2012. augusztus 14. - Az Erdészeti Tudományos Intézet Ökonómiai Osztálya megszerkesztette az erdei vadkárok becsléséhez ajánlható 2012. évi pénzügyi normatívákat és az országos egységesítés érdekében rögzítette a jegyző közreműködésével lefolytatott kárbecslői eljárások szakmai elveit. A munka során széleskörű adatgyűjtés történt az alkalmazott technológiák és költségek tekintetében, a gyakorló szakma résztvevőinek a gyors és szakszerű adatszolgáltatásért köszönetünket fejezzük ki. Az alkalmazott módszer az 1990-es évek közepén került lefektetésre, az ERTI és az NYME-EMK tárgykörrel foglalkozó Erdővagyon-gazdálkodási Intézetének közreműködésével. A mai napig „közkézen forgó” táblázatok utolsó teljes körű aktualizálása 2002-ben volt. Azok áttekintése, folyó évi tényszámokra átszámítása az alkalmazott új technológiák és általánosan elterjedő természetes felújítások okán időszerűvé vált.

Az Erdészeti Tudományos Intézet a vadkárbecsléshez szükséges adatsorokat térítés nélkül nyilvánossá teszi, valamint évenkénti aktualizálásukat és azok közzétételét hosszabb távon is vállalja ebben, a szakma számára oly fontos témakörben.
Külön köszönetünket fejezzük ki az adatszolgáltatásért Csépányi Péter (Budapest), Urbán Pál (Eger), Kiss János (Debrecen), Répászky Miklós (Abádszalók), Szabó Vendel (Mórichida), Limp Tibor (Győr), Kutas Lajos (Szentgotthárd), Bodor György (Nagykanizsa), Vízvári Ottó (Nagykanizsa), Kreiner Roland (Zalaegerszeg) és Szamonek Zoltán (Barcs) kollégáknak. Nagy Imre tudományos munkatárs

Összefoglaló az erdei vadkárbecslés általános szabályairól és az alkalmazható 2012. évi pénzügyi értékekről
Az Erdészeti Tudományos Intézet Ökonómiai Osztálya (Sopron) megszerkesztette az erdei vadkárok becsléséhez ajánlható 2012. évi pénzügyi normatívákat és az országos egységesítés érdekében rögzítette a jegyző közreműködésével lefolytatott kárbecslői eljárások szakmai elveit.
A munka során széleskörű adatgyűjtés történt az alkalmazott technológiák és költségek tekintetében, a gyakorló szakma résztvevőinek a gyors és szakszerű adatszolgáltatásért köszönetünket fejezzük ki.
Az alkalmazott módszer az 1990-es évek közepén került lefektetésre, az ERTI és az NYME-EMK tárgykörrel foglalkozó Erdővagyon-gazdálkodási Intézetének közreműködésével. A mai napig „közkézen forgó” táblázatok utolsó teljes körű aktualizálása 2002-ben volt.
Azok áttekintése, folyó évi tényszámokra átszámítása az alkalmazott új technológiák és általánosan elterjedő természetes felújítások okán időszerűvé vált.
Emellett a praxis visszajelzése alapján az erdőtelepítési és a mesterséges erdőfelújítási módokat a hagyományosan alkalmazott kategóriákat követve megbontottuk géppel járható és géppel nem járható típusokra, valamint a természetes felújítások tekintetében is hiánypótlással éltünk. Mindezt a már klasszikusnak tekinthetően tovább bontva általános költségek nélküli és az azzal kibővített megoszlásban.
Növekvő számú valós kárbecslési és bírósági szakba kerülő ügy kapcsán az erdészeti termelés perifériájának tekinthető karácsonyfa telepek létrehozási költségértékeit is kidolgoztuk abból kiindulva, hogy a karácsonyfa inkább tekinthető erdészeti, mint agrárterméknek.
Hasonló okok miatt folyamatban van a 2-3 éves vágásfordulójú fásszárú energia és a 10-15 éves vágásfordulójú NNY hengeresfa ültetvények normatíváinak kidolgozása, a termelés gazdasági értékelése. Ezekben a kategóriákban azonban még további módszertani egyeztetés és adatgyűjtés szükséges, a munka befejeztével az eredményeket közzétesszük.
A mellékletben megadott I-VI. táblázat (2.sz., 3.sz., 4.sz., 5.sz., 6.sz., 7.sz. melléklet) mindösszesen 35 technológiai megoldás elemzéséből született, az egyszerűsítésre törekedve a közeli értékek összevonásával és a kis tételű megvalósulások kiejtésével.
A számsorok országos átlagadatok, amitől a helyi sajátosságok függvényében a szakértők nyilván eltérhetnek, de viszonyítási alapként mindenképpen van jelentőségük. A korábban inkább zavaró C0 értékek közreadását mellőztük (kifejezetten vagyonbecsléshez, nem pedig kárértékeléshez ajánlott). Az állományokhoz tartozó számsorokat addig az időpontig adtuk meg, amíg a módszer alkalmazása szakmailag indokolható. Egy-két évvel, de legfeljebb a következő erdőnevelési beavatkozásig a kamatos kamatszámítás szabályai szerint az értékek exponálhatók.
A szükséges tőszámok és a befejezés lehetséges legkorábbi időpontjának tekintetében az Evt-Vhr.-re támaszkodtunk, a normál körülmények között és kárt nem szenvedett faállományok „elvárható” befejezési időpontját a táblázatokban külön kiemeltük (dőlt betűkkel és píros színnel).
A gyakorló kárbecslők munkáját elősegítendő a becslés általános irányelveit is rögzítettük (1.sz. melléklet), valamint a Vtv-Vhr.-ben megadott előzetes és végleges becslési jegyzőkönyveket is kibővítettük használható formára. (8.sz. - 9. sz. melléklet).
Küszöbön áll a Vtv. és Vtv-Vhr. módosítása. Az erdészeti vadkárok értékelése kapcsán az egyszerűsítést és pontosítást szolgáló módon (pl. a mennyiségi és minőségi vadkár fogalma) kisebb mértékű jogszabály módosítási javaslattal is éltünk.
 
