2015. június 4. - Hölgyeim és Uraim!

Tisztelettel köszöntök mindenkit a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ Erdészeti Tudományos Intézet Ökonómiai Osztályának nevében abból a jeles alkalomból, hogy Osztályunk 2015-ben ünnepli fennállásának 50 éves évfordulóját.
Köszöntöm a Földművelésügyi Minisztérium helyettes államtitkárát valamint a minisztérium és a szakigazgatás tisztviselőit, a NAIK főigazgatóját, az Erdőmérnöki Kar dékánját és professzorait, Akadémikus urat, az állami erdőgazdaságok és a magán-erdőgazdálkodók képviselőit, a civil szervezeteket és Intézetünk jelenlegi és egykori munkatársait.
Erdész körökben hagyomány, hogy faoszlopot állítunk a múlt tiszteletére, és fát ültetünk a jövőbe vetett bizalom jeleként. Így szeretnénk mi is megemlékezni az Ökonómiai Osztály elmúlt 50 évéről és üzenetet hagyni a jövő nemzedékei számára. A jubileumi ünnepség részeként egy konferencia keretében mutatjuk majd be az Ökonómiai Osztály múltját, és jelenlegi kutatásait.
Tisztelt Ünneplő Közösség!
A gazdasági racionalitás kimondva vagy kimondatlanul, de mindig is a tudatos és szakszerű erdőgazdálkodás része volt, és a közgazdasági gondolkodás fejlődésével párhuzamosan fokozatosan épült be az erdészeti tudományokba, majd vált a tartamos erdőgazdálkodás szerves részévé.
Már a 19 század közepén is matematikai értelemben szabatos, de erdész szemmel mégis vitatható pénzügyi számítások léteztek az erdők értékének meghatározására. Érdekes paradoxon, hogy bár ezek a szakmai viták napjainkig is folytatódnak, és a kérdéskör mindig is e szakterület homlokterében állt, minden tekintetben kifogástalan módszerrel azóta sem sikerült előállni. 
Ezek alapján felmerülhet a kérdés, hogy akkor mégis mit csináltak az erdész ökonómusok az elmúlt 150 évben?
Sok idő telt el addig, amíg az első ökonómiai munkákat és gondolatokat megalkotó szakemberektől, mint amilyen Fekete Lajos, vagy bizonyos értelemben Bedő Albert és Kaán Károly is voltak, e szakterület fejlődése eljutott odáig, hogy 1951-ben az Erdőmérnöki Karon megalakult az Üzemtani Tanszék, majd 1965-ben az Erdészeti Tudományos Intézet Erdészeti Gazdaságtani Osztályán elkülönült szervezeti egység keretében indítottak el ökonómiai kutatásokat.
A szocializmus időszakában a főbb kutatási irányvonalat az üzemszervezést és a gazdasági tervezést segítő eszközök kidolgozása, a hatékony üzemméret meghatározása, a munkatermelékenység vizsgálata és a költségelemzések képezték. Mindvégig kiemelt figyelmet kapott az erdőértékelés kiegészülve az erdők esztétikai és egyéb immateriális hasznai értékének meghatározásával. Az ebben az időben élénken zajló és meglepően őszinte kérdéseket tárgyaló KGST kutatási együttműködés nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a hazai erdész ökonómusok szakmai meggyőződését ne fojthassa el a korszellem.
A rendszerváltás időszakában az akkori Gazdaságtani Osztály nagy szerepet vállalt az erdészeti ágazatot érintő átalakulás előkészítésében, és a lehetséges hatások vizsgálatában többek között az Országos Erdészeti Egyesület akkori Gazdaságtani Szakosztályán keresztül. Az IUFRO nemzetközi szervezet keretében addig nem jellemző együttműködés jött létre keleti és nyugati országok kutatói között az Osztály kollégáinak aktív részvételével.
Az új idők új tématerületeket hoztak, és így vált az Osztály tevékenységének meghatározó részévé a már részvénytársasági formában működő állami erdészeti társaságok jövedelmezőségi vizsgálata, a magán-erdőgazdálkodás fejlődésének elemzése, és a széles körben felhasznált komplex ökonómiai modellek karbantartása.
