Kölcsey és Vörösmarty tónusában
Várak-földje mögötted Bécsnek kincseit óvta;
ám, ha a kard fordult, védtek minket is ők…
Zárták féltve az ország lejtős, tünde határát,
hol most, mint üde park, úgy szeg a soproni táj
drága Hazám s mint szép hajadon lány, kertben a Város
tiszta szemével izen s lángol a selmeci mult!…
A szeretet szava szól köveidből és a szívekből,
mert hűséggel együtt él itt most is a szép.