levélben” az a kettős állampolgárság kérdése.
Nézetem szerint a kérdés nem pártpolitikai kérdés – még akkor sem, ha a pártok ezt szeretik így beállítani és ennek mentén támogatókat szerezni. A kettős állampolgárság kérdése mindenekelőtt lelkiismereti kérdés, s a lelkiismeretével mindenkinek magának, magával kell elszámolnia. Ehhez a lelkiismeret vizsgálathoz szeretnék néhány gondolatot megosztani Önökkel.
· Soproni-selmeci karaink története és az abból eredeztetett hagyományok mindig a nemzeti összetartozást hirdették és őrizték meg. Ki ismerhetné jobban a kitaszítottság érzését, mint azok utódai, akiknek meg kellett válniuk otthonuktól, el kellett szakadni gyökereiktől. Akarjuk-e ezek után az elszakítottság virtuális és valós érzését, az elválasztót fenntartani?
· Nem akarták elődeink sem, s az azóta is annyiszor emlegetett Ágfalvi csatában együtt küzdöttek a selmeci-soproni és óvári diákok azért, hogy vasárnap a szavazás rólunk, Soproniakról ne szóljon. Hiába hoztak Ők áldozatokat?
· Valamennyi karunk végez határon kívül, vagy határon kívüli magyaroknak oktatást? Sok száz, vagy tán ezer tanítvány, akiket a maradásra buzdítottunk, ezzel a gesztussal megkapná azt, amit annyira áhít. Mit fogunk nekik, konzulens tanártársainknak, barátainknak mondani Csíkszeredában, Rév-Komáromban a legközelebbi konzultációkkor? A szemükbe kell néznünk!
· Mire szavazhat egy olyan egyetem tanári gárdája, amelynek karait Apáczai Csere Jánosról és Benedek Elekről nevezték el? Ugye nem csak divatból választottuk e neveket, a nevekhez szellemiség is társult és társul ma is?
Élve azon ugyancsak állampolgári jogommal, hogyha akarom, elmondom, hogy hogyan szavazok, ha akarom, nem – így ezt most megteszem. Vasárnap elmegyek szavazni, és igent fogok mondani a kettős állampolgárságra. Ugyan nem borotválkozom, de a tükör előtt szeretném egy nyugodt lelkiismeretű ember arcát látni, mert a lelki nyugalmamat – többek közt – a fenti gondolatokra adott igen válaszok adják.
Ugye Kedves Kollégám Ön is nyugodt lelkiismerettel szeret élni?
Jó Szerencsét! Barátsággal köszönti
Faragó Sándor
