ImageA napéjegyenlőség éjszakáján szedett növényeknek csodatevő és gyógyító erejük volt
A napéjegyenlőség köré csoportosuló ünneplés még ma is június 24-hez kötődik, ami ma már nem az év leghosszabb napja. A különbség a Julianus naptári napok (365,2500) és a trópusi év napjai (365,2422) közötti eltérésből adódik, aminek következtében minden hetedik évszázadban vélhetően egy nappal előbbre kerül a csillagászati napéjegyenlőség.

A nyárközép előestéjének, június 23-ának megünneplése ősidők óta elterjedt szokás. A hiedelem szerint, a napéjegyenlőség éjszakáján szedett növényeknek csodatevő és gyógyító erejük volt. Tüzet azért gyújtottak, hogy távol tartsák a gonosz szellemeket, melyek szabadon kószáltak, ha a Nap ismét dél felé fordult. A legtöbb nyár közepéhez kötődő ünnepség, hagyomány nem keresztény eredetű, annak ellenére, hogy több nyelven is Szent János estjeként emlegetik. (Keresztelő Szent János születése napjáról a középkori Firenzében néha három napon át tartó ünnepléssel emlékeztek meg, június 21 és 24 között.)
Különösen erősen él a napforduló ünneplésének hagyománya az észak-európai országokban, így Svédországban és Finnországban is. Ez utóbbiban talán élénkebben – s a statisztikák szerint hevesebben is - él az ivászat, a vidámság és párkeresés hagyománya.
Svédországban a június 20 és 26 közé eső szombat a „Szent Iván” (Nyárközép napja), így a péntek éjjel a tánc, a dal, régi zene és a hagyományt idéző viseletek ünnepe. A svédek étlapján ilyenkor ott az első burgonya és eper, az évi termésből, és az elmaradhatatlan pácolt hering. Népszokás, hogy a fiatalok hét vagy kilenc különféle virágból kötnek csokrot, párnájuk alá téve remélik, hogy megálmodják jövendőbelijüket.
A felállított májusfát először erre a célra gyűjtött zöldellő növényekkel és virágokkal borították be.
Sok svéd a vidám összejövetelek, partik, a nyár kezdetét jelentő események sorát szinte nemzeti ünnepnek tekinti.
Legtöbben Leksandon, a stockholmi Skanzen Parkban gyűlnek össze. A New York-i svédek sem maradnak le nagyon a népes ünneplésben, ami évente 3-5 ezer embert vonz a Battery Parkba. Az esemény védnöke a New York-i Svéd Konzulátus és NY város parkokért felelős hivatala.
Lettországban a nyári napforduló megünneplése, a Ligo szinte ugyanolyan jelentős nemzeti ünnepnek számít, mint a karácsony. Az ünnepet Jani–nak is nevezik (Janis a lettek nyelvén a János megfelelője). Nemcsak a Lettországban élők, de az elszármazottak is tartják a kedves hagyományt. Az ünneplés része az evés-ivás, a Janu sajtot esznek, hozzá sört isznak. Lett népdalok százai zengenek a nyári napfordulón, amiket az örömtüzek köré sereglet, virágkoszorús lányok, asszonyok és tölgyfalevél koronát viselő férfiak dalolnak. Nem hiányoznak persze az ünnep modern kellékei sem. Az ünnepségek alatt szokás, hogy kis tölgyfa ágakat aggatnak az autókra.
Dániában az ünnepet Szent János éjszakájának nevezik (Sankt Hans aften), és 1770-ig hivatalos ünnepe volt a dánoknak. Az ottani hagyományoknak megfelelően az ünnep előestéjén, június 23-án este zajlik az ünneplés. A középkorban bölcs emberek (akkori doktorok) ezen a napon különleges füveket gyűjtöttek, amire az év többi napján a betegek gyógyításához volt szükségük. Egészen a viking időktől, Odin és Thor korától a gyógyító vízforrásokhoz is ellátogattak az emberek. Ma már ez a hagyomány nem él Dániában. Örömtüzek égnek a tengerparton, vagy ha nincs a közelben tengerpart, a tavak, vízfolyások partján, de a parkokban is raknak tüzet, s az evés-ivás a szabadban is hozzátartozik a napforduló megünnepléséhez. A dánok minden lobogó tűznél eléneklik Holger Drachmann és P.E. Lange–Müller szerzők által 1885-ben írt, „Vi elsker vort land…” című, a szülőföld szeretetéről szóló, a nyári napforduló ihlette himnuszt.