Az USA Erdészeti Szolgálata több mint 9 millió dollár értékű, kitermelésre szánt fát veszített, a dél–nyugat oregoni, Biscuitben, a 2002-ben pusztított tűzvész alkalmával. Ezt állapította meg egy vizsgálat, amit a WWF–fel közösen folyattak le – jelentette az Associated Press hírügynökség.
A fenti következtetést a múlt hónapban elhunyt tekintélyes erdészetpolitikai szakértő, Robert Wolf elemzéséből vonták le. A tavalyi kalkulációk szerint, ha az erdészeti szolgálat ezer deszkalábra 1,53 dollár átlagos árat kap a fáért, akkor egy acre területenként 1,666 dollárt veszít a megégett fák kitermelésével.
A jelentést közvetlenül azután hozták nyilvánosságra, hogy egy, az Oregoni Állami Egyetem által közzétett a tanulmány feltárta a Biscuitben végzett kényszervágások hatásait. A megmaradt fák kitermelése következtében a természetes újulatként nőtt csemeték többsége elpusztult, és növekedett a rövid távú tűzveszély is.
Dominick Della Sala, a WWF erdőkkel foglalkozó ökológusa, a jelentés egyik fő összeállítója szerint egy „mindenki vesztes”, mind gazdasági, mind ökológiai szempontból veszteségesnek minősíthető helyzetet alakult ki.
Ha a kongresszus nem változtat a kényszervágásokra vonatkozó rendelkezéseken, a Biscuitben előfordult eset az országban máshol is megismétlődhet.
A biscuiti jelentés annak az országos vitának a részeként készült el, melynek témája, hogy mi történjék azzal a több millió acre állami erdőterülettel, mely évente a tűz martalékául esik.
A természetvédők egy törvényjavaslat miatt szálltak csatába, amit egy oregoni képviselő Greg Walden, valamint Brian Baird és D-Wash indítványozott. A javaslat szorgalmazza a tűz pusztította állami erdőkre vonatkozó környezetelemző tanulmány gyorsabb elkészítését, hogy a döntéshozatal az elpusztult fák kitermelését illetően felgyorsítható legyen.
Tavaly ősszel az Earth-szigeti Intézet John Muir projektje mintegy 6,6 milliárdra hozta ki azt a veszteséget, amit 1997 óta az erdészeti szolgálat faanyag programja – élőfát is beleértve – felhalmozott.
Jim Golden az USA Erdészeti Szolgálata észak-nyugati régiójának helyettes vezetője, nem vitatta a Biscuit jelentés következtetéseit. Elmondta viszont, hogy a gazdasági eredmények sokkal jobbak lehettek volna, ha a szolgálat egy évvel a tűz után tudta volna értékesíteni a megégett fát, nem pedig három évre rá. Addigra ugyanis sok – különösen a kisebb méretű – fa kezdett korhadni.
– Az ilyen tervezésnek igen változatos a gazdaságtana – fogalmazott Golden. – Nem mindig a nyereségszerzést várják el tőlünk. Néha a veszteségek minimálisra csökkentését próbáljuk elérni, amikor a tágabb értelemben vett helyreállítást mérlegeljük, a katasztrofális mértékű tüzek után. Ha lehetőségünk van arra, hogy menjünk a kitermelést folytatni, és a megégett fából vissza tudunk nyerni valami értéket, akkor tőlünk azt várják el, hogy menjünk és tegyük meg.
Chris West szerint, aki egy faipari csoport, American Forest Resource tanácsának elnökhelyettese, az erdészeti szolgálatnak akkor is sok pénzt kellett volna áldoznia a helyreállítási munkákra, ha előtte semmit sem termelt volna ki.
Több évtized példái azt mutatják, hogy az időigényes, egészségügyi helyreállítási erőfeszítések nem csak gazdasági értelemben véve bizonyulnak jónak, de a környezetet tekintve is, mondta West. Ezért cselekszenek ugyanígy az indián törzsek, a magán erdőtulajdonosok, és az államok kormányai. Csak a szövetségi kormány került bele a helyreállítási próbálkozásokat késleltető szerencsétlen, hosszadalmas procedúrába.
Ernie Niemi, az ECONNorthwest közgazdásza, Eugeneben, áttekintve a jelentéstervezetet, saját elemzést készített a 2004-es biscuiti tüzek utáni kényszervágások várható eredményeiről. Azt állítja, hogy az erdészeti szolgálat által használt hihetetlenül tekervényes számviteli gyakorlat miatt, szinte lehetetlen az adófizetőknek a költségekről tiszta, áttekinthető képet kapniuk.
Niemie is a Wolf-féle becslési módot használta, és arra a következtetésre jutott, a biscuiti tüzek után csak az lenne nyereséges megoldás, ha a kitermelést kis mennyiségben, kisüzemi módszerekkel, a közutakhoz közel végeznék el.
