Az öreg bölénynek is kell friss vér, különösen annak az ötvennek, amelyek a texasi Caprock Canyons Állami Parkban legelnek, s meg is kapják hamarosan három tenyészállattól, amelyet a bölények megmentéséért küzdő Ted Turner, a CNN hírtelevízió alapítója ajándékoz a bölényhölgyeknek.
A texasi bölények alkotják az utolsó, még létező, fajtiszta észak-amerikai bölénycsordát. Annak az úgynevezett déli csordának az utolsó utódai, amely csorda egykor sok ezernyi állattal taposta a prérit Kansasban, Oklahomában, és Texasban, valamint Új-Mexikó és Colorado keleti részén. Attól az öt borjútól származnak, amelyeket Charles Goodnight legendás tenyésztő fogott be 1878-ban. Az öt állat utódai egykor több ezres tömeget alkottak, lassan azonban fogyatkozni kezdtek: a több mint száz évi elszigeteltség "kifárasztotta" a bölényeket, hiányzik a genetikai sokszínűség és a szaporodáshoz való erő. A beltenyészet-depressziónak nevezett jelenség számítások szerint ötven éven belül a csorda kipusztulásához vezetne.Ted Turner, a CNN hírtelevízió alapítója, a világ legnagyobb bölénycsorda-tulajdonosa három hím tenyészállatot, s velük friss öröklési állományt küld ajándékba. Turner ugyanis hét államban 14 ranch-en mintegy 32 ezer bölényt tart, mert céljának tekinti az Egyesült Államok mintegy 250 ezerre tehető bölényállományának szaporítását.
Szakértői becslések szerint egykor vagy 60 millió bölény élt Amerikában, s telepesek beszámoltak olyan csordákról, amelyeknek elvonulása napokig tartott, és megrengette a földet: a hím bölények elérhetik az egy tonnás súlyt is. Aztán jött a Nyugat meghódítása és a bölényvadászatok kora. A 19. század végén már alig néhány száz élt az ősi küllemű állatok közül, de az első nemzeti park, a Yellowstone alapításával fordulat következett. Itt ugyanis 1894-ben néhány tucatnyi bölény menedékre talált, s számuk ma már eléri a kétezret.
Ebből az állományból valók Ted Turner bivalyainak ősei, amelyek a Yellowstone parkból kerültek Új-Mexikóba, ahonnan a nyáron majd Texasba "utaznak". Így az állatok különösen alkalmasak az öregedő csorda génállományának frissítésére, hiszen van ugyan köztük némi rokonság, de jó távoli.
