Kedden, illetve szerdán két, talajvédelemmel foglalkozó jelentést fogadott el az EP. Első olvasatban szavaztak az első talajvédelmi irányelvről. Ennek témafelelőse Cristina Gutiérrez-Cortines (néppárti, spanyol). Vittorio Prodi (liberális, olasz) pedig a talajvédelemre vonatkozó tematikus stratégiáról készített saját kezdeményezésű jelentést.
Európai talajvédelmi irányelv
Mivel az éghajlatváltozás a talajra is kedvezőtlen hatást gyakorol, a képviselők fenntartható talajgazdálkodást szeretnének, és az eddig okozott károk helyreállítását sürgetik. Az új irányelv véget vetne az eddigi, elaprózott uniós talajvédelmi szabályozásnak. Jelenleg a hulladékgazdálkodásra, a növényvédő szerekre és a természetvédelemre vonatkozó uniós jogszabályok tartalmaznak talajvédelmi rendelkezéseket.
Az irányelv célja, hogy létrehozza a talajvédelem és a fenntartható talajhasználat keretrendszerét, elősegítse a talajromlás megelőzését, enyhítésének, helyreállítását, feljavítását, valamint a talajnak az emberiség közös forrásaként, ökoszisztémaként, nem megújuló forrásként történő elismerését.
A képviselők elfogadtak egy módosítást, amely szerint „azok a tagállamok, amelyek már rendelkeznek konkrét nemzeti talajvédelmi jogszabályokkal, mentesülnek az e cikk szerinti kötelezettségek alól azzal a feltétellel, hogy jogszabályaik legalább ugyanilyen szintű védelmet biztosítanak”.
Szennyezett területek nemzeti vagy regionális nyilvántartása
Az új irányelv bevezetné a szennyezett területek nyilvános, hétévente frissítendő nemzeti nyilvántartását. A képviselők regionális szinten is szükségesnek tartják a lajstrom elkészítését. Az EP meghatározása szerint szennyezett terület az, ahol emberi beavatkozás következtében került a talajba toxikus anyag, jelentősen veszélyeztetve ezzel az egészséget és a környezetet.
Hatóság
A tagállamok „kijelölik azokat az illetékes hatóságokat, amelyek a potenciálisan szennyezett területek és a szennyezett területek azonosításáért, valamint a rájuk vonatkozó jegyzék vezetéséért felelősek”.
Új létesítmény, adásvétel
A terület tulajdonosa vagy a leendő vevő „értesíti az illetékes hatóságot, illetve az ügyletben résztvevő másik felet a területen folyó vagy ott folytatott tevékenységekről, és rendelkezésre bocsát a talajban található veszélyes anyagok koncentrációjára vonatkozó minden birtokában lévő információt. A tagállamok kérhetik a talajban található veszélyes anyagok koncentrációját meghatározó vegyi elemzést.”
Új létesítmények építésének megkezdése előtt minden alkalommal el kell végezni „az annak eldöntéséhez szükséges értékeléseket és vizsgálatokat, hogy a terület kockázatot jelent-e az emberi egészségre vagy környezetre”.
Vizsgálható tevékenységek
A jogszabály melléklete felsorol olyan helyszíneket, amelyeken a tagállami hatóságok vizsgálatokat hajthatnak végre az ott végzett tevékenységre hivatkozva. Ilyenek például a repülőterek, kikötők, katonai létesítmények „olyan területei, ahol veszélyes anyagok használata, kezelése vagy tárolása fordul/fordult elő”, a benzin- és üzemanyagtöltő állomások, az ipari vegytisztítók, a 2000-nél több lakost kiszolgáló szennyvíztisztító telepek, a veszélyes anyagok szállítására használt vezetékek, bányászati létesítmények, hulladéklerakók.
Helyreállítás
Az irányelv nemzeti joganyaggal történő harmonizációja után 6 évvel a tagállamoknak rehabilitációs stratégiát kell javasolniuk. Szabadon dönthetnek a végrehajtási szintről, a célokról és a költségekről. Meg kell határozni az általános rehabilitációs célokat, a prioritásokat, a szennyezett területekre irányuló rehabilitációs intézkedések végrehajtásának menetrendjét, valamint a finanszírozási mechanizmust.
A tagállamok biztosítják, hogy a területükön található szennyezett területeket a maguk által felállítandó vagy már felállított rangsornak megfelelően helyreállítják.
A képviselők hozzátették: „ha a helyreállításhoz szükséges eszközök technikailag nem állnak rendelkezésre vagy aránytalan költséget jelentenek a várt környezeti haszonhoz viszonyítva, a területeket olyan módon lehet kezelni – beleértve az azokhoz való hozzáférés korlátozását vagy a természetes rehabilitáció lehetővé tételét –, hogy ne jelentsenek számottevő kockázatot a környezetre vagy az emberi egészségre”.
Mezőgazdasági használat
„A talaj mezőgazdasági használatát illetően a tagállamok ösztönzik azoknak a növényi kultúráknak és erdősítési módszereknek vagy programoknak a választását, amelyek kedvező hatásúak a talaj szervesanyag-tartalmára és a talajtermékenységre, és amelyek megakadályozhatják a földcsuszamlásokat és az elsivatagosodást.”
