2012. február 29. - A Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság Tolnai Tájegységének legújabb, sorban a hatodik védetté nyilvánítási eljárása befejeződött. A Sárköz északi csücskében elterülő, a valamikori Duna-mederből lefűződött, mára már jelentősen feltöltődött morotva maradványa Dunaszentgyörgyi-láperdő Természetvédelmi Terület néven, 332 hektáron került kihirdetésre.
A folyószabályozás időszaka előtt itt az év nagy részében igazi mocsári, vízi világ volt. A Sárköz egykor kiterjedt ártéri erdeinek mai maradványa a Dunaszentgyörgyi-láperdő is. Ma két jelentősebb csatorna határolja: a Csámpai-patak és a Dunaszentgyörgyi-mellékcsatorna, melyek szabályozzák vízháztartását, vízkészletét. A terület növényzetét csatornaszegélyi égeresek, magas sásos-kékperjés foltok, fás legelők, fűzmocsarak és fűzlápok, nádasok, mocsári magaskórósok, magas füvű kaszálók természetes mozaikja alkotja. A változatos termőhelyek következtében flórája is igen gazdag, eddig 17 védett növényfaj került elő. A legértékesebb közülük a békaliliom, a tőzegpáfrány, a fekete galagonya és a kisfészkű aszat. A nedves élőhelyeken előforduló kétéltűek (pl. dunai tarajos gőte, barna ásóbéka, mocsári béka, zöld varangy) és hüllők (pl. rézsikló, mocsári teknős, fürge gyík, zöld gyík) száma is jelentős. A fokozottan védett haris és kerecsensólyom is költ a területen, tavaly pedig fészket rakott az első fekete gólya pár is.
A Duna-völgy természetes vegetációja jelentősen visszaszorult, így a láperdő megőrzése nagyon fontos természetvédelmi célkitűzés, ráadásul a terület a Natura 2000 és a Duna-menti zöld folyosó hálózat részét is képezi. A Sárközt mára szinte kizárólag mezőgazdasági művelés alatt álló szántóföldek jellemzik, ezért a láperdő kiemelkedő jelentőségű, a térség egyik utolsó zöld szigete.