A májusfa köré rendezett ünneplés évente megismétlődő fesztivál volt, mely a tavasz közeledtének várakozásteljes izgalmát, élénk örömét fejezte ki. A földből előbújó színes virágok látványa, sokkal nagyobb izgalommal töltötte el a kétezer évvel ezelőtt primitív lakhelyeken élő embereket, mint manapság, amikor az év szinte bármely napján a szupermarketekben halomszámra látható a friss virágözön. Tavaszvártán szívünket nem örvendezteti úgy meg a természet egy-egy virága. Az Enciklopédia Britannica alapján, a májusfáról készült legkorábbi ábrázolás a Stratford megyei Betley Hall ablakán talált kép. Az épületet IV. Edward király építtete.
Az ablak méretét illetve azt, hogy hol is volt a Betley Hall megye területén nem határozza meg a lexikon. Lehet, hogy az építmény már nem is létezik, jóllehet még sok 600 éves épület áll Startfordshire területén. Csak az ablakról készült rajz maradt fenn. Hála érte a művésznek, aki megörökítette, a máskülönben fafaragók és lenyomat készítők által megörökítésre nem méltatott témát.
Maradtak feljegyzések is a rituális céllal választott fák leírásáról, „ ...melyek egyenes törzzsel magasodnak az erdőben, ágaihoz szalagot (hullámos papírszalagot) tűztek és körbe-körbe járták, fonták a szalagot a tavasz érkezését dicsőítve...”
A mai májusfák földbe vert vagy betonba ágyazott póznák, és krepp-papír csíkokat erősítenek a tetejükre.
Hazánkban minden év május elsején a falvakban, városokban, sok ház előtt láthatunk virító zöld levelű, ágas-bogas, karcsú, magas fákat, melyeken virágok, szalagok, déli gyümölcsök, italok, füzérek díszelegnek. Falvakon az ifjak kedveseik ablaka előtt állítják fel május első napjára virradóra a májusfát; városokban a mészárosok emeltek ilyen fákat a tőlük húst hordó fehérnép számára. A májusfáról azt írják, hogy Szent Jakab és Szent Fülöp, midőn térítgetni jártak, útitársuk lett Valburga nevű szűz, ezt ebbeli cselekményéért a pogányok tisztátalan személynek nyilvánították, s rágalmazták. A leány azonban, hogy elűzze a gúnyolódókat, elővette vándorbotját, letűzte a földbe, előtte letérdepelt, imádkozott, s erre alig múlt el egy-két óra, midőn a pogányok szeme láttára a leszúrt bot kizöldült. Ez volt Szent Jakab apostol napjára virradóra, vagyis május 1-én. Nőtlen ifjak ez időtől ezért szoktak magas zöldfát jó magaviseletű hajadonok ablaka előtt felállítani, még pedig ha lehet észrevétlenül.
A májusfát vagy májusi gallyat virradatig őrizni kellett. A két háború között divatba jött a szerenád május elsején. Nagykőrösön amelyik lánynak már volt udvarlója, az május 1-jén kapott májusfát. Leggyakrabban nyárfát, de állítottak vadkörtét, orgonát, vadpiszkét is. A fákra színes papírszalagokat akasztottak. Ezután szerenádot adtak, amit a lánynak fogadni illett egy szál gyufa meggyújtásával. A szerenádot követően a lány kiment és borral kínálta a legényeket.
A májusfák kidöntése járt együtt általában nagyobb ünnepélyességgel, táncmulatsággal. A májusfa ledöntésének szertartásos mozzanata volt a fa körültáncolása, a májusfára mászás. Különösen nehéz volt a lehúzott kérgű, magas fát megmászni. Azé lett a tetejére erősített ital, akinek ez sikerült. Gyakran megtréfálták egymást azzal, hogy az üvegbe paprikás vizet tettek.
