Több mint ötvenezres megfigyelő sereg bevonásával részletes térkép készül a brit madarak életében az elmúlt húsz évben bekövetkezett változásokról.A Nagy-Britanniára és Írországra kiterjedő az új, eltűnőben lévő, csökkenő számú és visszahonosított fajok feltérképezését célzó, több mint 1 millió fontba kerülő felmérést négy éven át végzik majd – írja az Independent.
A Brit Madártani Szövetség első atlasza, (melyhez a terepi munkát 1968-72 között végezték) és a második atlasz (1988-1991) között megfigyelhető egyik jelentős különbség a mezőgazdasági területeken, szántó földeken előforduló madárfajok számának alapos visszaesése, amit az intenzívebbé váló gazdálkodás okozott.
A 2013-ban kiadásra szánt új atlaszhoz a kutatások a 2007-2011 időszakot vizsgálják meg, s választ adnak arra, milyen hatékonynak bizonyultak az agrár-környezetvédelmi rendszerben tett erőfeszítések egyes fajok visszahonosításában.
Fény derülhet az éghajlatváltozás hatásaira is, s a térkép valószínűleg jól illusztrálja majd Nagy-Britannia erdei madár egyedszámának, így a sisegő füzike és a szürke légykapó –utóbbi időben tapasztalt titokzatos csökkenését. Sok nagy távolságra vonuló madár számbeli hanyatlása talán az Afrikába és visszaútja során felbukkanó egyre több nehézséggel hozható összefüggésbe.
A legegyszerűbb megközelítésben az atlasz veszteségeket és nyereségeket mutat. A legnevezetesebb nyereség a kis kócsag, a csodaszép hófehér kócsag, amely 1996 óta fészkel Nagy-Britanniában, és mostanra már egész Dél-Angliában elterjedt. A legjelentősebb veszteség a tövisszúró gébics, amely 1991 után eltűnt Angliából.
Első ízben tartalmaz a térkép nem őshonos madarakat, így a díszmadár vízi szárnyasokat vagy elszabadult madarakat, melyek költeni kezdtek Nagy-Britanniában.
A térképezés 10 kilométeres négyzetrács felosztáson alapul, és 3879 négyzetet mérnek fel.