A kárbecslés módszertana, alapelvek:
- A fiatal erdő legalább akkora értéket képvisel, mint a normatív létrehozás költségértéke.
- A módszer addig a korfokig (maximum a tervezett vágásforduló 1/3-a) alkalmazható, amíg az erdőben a pozitív eredményű hozamolás időszaka nem indul (általában az első TKGY időpontjáig).
- Az erdei kár = a megsemmisült erdő értékével (mennyiségi kár), vagy a bekövetkező értékcsökkenéssel (minőségi kár), azt megnövelve a kárcsökkentési (pl. metszés, tőrevágás) vagy felszámolási költségekkel. A kár tehát adott esetben = az értékvesztéssel, ahol az időtényezőt („folyónövedéket”) az alkalmazott kamatláb érvényesíti, vagy meg nem ismételhető műveleteknél a pótlási költségértékkel.
- A minőségi kár értékelésénél az erdő tényleges és a szakértő által becsült gazdasági korának értékkülönbözetét kell alapul venni.
- A kamatláb két évtizedes szakmai konszenzus alapján választott módon és fafajtól függetlenül 4 %, amely közelít egy piaci nettó kamatláb értékéhez. A karácsonyfa esetében 5 %.
- Az általános („üzemirányítási”) költségek szektor semlegesen nehezen számszerűsíthetők, így az előbbihez hasonló módon azokat konszenzusos alapon a szűkített önköltség 20 %-nyi mértékében rögzítettük. A két érték közüli választás a körülmények ismeretében a tényleges becslést végző szakértő kompetenciája!
- A kárértékelésnél mellőztük a minőségi károk hosszú távú kihatásainak beépítését, mivel kisebb károknál és állomány szinten az nem bizonyított, kutatásokkal nem alátámasztott elméleti megközelítés.
- A kár naturáliákban történő megállapítása is szakértői feladat, annak módszertanára nem tettünk javaslatot.
 
Számítási képlet szűkített önköltségen:
ÁKÉn= c1*1,0pk+c2*1,0pk-1+....+cn*1,0pk-n
ahol:
ÁKÉn: állomány költség szerinti értéke az n. évben,
p: fafajra jellemző belső kamatláb, a képletben az erdőérték-számításban alkalmazott írásmóddal, fiatalosokban egységesen 4 %, karácsonyfánál 5 %,
k: a vizsgált állomány kora évben,
c1...cn : az erdősítés és erdőnevelés költségeinek különböző években felmerült elemei.
 
 Számítási képlet a 20 %-nyi általános költségek figyelembe vételével:
ÁKÉ= 1,2*c1*1,0pk+1,2*c2*1,0pk-1+....+1,2*cn*1,0pk-n
ahol:
ÁKÉ: állomány költség szerinti értéke az n. évben,
p: fafajra jellemző belső kamatláb, a képletben az erdőérték-számításban alkalmazott írásmóddal, fiatalosokban egységesen 4 %, karácsonyfánál 5 %,
k: a vizsgált állomány kora évben,
c1...cn : az erdősítés és erdőnevelés költségeinek különböző években felmerült elemei.
 
Megjegyzés: Az esetlegesen felmerülő, adott korfokig elérhető hozamokat egyedi jellegűk és csekély előfordulásuk miatt a képletekből kiejtettük (pl. LF, EF, FF, ZDF karácsonyfa, vagy zöldgally).

http://www.erti.hu/friss-publikaciok/vadkarbecslesi-osszefoglalo.html