Az Ausztrália északi részén elterülő Daintree esőerdő már sok környezeti változást túlélt, a növény és állatvilág olyan biodiverzitást alkot, mely biztosította az eredeti környezet fennmaradását.  Az ausztrál lakosok országszerte számos kampányt indítottak már az esőerdő megőrzéséért, de működik egy fenyegető hatóerő is, az ember, mely képes elpusztítani ezt a páratlan állományt.
A négy legnagyobb veszély a fakitermelés, a bányászat, az útépítések és a turizmus. A terület tulajdonjoga részben a Queensland-i Erdészeté, mely kitermelheti akár a legidősebb fákat is, ha magas áron akarná értékesíteni. A még kis mértékű bányászat ugyancsak veszélyezteti az őshonos állat- és növényvilágot. Az esőerdő talaja mezőgazdálkodásra nem alkalmas, ahol erdőt kivágták, a talaj 2-3 év alatt elvesztette természetes tápértékét. Az esőerdő talaja ugyanis a fákról lehullott levelek lebomlásán és tápanyaggá alakulásán alapul. Sőt az öreg fák hatalmas gyökérzete nélkül a talajerózió is megjelenik. Példa erre a heves tiltakozás ellenére 1983-ban megépített út. Miután elkészült, a területen több mint ezer parcellát osztottak ki. Az új tulajdonosok között voltak, akik tiszteletben tartották a terület jellegét, de nem régen egy a vörös cédrusok családjába tatozó fafaj halt ki, mert a földtulajdonos "megtisztította" a területét.
A legújabb kezdeményezés az esőerdő megmentésére a földvisszavásárlás program volt, a nemzeti parki státus visszaállítása, csakhogy a pénz elfogyott.

<<Vissza