Rétisasból telel a legtöbb Magyarországon, amit a parlagi sasok követnek, de megfigyelték madarászok a ritkaságnak számító szirti- és fekete sas néhány példányát is a januári sasleltáron. Az összesített adatok azonban rámutatnak: lényegesen kevesebb sas telel az országban, mint a korábbi években. A Magyar Madártani Egyesület (MME) a nemzeti parkigazgatóságokkal és más civil természetvédelmi szervezetekkel együttműködve immár hatodik alkalommal szervezte meg a Magyarországon telelő sasok éves számlálását. Az egy időben történő megfigyelések miatt "sasszinkronnak" nevezett eseményen mintegy 250 felmérő vett részt országszerte.
A felmérés csupán az ország hét százalékát érintette, azonban ez lefedte a legjelentősebb sastelelőhelyeket, így az országban telelő állományok jelentős részét sikerült számba venni - közölte csütörtökön az MME.
A leggyakoribb sasfaj a korábbiakhoz hasonlóan a rétisas volt (325-335 példány), amelyet a parlagi sasok követtek (93-94 példány), valamint a ritkaságnak számító szirti- (3 példány) és fekete sasok (1 példány) néhány egyedét is megfigyelték.
További megfigyelt ritka ragadozómadarak között szerepeltek a kerecsen- (30 példány) és vándorsólymok (5 példány), valamint vörös kányák (2 példány) is, de a leggyakoribb itt telelő ragadozómadár-fajok idén is az egerészölyvek, kékes rétihéják és a vörös vércsék voltak - áll az MME közleményében.
A korábbi évekhez képest több felmérő vett részt az akcióban, mégis jelentősen kevesebb sas került lencsevégre. Ennek az lehet az egyik oka, hogy a decemberi-januári tartós hideg délebbre kényszerítette a madarakat, a másik oka pedig, hogy a felmérés alatt köd nehezítette a sasok megfigyelését. Az sem kizárt azonban, hogy az utóbbi időkben egyre gyakoribbá váló illegális pusztítás miatt kevesebb a madár.
Az elmúlt három évben 65 sas került kézre mérgezés következtében, de a valós szám ennél lényegesen nagyobb lehet - véli az MME.
A Magyarországon rendszeresen előforduló hat sasfaj több mint fél évszázada fokozottan védett. A parlagi, réti- és békászósasok természetvédelmi értéke a legmagasabb egymillió forint, míg a szirti-, fekete és törpesasoké az ötszázezer forintos kategóriába tartozik.