Drongo (Dicrurus paradiseus)
Vészjelzésként a madarak utánozni képesek egymás hangját
Más fajok énekhangjának utánzása az egyik legfondorlatosabb és legtitokzatosabb eleme a madarak képességeinek – olvasható a Massachussetts Egyetem honlapján. Gyakran előfordul, ahogy a sokszavú poszáta esetében is, hogy látszólag igen csekély a kapcsolat a között, amit imitál és aközött, amit éppen tesz. Sri Lanka esőerdőiben azonban a vegyes összetételű csapatokban mozgó madarak megtanulták más fajokba tartozó társaik hívó, figyelmeztető hangjait használni, ugyanabban az összefüggésben, ahogyan azt az adott faj a nyilvánvaló veszélyjelzésre használja.
Eben Goodale, az Amherst Massachussetts Egyetem Ph.D. hallgatója dolgozatának készítésekor Sri Lankán, a drongo (Dicrurus adsimilis) viselkedését tanulmányozta. Cikke olvasható volt a Biológiai Tudományok című brit szakmai folyóiratban.
A drongo utánzóképességének felfedezéséhez a különböző madárfajok egymás közötti viselkedésének éveken át tartó megfigyelése vezetett.
– Még élénken emlékszem arra a percre, amikor először észleltem ezt a fajta viselkedést. Az esőerdőn át egy vegyes, 12 fajból és csaknem 40 madárból álló nagy, zajos csapatot követtem, amikor a csapat végéből egy nagyobb méretű, rakéta-farkú drongo tűnt elő hirtelen és fejmagasságban, hozzám három méteren belülre közelített. A madár egyértelműen támadott, olyan magatartással, ahogyan a madarak a többi egyeddel tudatják egy mozdulatlan ragadozó jelenlétét. Az ismerős jelenet azonban hamar változott, ugyanis rendkívüli dolog történt – emlékezett Goodale. – A drongo elkezdte utánozni a többi faj sajátos, támadó hangjait. Azután váltogatta, a sajátját és a többi fajét. Nem értettem volna, mi történik, ha nem éppen akkor fejeztem volna be a csapatban mozgó madarak riasztó, veszélyt jelző hangjairól készített tanulmányomat.
Goodale további cikkeiben azt is leírja, hogyan változtatgatja a drongo a repertoárját. Megtanulja más madárfajok hangjait ugyanabban az összefüggésben és helyzetben alkalmazni, így például utánozni tudja a ragadozók hangjait is, amit vészhelyzetekben használnak.
– Az a nagyszerű ebben, hogy amit eddig tudtunk egyes madarakról, például a papagájokról, vagyis hogy „laboratóriumi” körülmények között képesek megtanulni más fajok jelzéseit egy-egy helyzetnek megfelelő módon, az a vadonban is működik. Korábban még nem mutatta ki senki, hogy a jelzésrendszer, az utánzó viselkedés a fajok határain túl is kifejlődhetett – fogalmazott Bruce E. Byers professzor, Goodale konzulense.
