„Csak ha úgy szereted a fákat, mint önmagadat, akkor van esélyed a túlélésre.”   Friedensreich Hundertwasser osztrák építész, festő és filozófus szavai csengenek vissza, mikor az ember az erdő katedrálisában megáll egy pillanatra és körülnéz. Mert az emberiség története vészesen közelít ahhoz, hogy a túléléséről már nem a természet ellenében, sokkal inkább azzal vállvetve gondoskodjon. Az élet bennünket körülvevő sokfélesége vagy más néven biodiverzitása több mint 3 milliárd éves fejlődés eredménye. Az ember előtti időkben a kihalás mértéke, az evolúció természetes velejárójaként, becslések szerint egy, legfeljebb tíz faj lehetett évenként. Ez a szám napjainkra meghaladja az ezres nagyságrendet, és legalább három-, egyes pesszimistább becslések szerint akár huszonnégy fajjal is csökkenhet naponta a földi élet gazdagsága. Ijesztő belegondolni, hogy az úgynevezett „Élő bolygó” index, mely a Föld egészségességi állapotát, ezen belül is a biodiverzitás mértékét igyekszik megbecsülni, 1970 és 2010 között 52%-os csökkenést mutatott. Már több mint hatmilliárdnyian vagyunk és a bolygó évi biológiai hozamának körülbelül 40 százalékát elfogyasztjuk, éppen a biológiai sokféleség ökológiai alapjait pusztítjuk, és egyedülálló génállományokat, fajokat, teljes fajtársulásokat veszítünk el mindörökre. Pedig ez a genetikai gazdagság teszi lehetővé magát az életet. A különböző fajok nemcsak az élelmiszerek és gyógyszerek tényleges és lehetséges forrásai, a biodiverzitás eredendő gazdagsága sok olyan előnnyel is jár, amely messze túlmutat a közvetlen gazdasági hasznon. Az úgynevezett ökoszisztéma szolgáltatásokkal foglalkozó közgazdászok mintegy 61 billió dollár értékűre becsülik a világ ökoszisztémái által az emberiségnek nyújtott szolgáltatásokat - például a rovarok beporzó tevékenységét, az egészséges talaj víztisztító képességét - ez az érték a világgazdaság volumenének a kétszerese. A növények és állatok, valamint az otthonukul szolgáló ökológiai rendszerek azonban világszerte rohamosan szegényednek, eltűnőben vannak, ami nagyrészt az emberi tevékenység következménye. Egyre nagyobb méreteket ölt a fajok kihalása is. Becslések szerint emlősfajainak 42%- át, madárfajainak 43%- át, lepkefajainak 45%- át és édesvízi halfajainak 52%-át fenyegeti világszerte a kihalás veszélye. "A természet hatalmas, az ember parányi. Ezért aztán az ember léte attól függ, milyen kapcsolatot tud teremteni a természettel, mennyire érti meg, és hogyan használja fel erőit saját hasznára." – írta Nobel díjas biológusunk, Szent-Györgyi Albert. Magyarország természeti értékei európai viszonylatban is kiemelkedőek, nem véletlenül nevezik hazánkat sokszor az öreg kontinens „kertjének”. Az állami és civil természetvédelemnek igen jelentős hagyományai alakultak ki az elmúlt évtizedekben, védett fajaink és területeink száma emelkedő tendenciát mutat. Hazánk területének mintegy 22,2%-a, azaz több mint kétmillió hektár áll hazai vagy európai uniós természetvédelmi oltalom alatt. Magyarország uniós csatlakozásával az Európai Unió területe egy új, a Pannon biogeográfiai régióval egészült ki, amely hazánk teljes területét lefedi. A magyarországi Natura 2000 hálózat 56 különleges madárvédelmi és 479 különleges természetmegőrzési területet foglal magába, melynek kiterjedése 1,99 millió hektár. Általánosságban kijelenthető, hogy hazánkban az elmúlt időszakban javult a közösségi jelentőségű fajok és élőhelyek természetvédelmi helyzete. 