A tanulmány három, erősen vitatott kérdéskört választott, az erdőkről szóló egyezményt, az eredettanúsítást és a fenntartható erdőgazdálkodás finanszírozására szánt globális erdő alap létrehozását
Amint arról korábban beszámoltunk, a közelmúltban fejeződött be New Yorkban az ENSZ 8. Erdőfóruma kéthetes ülésszaka.
A fenntartható erdőgazdálkodás ügyeiben meglehetősen korlátozott az Európai Unió ENSZ tárgyalásokon elért sikere. A Svéd Agrártudományi Egyetem egyik doktorjelöltje, Gunilla Reischl dolgozatában azokat a tényezőket vizsgálta, melyek leginkább hozzájárultak az EU-befolyás csökkenéséhez a különféle erdészeti kérdésekben – olvasható a Nordic Forestry oldalon.
Ha fontos környezeti ügyekről van szó, az Európai Uniót gyakran tekintik a nemzetközi együttműködés hajtóerejének, néha még vezetőjének is. Mégis, az Európai Unió számos problémával konfrontálódik az erdészeti témákról folyó nemzetközi tárgyalásokon. Már több mint egy évtizede folyik az erdészettel, erdőgazdálkodással kapcsolatos kérdések megvitatása az ENSZ Erdőfórum égisze alatt. Ezek a tárgyalások, - melyek a többi között az erdőirtás, erdőpusztítás megelőzését igyekeznek segíteni -, eddig, semmiféle olyan, kötelező érvényű egyezményhez nem vezettek, amilyet sok más jelentős nemzetközi természetvédelmi tárgyalási folyamat már eredményezett. Számos megfigyelő e tárgyalásokat kudarcnak tekinti, noha a tanácskozások további, erdővel kapcsolatos nemzetközi tárgyalásokat alapoznak meg. Az évek során a tárgyalások feltárták azokat a mély szakadékokat, amelyek elválasztják egymástól az országokat, különösen az északi és a déli félteke országait.
Az elválasztó ok, hogy a felek igen eltérően vélekednek a szuverenitás szempontjairól, és az erdők globális megközelítési szemléletét illetően. Ebben a folyamatban az EU tevékenysége változó és nehezen érthető.
Gunilla Reischl doktori értekezésnek szándéka, hogy az EU szerepét a nemzetközi erdészeti tárgyalásokon jobban megismertesse. Az esettanulmány három, erősen vitatott kérdéskört választott, az erdőkről szóló egyezményt, az eredettanúsítást és a fenntartható erdőgazdálkodás finanszírozására szánt globális erdő alap létrehozásának tárgykörét. Megvizsgálta e három fő tényező szerepét a tárgyalásokra, az érdekekre, az intézményekre és az elképzeléseket befolyásoló működésére és hatékonyságára, például, hogy az adott téma mekkora érdeklődésre számíthat az Európai Unión belül, egységes álláspontot képviselnek-e a tagállamok, s hogy az EU döntéshozatali folyamatában a tárgyalók mandátumának illetve az érték szempontnak van-e nagyobb implicit hatása az unió tárgyalásokon tanúsított szereplésére. A doktori értekezés szerint az unió befolyása, még egyazon tárgyalási folyamaton belül is változó. Célkitűzései elérésében komolyabb nehézségei voltak a nemzetközileg kötelező erdő egyezményekről folytatott tárgyalásokon, mint azokon a tanácskozásokon, amelyek az eredettanúsításról vagy a globális erdő alap létrehozásáról szóltak. A dolgozat egyik következtetése, hogy az Európai Unió tárgyalásokon tanúsított magatartása nem mindig vezetett konstruktív együttműködéshez az erdészeti politika terén. Tágabb értelemben a dolgozat bemutatja, milyen fontos, hogy megértsük, miért, és hogyan viselkednek egy bizonyos módon az olyan fontos szereplők, mint az Európai Unió, a környezeti kérdésekre vonatkozó nemzetközi döntéshozatalban. A sikerek és kudarcok mögött meghúzódó tényezők jobb megismerése és megértése javíthat a környezeti ügyekben zajló nemzetközi együttműködésen. A dolgozat a tárgyalási folyamatok anyaga (dokumentumok, interjúk) alapján készült. Reischl számos ülésen maga is jelen volt, és részt vett az EU országok közötti találkozók koordinálásában.
