Az állam Magyarországon is jelentős mértékű támogatásban részesít környezetileg káros gazdasági tevékenységeket. E közvetlen és közvetett támogatások többféle formát ölthetnek: lehetnek államháztartási támogatások (pl. közvetlen költségvetési kiutalások vagy kedvezményes hitelek), közpénzekből finanszírozott káros irányú infrastrukturális fejlesztések vagy a természeti erőforrások értéken aluli használata.
Ám a leggyakoribbak talán azok az esetek, amikor a környezetkárosító tevékenység elkövetői másokra hárítják annak költségeit (azaz például nem jelenik meg a környezetkárosítás az általuk előállított termék árában, és ily módon jutnak versenyelőnyhöz).
A szóban forgó kötet – amely egy többéves kutatás zárójelentésének is tekinthető – ezeket a káros támogatásokat igyekszik föltárni a magyar gazdaságban. Az ilyen jellegű kutatások tőlünk nyugatabbra egyáltalán nem ritkák, hazánkban azonban jelen munka – noha nem teljesen előzmény nélküli – úttörőnek számít. A könyv a Kiss Károly által írt bevezető, áttekintő fejezetek után alapvetően ágazatok szerint tekinti át a környezetileg káros támogatásokat: a bányászat, a vízgazdálkodás, az energiaszektor, a közlekedés, a mezőgazdaság és az építőipar kerülnek terítékre. A kötet, illetve az alapjául szolgáló háttértanulmányok szerzői négy szervezet
képviselői: a Budapesti Corvinus Egyetemé (vagyis a „Közgázé” – pl. a szerkesztő is eme intézmény munkatársa), a Szent István Egyetemé (pl. Ángyán József), a Magyar Környezetgazdaságtani Központé (pl. Ungvári
Gábor) és a Levegő Munkacsoporté (pl. Lukács András).
A szerzők nem csupán azonosítják a környezetileg káros támogatásokat, hanem konkrét gazdaságpolitikai ajánlásokat is megfogalmaznak ezek kiküszöbölésére. Nem a radikálisabb, csak hosszabb távon megvalósítható alternatívákra koncentrálnak, hanem azokra, amelyek itt és most kivitelezhetők volnának (pl. az energiahatékonyság fokozása, a vasúti közlekedés előnyben részesítése a közútival szemben stb.). Vagyis olyan alternatívákra, amelyek életre hívásához gyakran csak egyetlen dolog
hiányzik: a politikai akarat. Reménykedjünk tehát abban, hogy e figyelemre méltó kötet tanulságai a politikai döntéshozókig és gazdasági tanácsadóikig is mihamarabb eljutnak.
Takács-Sánta András