2007-hez képest 2013-ra 24 a közösségi jelentőségű élőhelytípusok 52%-ának a természetvédelmi helyzete javult, míg 46% -ának nem változott, azaz nem romlott a helyzete. A közösségi jelentőségű fajok természetvédelmi helyzetét tekintve a fajok 66%-a esetén szintén nem történt változás, míg 28%-ának a természetvédelmi helyzete javult és csupán 6%-uk állapota mutatott gyengülést. A pozitív változások nagyrészt az aktív természetvédelmi intézkedéseknek, élőhelyrekonstrukciós beavatkozásoknak, fajmegőrzési tevékenységeknek köszönhetők. De ezek az eredmények mit sem érnek, ha a felnövekvő „Y” és „Z” generációk nem viszik tovább a „lángot”. Az Európa 2020 Stratégia – az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája – a fenntartható növekedés fogalomkörében kiemelten foglalkozik az erőforrás-hatékonyság és a környezeti fenntarthatóság kérdésével. Az Európai Unió a közösségi és tagországi gazdasági növekedést tehát a fenntarthatóság szempontjait továbbra is szem előtt tartva kívánja megalapozni. A stratégia kiemelt célterülete az oktatás, amelyet az Unió célkitűzései alapján a fenntartható gazdasági növekedés igényei szerint szükséges fejleszteni. Magyarország 2014-2020. közötti időszakra szóló Köznevelési Stratégiája az uniós célkitűzésekkel összhangban, ugyancsak elvárásként rögzíti a környezeti nevelés megfelelő módon történő beintegrálását a közoktatásba. A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi törvény előírja a fenntartható fejlődésre nevelést, továbbá arról rendelkezik, hogy az oktatásért felelős miniszter és a környezetvédelemért felelős miniszter közös programok kiadásával, pályázatok kiírásával segíti a környezeti nevelés, oktatás feladatainak végrehajtását és az Erdei Iskola Program, Erdei Óvoda Program, Zöld Óvoda Program, Ökoiskola Program megvalósulását. A 2015-2020 közötti időszakra szóló IV. Nemzeti Környezetvédelmi Program stratégiai eszközei között szerepel a környezettudatos szemlélet és gondolkodásmód erősítése. A jogszabályi alap tehát biztosított ahhoz, hogy a felnövekvő generációk tájékozottak legyenek környezetük állapotáról, a biológiai sokféleség értékéről és jelentőségéről, az ökoszisztéma szolgáltatások fontosságáról, a környezetvédelem szükségességéről. De ehhez olyan helyek kellenek, ahol mindezeket, lehetőleg az iskola falain túl és a természethez közel, megtapasztalhatják, megláthatják a gyerekek. Nemzeti park igazgatóságaink, és az állami erdészetek napjainkra már kiterjedt és nagyon magas színvonalú oktatást biztosító erdei iskola hálózatot építettek ki és tartanak fenn. A személyes példaadással párosuló, hittel és meggyőző módon átadott tudással környezeti nevelők, természetvédelmi és erdészeti szaktudással rendelkező szakemberek sokasága „varázsolja” el évről-évre gyerekek tízezreit a természet csodáival. Az ismeretek átadása és elsajátítása terén elengedhetetlen az összefüggések feltárását biztosító rendszerszemlélet; a természeti és társadalmi környezettel való életszerű, közvetlen kapcsolat kialakítása a gyermekekben, fiatalokban; a programok élményszerűsége; a fenntartható társadalomhoz szükséges életvitel ismereteinek elsajátítása. Csak egy kiragadott példa az erdei iskola és egyéb környezeti nevelési programok társadalmi népszerűségére: Jelenleg hazánkban 15 nemzeti parki erdei iskola bázishely működik. Az erdei iskoláink több korosztály számára kidolgozott, a helyi természeti adottságok bemutatására alapozott modulokkal várják az óvodás és az iskolás korosztályt. Az erdei iskoláink regisztrált látogatószáma éves szinten 10 000 fő körül mozog, ugyanakkor az igazgatóságok sokrétű környezeti nevelési tevékenysége során több mint 200 000 főt érnek el évente. Minden újabb erdei iskola létesítése, legyen az erdészeti vagy nemzeti park igazgatósági alapítású, nem csupán a jövőnkbe fektetett biztos megtérülés, de egyben nemzet és emberiség szinten is a fennmaradásunk záloga. S végezetül Wass Albert csodálatos mondataival adom át a majdani táborozóknak, az erdei iskolai programokon részt vevő gyerekeknek a Nyitnikék Erdészeti Erdei Iskolához tartozó új szállót: „Amikor az erdőn jársz, és rábukkansz valahol egy forrásra, ülj le melléje csöndesen és figyelj. Nagyon csöndes légy, és akkor hallani fogod a zöld ruhás tündérke hangját a surranó vízből. Ha pedig jó füled van, és érted az erdő nyelvét, akkor meghallhatod azokat a csodaszép meséket, amiket a forrás, a csermely, a patak tündére elmond ilyenkor a fáknak.” Köszönöm figyelmüket!