Csontmaradványok DNS vizsgálatának bizonyítékai szerint az egyik legnagyobb ragadozó madár, melyről valaha is feljegyzés készült, egy kihalt óriás sas, ÚJ-Zéland fő ragadozója volt.A kutatás eredményeiről a PloSBiology folyóirat számolt be, miszerint a Haast-sas elég nagy madár volt ahhoz, hogy uralni tudja környezetét. A sas olyan rohamos súlygyarapodásra tett szert, ami más Új-Zélandra került szárnyasoknál és szárazföldi állatoknál példátlan.
Körülbelül öt évszázaddal ezelőtt azonban elenyészett, csupán 200 évvel azután, hogy az első emberek megérkeztek a szigetekre.
A kutatás az Oxfordi és a Cantebuty egyetem valamint új-zélandi kollégáik közös munkája, melyet elsősorban a Nerc (Egyesült Királyság Természetes Környezet Kutató Tanácsa) finanszírozott.
A DNS eredmények olyan megdöbbentőek voltak, hogy a kutatók először megkérdőjelezték hiteles voltukat. Amikor a kísérletbe kezdtek, egy 2 ezer éves sas csontjainak maradványait vizsgálva, azzal a bizonyítási szándékkal tették, hogy rokonságot mutassanak ki az ausztráliai nagy, ékfarkú sas és a Haast-sas között. A DNS minták azonban azt mutatták, hogy a madár valójában a világ legkisebb sasaival rokon, vagyis az ausztrál és új guineai törpesassal, amelynek súlya nem haladja meg az egy kilót.
A Haast-sas viszont 10-14 kg súlyú madár lehetett, 30-40százalékkal nyomott többet, mit a ma élő legnagyobb ragadozó madár.
