Főtisztelendő Helynök Úr!
Polgármester Úr!
A Magyar Fejlesztési Bank Zrt. képviselői!
A Gyulaj Zrt. nagyrabecsült Vezérigazgatója és Munkatársai!
Krisztusban kedves Testvérek!

 

Ismét elmúlt egy év, újra itt vagyunk Tamásiban, a természetnek ebben a templomában, a VIII. Trófea Vadgasztronómiai Fesztiválon: családok, barátok, sok-sok jószándékú, a természetért tenni akaró ember találkozik egymással, és tapasztalja meg az összetartozást, a közösséget, végsősoron Isten jelenlétét, aki maga a Közösség. Hálás vagyok Gőbölös Péter úrnak, a Gyulaj Zrt. vezérigazgatójának, hogy itt lehetek.

Az idei fesztivál az „Együtt az erdőben, együnk az erdőben!” mottót kapta. Kiváló alkalom ez arra, hogy a vadhúsról és persze a halról is szóljunk, hiszen ezek hazánk páratlanul értékes, megújuló természeti erőforrásai; és amellett, hogy rendkívül egészséges, és kiváló tápértékű élelmiszerek, még gasztronómiai kulturánk elengedhetetlen részei is. Ha ezt a számok tükrében kellene megfogalmazni, akkor az úgy festene, hogy a vadászati ágazat árbevétele a 2012-2013-as esztendőben meghaladta a 20 milliárd forintot, ezen belül a vadhúsból származó bevétel 5,3 milliárd forintot tett ki. Én személy szerint kifejezetten örülök annak, hogy a vadhús is bekerült a magyar közétkeztetésbe. Nekünk, akik egy vadgasztronómiai fesztivál résztvevői vagyunk ez „nem hír”, de bizony időben el kell kezdeni a gyerekekkel, a fiatalokkal is megismertetni ezt az ízvilágot. Nem vagyok egyedül vele, amikor azt mondom, hogy ezzel is jó úton haladunk és a Gyulaj Zrt. ismét aktuális, támogatásra érdemes célt tűzött a zászlajára, amikor ezt a fesztivált meghirdette.

Kedves Testvérek! Mi, vadászok, horgászok, természet-kedvelő emberek azért vagyunk itt számosan, mert egyetértőleg valljuk, hogy minden élőlény és élettelen jelenség, az egész világegyetem ajándék, melyet mindenkinek elengedhetetlenül tiszteletben kell tartania, és szeretnénk erre a meggyőződésre a fiataljainkat is eljuttatni. Ehhez azonban hozzátartozik az is, hogy időről-időre sebeket gyógyítsunk, kérem engedjék meg, hogy – lehetőségeimhez mérten – papként most én is ezt tegyem. Országos hír volt a napokban, hogy „egy Salgótarján közeli erdőben május 9-én fokozottan védett, és ezért nem vadászható, jelentős természeti értéket képviselő medvét sebzett meg egy sportvadász, majd másnap társaságának néhány tagjával – közöttük a vadásztársaság több vezetőjével – hajtóvadászatot rendeztek a sebzett állatra. A medvét elejtették, de cselekményüket megkísérelték eltitkolni. Elszállították a vadászházként használt ingatlanhoz, ahol megnyúzták, a bőrt és a koponyát preparálásra előkészítették.” (vö. Az Országos Magyar Vadászkamra és az Országos Magyar Vadászati Védegylet közös nyilatkozata) Emiatt az országos vadászati érdekképviseletek közös állásfoglalásban fogalmazták meg, hogy a magyar vadásztársadalom nevében minden tekintetben elhatárolódnak a súlyos bűncselekményt elkövető vadászok magatartásától és mélységesen elítélik felháborító cselekedetüket.

Nehéz mit mondani... Békés Sándor vadászíró az Áldás és átok c. vadászati etikáról szóló könyvecskéjében az igaz vadászról, mint fogalomról azt írja, hogy „két külön minőséget egyesít. A Magyar szókincstár szerint az igaz melléknév jelentése egyebek mellett valódi, hiteles, romlatlan, eredeti, született, vérbeli.  És ehhez bizton hozzátehetjük, hogy mindenekelőtt becsületes ember. Azaz megbízható, tisztességes, erkölcsös, erényes, derék, jóravaló, jellemes, gerinces, tisztakezű. De ki a vadász? Aki vadászik? Akinek puskája van? Aki tagja valamely vadásztársaságnak, vadászati szervezetnek? A válasz egyértelmű: ennél több kell.” Eddig az idézet. Hát itt is több kellett volna. Sajnáljuk és pironkodunk amiatt, ami történt, de csendesen megjegyezzük azt is, hogy emellett a tényleg lesújtó hír mellett számtalan igaz vadászról is be tudunk számolni. Jóravaló és becsületes vadászemberekről, akik természetszeretők, feddhetetlenek, a vadászat írott törvényeit és íratlan szabályait maradéktalanul betartják (vö. Eördögh Tibor, Vadászok nyelvén c. munkája)

Krisztusban kedves Testvérek! Nagyrabecsült erdész-vadász Kollégák és minden természetszerető! Ezen a hubertus-misén is hálát adunk, hogy van alkalmunk egymást a szépre, a jóra, az igazra tanítani, motiválni, és hogy tudunk egymással őszintén, a hibákról, a problémákról is kendőzetlenül beszélni. „A jó kommunikáció segít, hogy közelebb legyünk egymáshoz, jobban megismerjük egymást és jobban összetartsunk. A bennünket elválasztó falakat csak úgy lehet ledönteni, ha készek vagyunk meghallgatni egymást és tanulni egymástól. A különbözőségeket alakítanunk kell a párbeszéd formáival, amelyek lehetővé teszik, hogy növekedjünk a másik megértésében és tiszteletében. A találkozás kultúrája nemcsak az adás készségét kívánja meg, hanem azt is, hogy tudjunk elfogadni másoktól.” (vö. Ferenc pápa üzenete a tömegtájékoztatás 48. világnapjára) Adja Isten, hogy ebben az ajándékban mindannyiunknak része legyen. Amen.

        Dr. Mészáros István titeli c. prépost, az OMVK Etikai Bizottságának tagja, az OMVK Bács-kiskun Megyei Szervezete Etikai Bizottságának elnöke