Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim!

Szeretettel köszöntöm a körünkben megjelent Hegedűs Zoltán polgármester urat, Szentesi Zoltán erdőfelügyelő urat, és a házigazdát, Hegedűs Atilla erdőmérnököt, a Háromhegy Erdőbirtokossági Társulat elnökét, a kedves vendégeket, az erdőbirtokossági társulat tagjait.

Köszönettel tartozom Hegedűs Atilla elnök úrnak a meghívásért, hogy elhívott ide az egykori Abaúj megyébe, erre a szívemnek kedves tájra.
Tulajdonképpen haza hívott, mert a gyökereim ide kötnek. Hisz innen keletre, a szomszédos Zemplénben, a Bodrogközben fekszik Zétény, ahonnan elszármaztunk valamikor a XVI. században, hogy aztán őseim letelepedjenek a legnyugatibb hajdúvárosban, az atyai szülőfalumban a délnyugatra található Tiszalúcon, ami már Borsod. Ükapám, apám, keresztapám Sárospatakon koptatta az iskolapadot, s innen délre, Erdőbényén szolgált tanítóként édesapám a két háború között. De tanított a legészakibb településen, a határ menti Hidvégardón is.
A Zétényieknél sokkal jelentősebb személyiségek is szívták errefelé a jó levegőt, arról nem is beszélve, hogy már az Aranybulla is emlegeti Regéc várát, ahol maga a Nagyságos Fejedelem töltötte gyermekéveit.

Mogyoróska is legalább 652 éves, mert 1363-ból való az első okiratos említése.
Mogyoróska és környéke, Regéc vára természeti értékekben is rendkívül gazdag. Közel 200 fás-, és lágyszárú növényfaj él a várhegyen. A törvényes védelem alatt álló, ritka fajok közül kiemelendő a leánykökörcsin, az északi fodorka és a rózsás kövirózsa. Faunájában sok a védett madár, kisemlős és rovar. Ezek közül megemlíthetjük a kékfutrinkát és a havasi szürkebegyet. A település határában mintegy 11 tisztavizű forrás fakad. Ezek egyike a Bonyi-kút, amelyet a vadkörtékkel, vadalmákkal díszített Három-hegyi legelő fog körbe. A legelő övezte bükkösök szegélyében a tavaszi szél a farkasboroszlán rózsaszín szirmait lengeti, míg az októberi napsütés a somok és a galagonyák termését érleli.
Mogyoróska lakói mindig szorosan kötődtek és kötődnek ma is a környék természeti erőforrásaihoz. A község erdőtelkes, ún. irtványtelepülés, vagyis erdőterületek kiirtásával létesült a középkorban. Több évszázad óta az erdő és annak haszonvételei jelentik a megélhetés alapját. A faanyag, az abból készült használati tárgyak, az erdei gyümölcsök, gombák mind-mind szerves részei az itt élő emberek mindennapjainak. A millennium idején, 1896 körül készült felmérés szerint Mogyoróskához 2154 hold erdő tartozott. A külterület jelentős része erdő, ami mind turisztikai, mind erdő- és vadgazdálkodási szempontból a település egyik legfőbb értéke. Ezeket a sorokat Hegedűs Zoltán polgármestertől vettem kölcsön.

A helybeliek pontosan tudják, hogy a fentebb említett Bonyi-kútnál vagyunk.
A Háromhegy Erdőbirtokossági Társulatnak kb. 125 fő tulajdonosa van. Az Erdőbirtokossági Társulat erdeinek területe mintegy 110 ha, a főbb fafajok: B, KTT, GY, vadgyümölcsök, juharok, kőrisek, szilek. Az állomány életkora 20 és 120 év között változik.

És akkor erdészkedjünk is egy csipetnyit. Ismert, hogy a társulat erdei a Natura 2000 hálózat részét képezik. De mi is az a Natura 2000 hálózat? Ez egy olyan összefüggő európai ökológiai hálózat, amely a közösségi jelentőségű természetes élőhely-típusok, közösségi jelentőségű állat- és növényfajok védelmén keresztül biztosítja a biológiai sokféleség megóvását, és hozzájárul kedvező természetvédelmi helyzetük fenntartásához, illetve helyreállításához.
A Natura 2000 hálózatba kerülés azzal függ össze, hogy a Zempléni Tájvédelmi Körzetbe tartozik a vidék.
Erre a lakosok büszkék is lehetnek, de általában a korlátozások, a gazdálkodás megnehezítése nem okoz osztatlan örömet.
Mondhatnánk azt is, hogy gúzsba kötve kell táncolniuk a gazdálkodóknak.
Így van ez az erdőgazdálkodásban is. A tarvágást el kell felejteni, akácot pedig még véletlenül sem szabad telepíteni. Jön az magától is – legalább is a természetvédők szerint.
Az erdőkezelést fokozatos felújító vágással, növedékfokozó gyérítéssel, illetve készletgondozó fahasználattal, szálaló erdőgazdálkodási üzemmóddal végzik.
Hegedűs Attila elnök úr elmondta, hogy két erdőrészletben áttértek a lékes művelésre, és a mintegy 21 kialakított lékben igazi természetközeli erdőkezelést folytatnak. Ezekben az erdőfoltokban már természetes úton felverődött az újulat, vagyis a jövő erdejének ígérete. 

