Új módszert dolgoztak ki Sri Lanka és Németország tudósai a biodiverzitás mérésére. Azt állítják, az új eljárás segít a meghatározó jelentőségű fafajok azonosításában. A hagyományos méréssel a tudósok a fajok sokféleségét egy adott területen előforduló fajok száma alapján mérik.

Az új eljárás ellenben statisztikai elemzést alkalmaz, hogy meghatározza, hogyan viszonyul, egy faj az ugyanazon területen élő többi fajhoz.
A Sri Lanka-i Peradeniya Egyetem és a német Helmholtz Környezetkutató Központ  biológusai megvizsgálták, hogy egy-egy faj hogyan nyomja el, vagy serkenti más közeli fajok növekedését.
A módszert a panamai Barro Colorado és a Sri Lanka-i Sinharaja-sziget trópusi erdeiben próbálták ki, hogy megfigyeljék az egyes fajok hatását a helyi biodiverzitásra, vajon növelik, csökkentik a fajösszetételt és változatosságot, vagy annak alakulására nincsenek hatással.
A nagy kiterjedésű erdős területeken a fajok több mint kétharmadának nem volt kimutatható hatása, a maradék egyharmad is csak kis területen, maximum 20 méteres sugarú körben érvényesült.
A tudósok azt mondják, a tapasztaltak alátámasztják azt az elméletet, hogy az erdő és a hasonlóan összetett természeti, biológiai rendszerek fajváltozatossága nem néhány uralkodó faj jellegzetességeivel hozható összefüggésbe, hanem valamennyi faj kölcsönös egymásra hatásának eredménye.
Egy lépéssel előbbre vagyunk annak megértése felé, hogy miért és hogyan képesek a trópusi esőerdők olyan gazdag fajváltozatosságot fenntartani, mondta a SciDev.Net-nek Nimal Gunatilleke, a Peradeniya Egyetem botanika professzora.
A kutató szerint az ISAR  módszert, a bizonyítás és az esetleges tökéletesítés céljából ki kellene próbálni más trópusi erdőben, és mérsékelt égöviekben is. Jól alkalmazható lehetne az eljárás az erdők tudományos alapokon nyugvó védelméhez, és az erdő egészségi állapotának előrejelzéséhez.
Thorsten Wiegand, a Helmholtz Környezetkutató Központ egyik tudósa szerint, egy teljesebb kép kialakításához az új eszközt a többi szabvány biodiverzitást mérő eszközzel párhozamosan lehetne alkalmazni.
Az új eljárás hátránya, hogy óriási mennyiségű adatot igényel, például 25 hektárosnál nagyobb minta területekre bontva kellene feltérképezni a trópusi erdők egyes fáit. Mindazonáltal az így nyert betekintés elősegítheti annak megértését, milyen tényezők és folyamatok irányítják a fajban gazdag közösségeket, s ezért közvetett hatással lehet a fajgazdag közösségek megőrzésére.