Az erdészeti ökonómia eddigi története bizonyítja, hogy ez a szakterület mindig a változások élvonalában állt és mindig a legújabb kihívásokra kellett, hogy válaszokat adjon.
De nem véletlen, hogy a hosszú idő, a sok próbálkozás és a kitartó kutatói munka ellenére az a bizonyos kifogástalan módszer nem született még meg, hiszen az erdészeti ökonómia ma is – mint ahogy 150 éve már – ugyanarra a lehetetlennel határos dologra vállalkozik, hogy egységes rendszerben próbálja kezelni az erdőt, az embert és az ökonómiát. Ez a kétséges sikerű, mégis elkerülhetetlen próbálkozás köt össze bennünket, a jelenlegi Ökonómiai Osztályt a 150 évvel ezelőtti elődeinkkel ugyanúgy, mint azokkal, akik az elmúlt 50 évben az Osztályon dolgoztak.
Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy közülük két korábbi osztályvezetővel is aktív kapcsolatunk lehet. Dr. Marosi György bár már nyugdíjba vonult, mégis rendszeresen számíthatunk a segítségére a hétköznapokban, dr. Illyés Benjámin pedig fiatalos lendülettel vette ki részét az 50 éves évfordulóra való felkészülésből.  Ő idén tölti be 80. életévét, amelyhez mindannyiunk nevében szívből gratulálunk!
További öröm a mai ünnepben, hogy több olyan kollégát is köszönthetünk a körünkben, akik korábban az Osztály dolgozói voltak, illetve olyanokat is, akikkel az Osztály aktív kapcsolatban állt, de ma már nyugállományba vonultak.
Itt, a Soproni Kísérleti Állomás udvarán egy emlékoszlopot állítottunk, amelynek minden darabja körülbelül 50 évgyűrűt számlál. Ily módon zárják magukba azt az 50 évet, amelyet ki-ki nosztalgiával, az egykori kollégák emlékezetével, a küzdelmek és a sikerek újraélésével, vagy az elődök iránti tisztelettel, az ez idő alatt felgyülemlett tudás és tapasztalat megbecsülésével tehet a magáévá.
Ahogyan az Ökonómiai Osztály mindig is számított az erdőgazdálkodók, a minisztérium és a szakmai szervezetek együttműködésére és támogatására, ez az emlékoszlop is az erdőgazdálkodók segítségével jött létre. Az oszlop elkészítéséhez tölgyet kaptunk a Zemplénből, akácot a Nyírségből, kőrist a Bakonyból, hársat Somogyból, bükköt Zalából és cseresznyét a Soproni hegyről. Köszönjük a Simonyi Károly Műszaki, Faanyagtudományi és Művészeti Kar elkészítéshez nyújtott segítségét!
Az oszlop avatására az erdészeti közigazgatás, az állami erdőgazdálkodók, a magán-erdőgazdálkodók és az agrárkutatás képviselőit kértük fel.
Az Ökonómiai Osztály az elmúlt évtizedekben nagyon sokat köszönhetett az állami erdőgazdálkodóknak, és fontos együttműködések alakultak ki a Mecsekerdővel, a Zalaerdővel, a Szombathelyi Erdőgazdasággal, a Tanulmányi Erdőgazdasággal, a Bakonyerdővel, a Kisalföldi Erdőgazdasággal, a Vérteserdővel, a Pilisi Parkerdővel, az Ipolyerdővel, az Egererdővel, az Északerdővel, a Nyírerdővel és a Kiskunsági Erdőgazdasággal.
Ezen együttműködések közül is kiemelkedik a SEFAG Somogyi Erdőgazdaság Zrt-vel kialakult partnerség, amely számos kis és nagyléptékű kutatási programot eredményezett.
