A Kőszegi-hegység és az Őrség erdeit járó turisták sajnos egyre több területen találkoznak a különböző erdőkárok felszámolásának lehangoló képével.
Többen felháborodnak a látványtól és a sajtónak, hatóságnak, valamint a Szombathelyi Erdészeti Zrt-nek írt elektronikus levelekben, csatolt fényképekkel illusztrálva, tiltakoznak az „erdőirtás” ellen – fogalmaz közös közleményében a társaság és a hatóság szakembere. Volt olyan, aki természetkárosító bűncselekménnyel vádolta az erdészeket, a szükségszerűen elvégzendő megelőző egészségügyi fakitermeléssel kapcsolatban.
Mindezek ellenére - talán hihetetlenül hangzik - de jó érzés számunkra, ha látjuk, a lakosság is aggódik erdeinkért, s nemcsak nekünk, zöldruhás erdészeknek okoz álmatlan éjszakákat már évek óta a Vas megyei erdőket sújtó pusztulás. Szeretnénk bemutatni, a média segítségével, és a lakossággal megértetni, a kedvezőtlen folyamatok hátterét, valamint azt, mit tehetünk, hogy fékezzük a kedvezőtlen változásokat.
Talán a turisták és civil természetvédők is érzékelték, hogy különösen a 2001-2006. közötti időszakban rendkívüli aszályok mutatkoztak évről-évre, s főleg a vegetációs időszakban elégtelen mennyiségű csapadék hullott, amit tetézett a hőség és a relatív páratartalom drasztikus lecsökkenése. Pontosan e meteorológiai jelenségek hatásai okozzák az erőpusztulást. A Kőszegi-hegység, de még inkább az Őrség, ezért napjainkban az erdőkárok hatásának elkeserítő képét mutatja, s kérjük, higgye el minden Tisztelt Olvasó, bennünket ez még inkább elszomorít, mint a turistákat, akik csak alkalmanként látják a pusztulást, nekünk viszont naponta kell szembesülni a látvánnyal, s a feladattal, mely az erdőkárok felszámolását jelenti. Az idejekorán, kényszerből, egészségügyi okból letermelt állományból származó bevétel egyébként nem vagy éppen hogy fedezi a felújítás költségét.
Az erdők felújítása már a Mária Terézia által 1769-ben kiadott erdőrendtartás óta alapvető kötelezettség, de a nem rég elfogadott erdőtörvény szerint is szigorúan kötelező. A kipusztult erdők helyén az új erdőállományok létrehozását az állami területeken példamutatóan szeretnénk, és kell is elvégeznünk.
A probléma összetett, de az erdőpusztulások alapvető oka a napjainkban zajló antropogén eredetű klímaváltozás. A klímaváltozással a világ és Európa közéletében széles körben foglalkoznak. Ezen belül az erdők klímát befolyásoló szerepe is megfelelő hangsúlyt kap, azonban ma még alig figyelnek arra a jelenségre, hogy a melegedés és a szárazodás a mérsékelt övi erdőtakaró alsó határán tömeges pusztulást eredményezhet. Ennek első jelei már a Földközi-tenger mentén is észlelhetők, Magyarországon viszont – az ország klimatikai és ökológiai adottságai miatt – erőteljesebben jelentkeznek. Elsősorban Vas, Zala, Somogy megyékben az elmúlt évtized időjárása az erdőgazdálkodóknak már nagy károkat okozott, olyannyira, hogy jelenleg gazdálkodásukat meghatározza a károk korlátozása és felszámolása. Vas megyében az elmúlt években az egészségügyi okok miatt végzett fakitermelés megközelítette az évi 150 ezer m3-t, az összes fakitermelés közel felét. Ez hosszú távon mindamellett, hogy ellehetetlenítheti a gazdálkodás feltételeit, tönkreteszi az erdők ellenálló képességét. A károk a természetvédelmi rendeltetésű erdőket is komolyan veszélyeztetik, hosszú távon az egyszerű passzív védelem biztosan nem jelent megoldást, aktív emberi (erdészeti) beavatkozással mérsékelhetők a károk és a további pusztulás.
Az erdőkezelési döntésekben nem a jelenlegi állapotból kell kiindulni, hanem –tartózkodva a szélsőségektől - egy dinamikusan változó jövőképhez kell alkalmazkodni. A Kárpát-medencében az erdőövek (bükkös, tölgyes, cseres, erdőssztyepp, sztyepp, félsivatag) a klíma szárazodása miatt várhatóan eltolódnak. A többlet-vízhatástól független termőhelyeken, a bükkös helyét tölgyes, a tölgyes helyét cseres veheti át. Ezt a vándorlást az állományalkotó fafajaink a kutatások alapján spontán migrációval nem tudják követni, a folyamatok az erdő lassú változási képességét figyelembe véve gyorsak. A klímaváltozás következtében Magyarországon a szárazsági erdőhatár előretörése valamennyi állományalkotó fafaj szempontjából döntő. Ennek az „erdőssztyepp-vonal”-nak jövőbeni elhelyezkedése, esetleges elmozdulása a hazai erdőgazdálkodás jövője szempontjából meghatározó jelentőségű. Kirajzolja annak az erdőterületnek a határait, amelyen kívül az erdő ökológiai és gazdasági funkcióit teljes körűen betöltő zárt erdőállomány már csak többletvíz (pl. öntözés) jelenléte esetén tartható fent. Eltűnhet az állandó zárt erdőborítás, ami már a biológiai és gazdasági érték elvesztésén túl, a társadalomnak az erdővel kapcsolatos érzelmi kötődését is fokozottan érinteni fogja. Nagy Imre igazgató (MGSZH) – Szép Tibor igazgató (Szombathelyi Erdészeti Zrt)
