Miksától a nemzeti erdőprogramig; A szénmegkötéstől a fafelhasználásigAz erdészet nagyon ligetes tájékoztató kiadványai – az évente megjelenő leporelló az Erdővagyon, erdő- és fagazdálkodás Magyarországon valamint az ötévente kiadásra kerülő Magyarország erdőállományai kötet – sorában két újonnan megjelent füzet mutat biztató színfoltot. A közelmúltban megjelent, az állami erdőket bemutató reprezentatív kiadvány után kézbe vehettük a Magyar Erdők (A magyar erdőgazdálkodás) című füzetet is.
Az igényes kiállítású brosúra értékes és érdekes tartalmat hordoz: dióhéjban áttekinti az erdészet szinte valamennyi területét. Bemutatja hazánk természeti viszonyait, ismerteti az erdők jelentőségét és funkcióit, a meghatározó erdőféleségeinket, erdőtársulásainkat. Az erdészettörténeti fejezetben alapos összefoglalást találunk a középkorra, az újkorra és az utóbbi néhány évszázadra jellemző erdőgazdálkodásról. Rövid áttekintést ad a természetvédelemről is, hisz’ ez a tevékenység-ág a múlt század első harmadában az erdészet törzséből hajtott ki. Az erdők jóléti funkcióit, az élményszerzés terepét a kirándulók első kézből ismerhetik. A világhírű magyar vadgazdálkodás és vadállomány az erdészkollégák szemében mosolyt és könnyet egyaránt jelent: vadászélményt és büszkeséget, ugyanakkor vadkárt.
Napjainkban a fafelhasználás óriási mértékben nő, ám csupán a faanyag, e csodálatos és megújítható nyersanyag egy részéből (15 százalékából) lesz „deszka”, és töredékéből bútor.
Szól a kiadvány az erdők megőrzéséről, „újratermesztéséről”, felújításáról és az új erdők telepítéséről, a növekvő erdőterületről. Nem kerüli meg a napjaink sajtójából ismert „sikertémákat”, a rovarok vagy az időjárás okozta erdőpusztulásokat sem.
Bepillantást ad az erdészeti igazgatás bonyolult hálójába: három urat, három minisztériumot is szolgál az erdészet (a KvVM-et nem is említve); továbbá az erdészeti politikába, és az annak végrehajtását ellenőrző szervezet, az Állami Erdészeti Szolgálat munkájába is.
Ízelítőt ad az erdészeti szakoktatás rendszeréről és a kutatást is érinti.
Hasznos szómagyarázatot is talál az olvasó az utolsó oldalakon, amely talán segít a szakzsargon okozta kommunikációs szakadék áthidalásában.
Egy dolgot, témát, értéket hiányolok a Magyar Erdőkből: az erdei vasutakat. Pedig egyelőre még ott kanyarognak az erdei pályákon. Ez remélem nem elbocsátó, szép üzenet.
Hamarosan indul az idény a tucatnyi erdészeti erdei kisvasúton, Csömödértől Pálházáig!
Z.Z.
(A füzetet az Állami Erdészeti Szolgálat gondozásában az Ipolyerdő Rt. adta ki, szerkesztette Kovácsevics Pál.)