Az erdészeti ágazati irányítást végző Földművelésügyi Minisztérium az elmúlt évtizedekben hol felettes szervként, hol természetes együttműködő partnerként nagy hatással volt az Ökonómiai Osztály munkájára. Célunk a jövőben, hogy amint eddig is, hatékony háttér munkákkal támogassuk az ágazati döntések előkészítését, amelyben nagyban támaszkodunk az erdészeti szakigazgatással való építő együttműködésre is.
A magán-erdőgazdálkodás fejlődése az elmúlt 25 év egyik legizgalmasabb kutatási területe volt az erdészeti ökonómia és politika tárgykörében, és ennek megfelelően egyre aktívabb együttműködések alakultak ki a magángazdákkal. Sajnos még nagyon kevés magán-erdőgazdálkodónak van lehetősége bekapcsolódni a kutatási programokba. A néhány kivételt képviseli az Ártéri Ebt és a Napkori Erdőgazdák Zrt. Ez utóbbi vezérigazgatójával, Támba Miklóssal közösen több innovációs projektet fejeztünk már be sikeresen. De nem feledkezhetünk meg azokról az erdőgazdálkodókról és erdőtulajdonosokról sem, akik számos kutatásunkhoz járultak hozzá adataikkal és véleményükkel. Az együttműködés terén mindig áldozatkész magán-erdőgazdálkodókat Luzsi József, az Ártéri Ebt és egyúttal a Magán Erdőtulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetségének elnöke, valamint dr. Sárvári János, a MEGOSZ ügyvezető elnöke képviseli.
Az emlékoszlop felavatása után egy különleges akác oltványt fogunk elültetni, amellyel a jövőbe szeretnénk üzenetet küldeni. Az akác fafaj körül kialakult közelmúltbéli viták az egész társadalom számára megmutatták, hogy az egyébként hétköznapi erdészeti döntések mögött is milyen nagy felelősség rejtőzik. Magunkat és az erdész szakmát is erre a felelősségre szeretnénk emlékeztetni.
De nem csak egy közönséges akácfáról van szó, hanem a Püspökladányi Kísérleti Állomásnak köszönhetően három különböző akácfajta: spirál akác, rózsaszín akác és egylevelű akác fog nőni egyszerre ugyanazon a törzsön. Ezzel a fura élőlénnyel szeretnénk kifejezni bíztatásunkat a jövő kutatói számára, hogy ne ijedjenek meg semmitől, ami szokatlan, és legyen bennük elég kíváncsiság, hogy megkeressék az összekötő kapcsokat akár a látszólag össze nem tartozó dolgok között is.
Az ültetésre olyan állami és civil szervezetek képviselőit kértük fel, akikkel együtt dolgozunk a magyar erdőgazdálkodás fejlesztésén, és osztozunk a kutatási feladatokban. Az Erdőmérnöki Karral régóta aktív az együttműködés, és elsők között elsőként különösen az Erdővagyon-gazdálkodási és Vidékfejlesztési Intézettel ápolunk szoros kapcsolatot. A Magyar Tudományos Akadémia Erdészeti Tudományos Bizottsága tudományos életet szervező tevékenységét és az erdészeti szakközönség számára iránymutató szerepét lehetőségeinkhez mérten a jövőben is igyekszünk támogatni. Kitüntetett szerepe van az Alföldi Erdőkért Egyesületnek, amely keretet biztosít az alföldi erdőkkel kapcsolatos kutatások előmozdításának és a tapasztalatok megosztásának, amelyet az Erdészeti Tudományos Intézet is egyik kiemelt feladatának tart. Nagyra értékeljük a Fagazdasági Országos Szakmai Szövetség erdészetet és faipart összekötő szerepét, és az erdészeti ügyeket érintő közös gondolkodásunkat. Csak azért említem utoljára, hogy kiemelhessem az Országos Erdészeti Egyesületet, amelyhez számtalan szállal kötődtünk és kötődünk például a Soproni Helyi Csoport, a Közgazdasági Szakosztály, a Közönségkapcsolati Szakosztály és az egykori Tanúsítási Szakosztályon keresztül, valamint közvetlenül az Egyesület különböző szerveinek munkájában.


1