Az EU-s vállalatoknak be kell tartaniuk Kyoto korlátozásait
Peter Koster számára a 2005 év kezdete többet ér egy pohár pezsgőnél. Miközben több millió európai társa ’csak’ egy újabb év előtti szilvesztert ünnepli, az európai éghajlatváltozás legismertebb szakembere, nyugodtan iszogathat az európai gazdaság új korszakának hajnalára.
2005. január elsején az EU 12 ezer ipari létesítménye arra ébred, hogy a szén-dioxid korlátlan puffogtatásának napjai véget értek.
Ugyanis Európai Unió szerte életbe lépnek azok a rendelkezések, amelyek a Kyotoi Egyezményre vezethetők vissza.
Az új rendszabályok szigorúan korlátozzák az energia-, az acél-, a cement- és a papíripar által kibocsátható szénvegyület mennyiségét. A határértékeken belül maradó vállalatok eladhatják emissziós jogukat, olyanoknak, melyek széndioxid kibocsátási kvótája meghaladja ezt az értéket.
A mind a 25 EU tagállamot lefedő, ambiciózus kísérlettel elő szeretnék készíteni a tagállamokat a Kyotoi Szerződésre, amely 2008. és 2012. között kötelezi majd széndioxid kibocsátás csökkentésre az aláíró ipari országokat.
„Európa lesz a világ példája”– mondta az 52 éves Koster, ez a dinamikus holland, aki a páneurópai emissziós csereprogramot júniusban kezdte.
2005-től azok a vállatlatok, melyek csökkentik szennyezőgáz kibocsátásukat, előnyökhöz jutnak.
