Tisztelt megemlékezők, tisztelt Kollégák!

Az Uzsai Erdészet kollektívájának és talán szerénytelenül állíthatom, hogy az e területen szolgáló erdész-vadász szakszemélyzet elődeink régi álmát valósítjuk meg azzal, hogy ma e helyen a második világháborúban elesett ismeretlen magyar és német katonák emlékére méltó módon hősi keresztet szentelünk. Az Erdészet a területén a Vörös Hadsereg elesett katonájának már állított emlékhelyet, de a magyar és német elesett katonák emlékhelyével hosszú évtizedeken át adós maradt. A közös emlékezet homályába vész, hogy kik és mikor helyezték a vadászház sarkához Johan Hossinger német katona szerény fa fejfáját. Talán az sem véletlen, hogy ezen ismeretlenek a vadászházat választották menedékül a fejfának a megsemmisülés, a végső feledés ellen. Feltételezhetően már akkor is bíztak az itt élő, dolgozó erdészek-vadászok köztudottan emberséges magatartásában, hagyomány tiszteletében. Az erdészetnél dolgozó kollégák és elődeink, számukra nem mindig kedvező politikai környezet ellenére, mindig is külön figyelmet fordítottak arra, hogy az Úrbéri vadászház kerítésének sarkához elhelyezett német katona fejfája háborítatlanul vészelje át az elmúló éveket. S lám az idő igazolta, jól döntöttek akik bíztak az itt élőkben, a sír a napokban méltó módon feltárásra került, a fejfa pedig a mai napig megmaradt. És ezzel megteremtette a lehetőségét annak, hogy ma itt nem csak rá Hossingerre, hanem az összes az erdészet területén a II. világháború alatt elesett jeltelen sírban nyugvó bajtársára emlékezhessünk, emlékeztessünk.
Mert emlékezni kell. Egy híres magyar alkotó ember gondolatát idézve: „Mert hiszem és tudom, hogy nem hiábavaló dolog a múltra emlékezni. Csak az igaz múlt ismeretében lehet a jelenben igaz módon jövőt építeni, megromlott magyar hazánkért cselekedni. Ez valamennyiünk kötelessége, kinek-kinek a maga helyén, tehetsége és lehetőségei szerint" Az Erdészet ehhez az igaz múlt ismeretéhez szeretne a maga szerény eszközeivel segítséget nyújtani. A néha fájdalmakkal teli emlékezést, és gondolatokba való elmélyülést pedig misem mozdíthatja elő legkönnyebben, mint a kereszt. A kereszt jelképe annak az égbekiáltó fájdalomnak, amit a hozzátartozók érezhették szeretteik elvesztésekor, de a kereszt a reményt is szimbolizálja, hogy a fájdalom nem tart örökké. A kereszt továbbá figyelmeztet is, hogy a gonosz jöjjön az akár keletről vagy nyugatról, északról vagy délről látszólag diadalt arathat az élők fölött, de ez csak látszólagos, mert van feltámadás, és a végül az igazság fog győzedelmeskedni.
Végezetül az Uzsai Erdészeti Igazgatóság kollektívája és a magam nevében is szeretném megköszönni mindannyiuknak, hogy jelenlétükkel megtisztelték a rendezvényünket. Köszönetemet szeretném továbbá kifejezni mindazok számára, akik segítségével megvalósulhatott ezen emlékhely. Kiváltképp megköszönjük vezérigazgatónknak, Szalay László úrnak, hogy támogatta tervünk, köszönet illeti továbbá Gerencsér Ferenc kőfaragó mester urat, aki gyakorlatban megvalósította elméleti elképzelésünket, hasznos gyakorlati tanácsokkal látott el a kivitelezés során. Köszönjük Hangodi László történész úrnak az alapos történelmi tájékoztatót, ami által áttekintést kaphattunk az akkori események pontos lefolyásáról. Köszönjük a Lesencevölgyi Általános Iskolásoknak és az őket felkészítő tanárnőknek, hogy előadásukkal átélhetőbbé, ember közelibbé teszik megemlékezésünket. Köszönjük dr. Renner Sándor plébános úrnak, hogy felkérésünket a kereszt felszentelésére készségesen elfogadta, önzetlenül a rendelkezésünkre állt. Köszönet illeti a megjelent hagyományőrzőket, akik jelenlétükkel gazdagították a rendezvényünk.
Dicsőség a Hősöknek!
Sümeg, 2014. május 31.