A trópusi erdők kivágása az embereket gyakran még szegényebbé teszi, sérti a veszélyeztetett fajokat, üvegházhatású gázokat bocsát ki, így a Világbank szerint, talán a gazdag országok fizethetnének azért, hogy segítsék a fák lábon maradását – írja a Reuters. A globális széndioxid piac, melyet a Kiotói Jegyzőkönyvre és más széndioxid korlátozó megállapodásokra válaszul hoztak létre, megoldással tudna előállni.
A piac – ahol a szennyezők olyan engedményekért fizetnek, melyek lehető teszik számukra, hogy túllépjék a széndioxid kibocsátás rájuk vonatkozó korlátozásait, - talán tudna eladási értéket adni a dzsungelekben és szavannákon tárolt szénre.
Ha fák és más növények tárolják el a szenet, az nem jut ki a levegőbe üvegházhatást kiváltó szén-dioxidként, hogy aztán Föld-közelben tartva a hőt, gerjessze a globális felmelegedést.
A dolgok mostani állása szerint előfordulhat, hogy a gazdálkodók és állattenyésztők mintegy fél hektárnyi őserdőt irtanak ki, azért, hogy 300 dollárt érő legelőhöz jussanak, s a folyamat során, – ahogy a fák égnek, és korhadnak, – 500 tonna széndioxid kerül a levegőbe – mondja Kenneth Chomitz, a Világbank jelentésének egyik szerzője.
Ugyanakkor az Európai Szén-dioxid tőzsde két héttel ezelőtt, körülbelül 15 dollárt fizetett egy tonna szén-dioxid emisszió ellentételeként.
Ez azt jelenti, hogy az európaiaknak 7500 vagy 8000 dollárjukba kerül annak a szén-dioxid mennyiségnek az ellentételezése, amit a legeltető gazda juttat a légkörbe. Más szavakkal az állattenyésztő 7500- 8000 dollár értéket semmisít meg, hogy 300 dollár értéket hozzon létre.
– Nem lenne nagyszerű, ha egy asztalhoz tudnánk ültetni a gazdálkodókat, az ipar és a szolgáltatás képviselőit, hogy kikalkulálják, hogyan faraghatnának le a különbségből, úgy hogy valamennyien jobban járjanak? – kérdezi a szakember.
A Kiotói Jegyzőkönyv, mely a globális felmelegedés megfékezését célozza, lehetővé teszi az országoknak, hogy valahol, máshol a világon, anyagi eszközökkel támogassák az emisszió csökkentését.
Costa Rica és Pápua Új-Guinea már kéréssel fordult az ENSZ Éghajlatváltozás Keretegyezményéhez, vizsgálja meg, milyen opciók kínálhatók az országok ösztönzésére, hogy széntároló képességükre tekintettel, ne irtsák ki az erdőket.
A fejlesztési projekteket pénzelő Világbank részben azért vizsgálta az erdőpusztítás hatásait, mert 800 millió ember él a trópusi erdőkben vagy azok közelében, akik megélhetése az erdőktől függ, mondta Francois Bourguignon, a bank vezető közgazdásza.
Bourguignon megjegyezte, hogy a globális jegyzőkönyvekben foglaltak szerint, fák telepítésért kapható térítés, a jelenleg meglévő erdők lábon tartásáért, megőrzéséért, semmilyen pénzbeli juttatás sem jár.
– Az erdőpusztítás kétszer annyi szén-dioxid emissziót okoz, mint a világ valamennyi személy- és tehergépkocsi flottája, továbbá a helyi bajok és gondok, így a füstköd, a vízfolyások szennyezésének forrása is – mondja Chomitz.
Az erdőirtások megállításához egyik lehetőség a világ szén-dioxid piacának igénybevétele, amihez az szükséges, hogy megakadályozzák a földek rendszertelen, rohamszerű elfoglalását és a faanyag megkaparintását. Előfordulhat, hogy spekulánsok rajzanak majd az erdők területére, ha a szén-dioxid kereskedelemtől hasznot remélnek.
Az Amazonas vidékének, a világ legnagyobb, még megmaradt trópusi őserdejének megőrzése, a jövő hónapban, Nairobiban sorra kerülő globális klímatárgyalások napirendjén lesz. Brazília, a hatalmas esőerdők megőrzéséhez nemzetközi támogatást szeretne.
A múlt héten ugyanakkor Brazília visszautasított egy földvásárlásra és megőrzésre vonatkozó külföldi ajánlatot, s arra kérte az USA volt alelnökét, a környezetvédő Al Gore-t, támogassa a brazíliai esőerdő védelmi tervet.