Az irányelv életbe lépése után öt éven belül a tagállamoknak meg kell határozniuk azokat a veszélyeztetett területeket, amelyek kiemelt figyelmet igényelnek például erózió, a szerves anyagok csökkenése, szikesedés, tömörödés, a biológiai sokféleség csökkenése, lezáródás, földcsuszamlás vagy árvíz miatt. A tagállamok dönthetnek arról, hogyan védekeznek ezek ellen.
A jogszabály szerint az EU „előmozdítja a talaj szervesanyag-tartalmának fenntartásához és növeléséhez, valamint az elsivatagosodás megelőzéséhez leginkább hozzájáruló bizonyos termékek használatát. A tagállamok szintén előmozdítják a talaj termékenységét és biológiai aktivitását fokozó, környezetbarát trágyák és komposzt használatát”.
Tematikus stratégia
Mivel a talajképződés és megújulás nagyon lassú, évezredek alatt lejátszódó folyamat, a talaj nem tekinthető megújuló forrásnak - áll Vittorio Prodi (liberális, olasz) jelentésében, amelyet egy nappal az irányelv előtt, kedden fogadott el az EP. A problémát bizonyos mezőgazdasági tevékenységek, a fakitermelési és ipari eljárások, a turizmus, a városok terjeszkedése és az építkezések okozzák, illetve súlyosbítják. Ezen tevékenységek közvetlen hatást gyakorolnak a víz és a levegő minőségére, a biológiai sokféleségre, az éghajlat változására, az ember egészségére, a táplálék biztonságára és a takarmányra. Az Európai Bizottság hatástanulmánya szerint a talaj minőségének romlása 38 milliárd euróba kerülhet évente.
Minden szinten intézkedni kell
A képviselők úgy vélik, hogy a helyi, tagállami és regionális szintről jövő, alulról felfelé építkező megközelítéseken túl, jól koordinált uniós stratégiára is szükség van. Emellett a regionális és helyi hatóságok kezében maradna a célok meghatározása és a tervezés.
A tematikus stratégia első joganyaga a talajvédelmi irányelv. Fontos a már hatályban lévő, talajvízre, nitrátokra, hulladékkezelésre, szennyvízre és más környezetvédelmi tevékenységekre vonatkozó irányelvek összehangolása.
A talajvédelmi stratégia a 2002-ben elfogadott hatodik tematikus cselekvési terv nyomán létrejött hét tematikus stratégia egyike.
Hegyi: uniós eszköz a talaj szennyezésének megállítására
A vitában felszólalt Hegyi Gyula (szocialista). A képviselő azt mondta, „alapvető célunk egészséges környezetet biztosítani polgárainknak, és a környezetünk legtöbb elemére léteznek is szigorú uniós jogszabályok. A talaj az egyetlen környezeti elem, amelyet még nem sikerült szabályoznunk, így a talaj szennyezésének, minőségromlásának megállítására jelenleg nincs uniós eszköz, pedig sok tízmillió eurós kárt okoz mindannyiunknak.”
„A jelenlegi szabályozás szerint a talajszennyezés ellen fellépni csak akkor kötelező, amikor a szennyezés bejut más környezeti elemekbe, a talajvízbe, az élővizekbe, a mezőgazdaság termékeibe, vagyis amikor már gyakorlatilag késő cselekedni. Ezért üdvözlöm, ha az Európai Unió elfogadja ezt az új irányelvet, és örülök, hogy megszületett egy, a környezetvédelmi szempontból még elfogadhatóbb kompromisszumos csomag” - mondta Hegyi Gyula.
Olajos: negyven év és 4 milliárd euró kell a magyarországi talajok megtisztításához
A vitában felszólalt Olajos Péter (néppárti). Szerinte „az irányelv egyik legfontosabb megállapítása az, amely kimondja a mezőgazdasági tevékenység fontosságát, az ott dolgozó emberek elévülhetetlen érdemeit a talaj megtartásában, megőrzésében, javításában”. A képviselő úgy vélte, „a talaj állapotáról szóló, a nyilvánosság számára hozzáférhető információ egy olyan hozadéka lenne az új jogszabálynak, amely végre a szennyezők helyett az embereket és a gazdálkodókat védené”.
A magyarországi helyzetről szólva Olajos azt mondta, „kettős a kép: egyfelől kiváló minőségű földek, magas fokú jogszabályi védelem, másfelől a negyven év kommunizmus okozta ipari szennyezés, amelynek eltakarítása legalább újabb negyven évbe és úgy 4 milliárd euróba kerül majd”.
„A világot alkotó elemeket: a levegőt, a vizet, a tüzet – értsd energiát – mind szabályoztuk már, mind jelentőségének megfelelő módon nagyfokú uniós védelem alatt állnak, most pedig sor kerül a negyedik elemre, a földre is, teljessé téve így a kört” - fogalmazott Olajos.