A Natura 2000 eleinte, hosszú évekig, csak bosszúságot jelentett az érintettek számára. Aztán lassanként megnyíltak az EU erre a célra szolgáló pénzforrásai, s ma már komoly bevételi lehetőséget jelentenek többek között a Háromhegy Erdőbirtokossági Társulat számára is. Ezzel alapjaiban megváltozott a hozzáállás is.
Ha jók az értesüléseim, a Társulat idei évi 70 ezer Ft értékű osztalékfizetése is főként ebből származik. Ehhez jön még az erdő környezetvédelmi támogatás.
Az erdőállomány haszonvételeiből, az évi 100-150 m3-nyi kitermelésből származó tűzifa és a minimális rönk választék nem hoz ennyi bevételt.

A Háromhegy Erdőbirtokossági Társulat területén halad át az országos Kék-túra útvonal Mogyoróska és Arka települések között, és az itt elkészült tanösvény, a Háromhegy Erdőbirtokossági Társulat útja is ezen halad.
E közjóléti létesítmény, magyarul erdei út használatba vételéhez szükséges dokumentumban azt olvashatjuk, hogy a hossza 1050 méter. Befogadóképessége 10 azaz tíz fő.
A most avatandó létesítményeket az EMVA ERDEI KÖZJÓLÉTI LÉTESÍTMÉNYEK MEGVALÓSÍTÁSÁHOZ NYÚJTANDÓ TÁMOGATÁSból valósította meg az Erdőbirtokossági Társulat, melynek jogszabályi alapja a 66/2013. számú VM rendelet, amely az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból az erdei közjóléti létesítmények megvalósításához nyújtandó támogatások részletes feltételeiről rendelkezik.
A közjóléti célok megvalósítása érdekében 100%-os intenzitású, vissza nem térítendő támogatás igényelhető az alábbi közjóléti létesítmények megvalósításához: erdei pihenőhely kialakítása; erdei tanösvény kialakítása.
A létesítményre 4,4 millió Ft támogatást vehettek igénybe, és a kivitelezés 1,5 millióba került.

Ha szemrevételezzük az objektumot, széltében pontosabban keskenységében, egymás mellett nem sokan férnek el egyszerre. De az ezer ötven méteren elfér legalább ezer ötven ember.

Régen is vezettek erre felé nevezetes utak: a Via Magna, a Borút. Fontos kereskedelmi utak voltak ezek az Alföld és a Felvidék, Lengyelország között. A vérkeringést biztosították. De halálosztó hadiutak is vezettek erre, a tatár, a török sem kímélte a vidéket.

Érdekesek ezek az utak. Az egyenes utak, a kacskaringós utak, a jó utak, a rossz utak, a rázós utak, a kockázatos utak, a veszélyes utak, a zsákutak. A keskeny utak, a sikátorok, a széles utak, a sugárutak, az autópályák.
Melyiket is válasszuk ezek közül?
De érdekesek ám a rajtuk járó, botorkáló, tévelygő, tolongó, siető, lökdösődő, eltaposó, rohanó, száguldó emberek is.
Vajh, milyen célok is vezérlik ezeket az embereket ebben a botorkálásban vagy száguldásban?

Máté evangélista Jézus szavaival így adja meg a választ:
“Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, amely a veszedelemre visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt.” Máté 7,13-14

Merem remélni, hogy ezt a keskeny kis utat a mogyoróskaiak sokan fogják választani óvodáskortól, az iskolásokon át a felnőttekig, a kirándulókig.

Ezekkel a gondolatokkal adom át a tanösvényt és az erdei pihenőt a nagyközönségnek, hogy kinek-kinek teljen benne sok öröme, és találjon itt testi-lelki felüdülést!

Jó szerencsét, üdv az erdésznek!

Mogyoróska, 2015. május 2.               Zétényi Zoltán