2012. június 4. – Emlékezetes, hogy a 2000-es évek közepén a középhegységekben a lymantria dispar óriási tömegszaporodása zajlott, amely 2007-re omlott össze. A természet az egyensúly fenntartására törekszik, és ha egy állatfaj elkezd szaporodni (gradáció), a következő lépcsőben a faj ragadozói és kórokozói is szaporodnak. Egy adott szint után - táplálékhiány következtében - az állományban rohamos csökkenés tapasztalható (degradáció), melyet bizonyos idő után újra gradáció követhet.
A gyapjaspillének is bizonyos ciklikussággal gradációi figyelhetők meg elsősorban csertölgy állományokban, és ekkor hernyói nagyon látványosan tarra is rághatják az erdőt. Lomb nélküli, szinte téli állapotot mutat az erdő akár a nyár elején, amikor a gyapjaspille hernyói lerágnak egy-egy erdőterületet. Ezt a rágáskárt az erdők kiheverik. A magyar erdők egészségi állapota jó vagy jobb, mint az európai erdők átlaga. Általában egymás utáni két év tarrágását is elviselik. Az érintett erdőállományok a rágás következtében jelentkező teljes lombvesztést követően nyár közepén újra kihajtanak, és zöld asszimiláló felületet képeznek. Természetesen megsínyli ezt az erdő, és ha valami más, egyéb károsítóval is párosul, akkor szélsőséges esetben a leggyengébb faegyedek pusztulását is okozhatja.
A teljes lombvesztés egyenes következménye, hogy a fa növedéke ezekben az években erősen csökken. Az ekkor fejlődött évgyűrűk lényegesen vékonyabbak, mint más, átlagos években. Ahol a hernyók megjelenése a lakosság komfortérzetét rontja (pl. parkerdőkben, üdülőövezetekben), szelektív permetezéssel kell és lehet védekezni ellene. Bár ez csak tüneti kezelés, a problémát a gradáció természetes összeomlása oldja meg hosszabb időre.
Jelen pillanatban egyes erdészetek területén a 70 százalék feletti a rágáskár és a tarra rágott erdőterület több száz hektárt tesz ki, a 30 és 70 százalék közötti lombvesztéssel érintett terület közel 1500 hektár, és a 30 százalék alatti rágáskárt elszenvedett terület is eléri az 1000 hektárt.
