Dzsungel Bezárt a „vadászbazár”
ForestPress fotók Ha FeHoVa, akkor itt a tavasz: a fegyveresek, a horgászok és a vadászok éves kereskedelmi seregszemléjéhez igazíthatjuk az évszakfordulót.
Dzsungel
Tisztelt Látogató!Ezen a helyen az oldal tulajdonosának internetes naplója, elterjedtebb néven "Blogja" olvasható.Az írásaihoz pedig a látogatók hozzászólást is írhatnak.Z. Z.
67 cikk
Dzsungel
Dzsungel
Krotália
Nem, kedves olvasó, nem egy új nemesített virágcsodáról van szó. Annál sokkal érdekesebb a dolog.
Dzsungel
Nincs még nékünk elnökünk, elnökünk, elnökünk… (ForestPress)
Ismét eltelt négy év, újból tisztújítás előtt áll az egyik legpatinásabb és legnagyobb taglétszámú magyar társadalmi szervezet, az Országos Erdészeti Egyesület.
Dzsungel
Év végi mérleg
Tisztelt Vendégeink! Mária Kadlecikova Asszony, Elnökhelyettes Úr, Igazgató Úr, Elnök Urak! Újságíró Kollégák! Tagtársak!
Dzsungel
Kontra, rekontra…
Kártyában nem vagyok otthon, de ha nem tévedek a címbéli bemondások ebben a sorrendben követik egymást. Ilyesfajta „bemondások” tanúi lehettünk a napokban a Gemenc Zrt kontra zöldek partiban.
Dzsungel
Kaja, pia, csaj meg disznó
Tévés újságíró kollégám szokta volt ezzel a felütéssel illetni az erdészrendezvényeket. Na jó, elsősorban a vadászeseményeket. Eleinte még félre is értettem, hogy azt mondja, diszkó. De fölhomályosított, hogy nem tánc, hanem meglőtt disznó. A terítéken és a kondérban meg a tányérban is.
Dzsungel
István király intelmei és az elegyetlen fenyves
Államalapító királyunk ünnepén a Kossuth Rádió Határok nélkül kellemes műsorát hallgatva kaptam föl a fejem az egyik interjúalany – Botár István régész – hasonlatára.
Dzsungel
Asbóth, a lelki rokon
Akik olvassák a ForestPress sajtószemléjét, megfigyelhették, hogy az Erdészeti Lapok és Az Erdő digitális archívumának tárgyhavi kínálatából szemlézek általam érdekesnek tartott írásokat. Ezúttal azonban kivételt teszek.
Dzsungel
Selmec Press - Tudósítók Selmecen
A 2009. július 3-ai selmeci vándorgyűlés abban is különbözött az eddigiektől, hogy sikerült egy igazi sajtókommandót „delegálni” a nevezetes városba. A mai világban ez nem könnyű dolog, hisz’ minden orgánum a lehető legnagyobb hatékonyságra törekszik, s nem engedheti meg magának, hogy egy egész napra kivonjon a forgalomból egy-egy munkatársat. A kollégák általában a szabadidejüket áldozzák fel, ha erdészügyben tesznek eleget a meghívásnak. Így szokott ez lenni az Erdészeti Lapok szokásos évi sajtókirándulásain vagy a Közönségkapcsolatok Szakosztály túráján. A nagy napilapok mutattak halvány érdeklődést az esemény iránt, de addig nem jutottunk, hogy tudósítót is delegáltak volna. A heti lapok szerkesztőinek is csupán az ígéretét bírom, hogy „majd foglalkozunk a témával”. Július 2-án kiadtunk egy előzetes közleményt a vándorgyűlésről az MTI-OS felületén, s ez aznap hírül adta az eseményt az érdeklődőknek. Ennél nagyobb előzetes beharangozást az ismert körülmények miatt nem terveztünk. Talán a legnagyobb siker az MTI különtudósítójának jövetele, hisz’ Szlovákiában nincs tudósítója a távirati irodának, s a prágai munkatárs küld anyagokat északi szomszédunktól is. Szerencsére a külpolit
Dzsungel
Vivat Academia, vivat Ipoly Erdő!
1964-et írtunk. Tavasz volt, a fák zöldültek, enyhe volt az idő. A madarak szinte őrjöngve fújták. Én pedig egy pesti kórházi ágyon feküdtem. Ahelyett, hogy utaztam volna évfolyamtársaimmal Selmecre. Mert ők mentek biza. Autóbusszal, mint manapság szokásos. Akkoriban a felvidéki út még nem volt mindennapos, és igazi külföldjárásnak számított. Már nem emlékszem a részletekre, hogy miket is meséltek élményeikről. Az elfojtás tökéletesen működik. El kellett felejtenem a selmeci élménybeszámolókat. Talán még Selmecre is haragudtam. Az ártatlanra. Aztán eltelt jó néhány év, és Édesanyám hozott hírt Selmecről. Ő nagy gótika kedvelő volt, bejárta a Felvidéket ilyen ügyben. Hozott szakirodalmat is. A középkori kódexváros: Selmecbánya. Természetesen szlovák nyelven. Na jó, kétnyelvű az album, német a másik nyelv. Aztán még több év telt el, és elérkeztünk ahhoz a jubileumhoz, amely az ősi Alma Mater alapítását jelezte. Összefogott vagy öt város öt intézménye, és nagy ünnepséget rendezett az alkalomra. Ott a helyem, gondoltam, és sikerült végre meglátnom az ősi várost, az Alma Mater szent helyét. Pápai Gáborral ültünk kocsiba, az erdészeti szolgálat öreg koreai Ssangyong-jába, és meg sem állt
Dzsungel
Kidőlt egy szálfa
Ismét kevesebben lettünk eggyel. Elment Madas András, a szakma legendás alakja. Dinasztikus erdészcsaládból jött, a XX. századot végigélte. Ő is abba a generációba tartozott, amelynek életútját Trianon határozta meg. Bár felmenői –a Muckok – soproniak voltak, édesapja Temesváron, a vadászerdei erdész szakiskolában tanított. Onnan kellett visszatelepülniük abba a városba, amelyik nemsokára a Civitas Fidelissima címet kapta. A Soproni Líceumban koptatta a padokat, és a licista pályán rótta a köröket, rúgta bőrt. Szemben a főiskolával. Gondolom, néha meg-megállt, és bepislantott a nagy vaskapu mögé. Hej, ha egyszer én is köztetek lehetnék – sóhajthatott föl magában. De hamar eljött annak is az ideje. Kitűnő bizonyítvánnyal nyitott az Erdőmérnöki Karon. Meg sem állt az Ifjúsági Kör elnökségéig. Ahol aztán forradalmi tettet hajtott végre: elérte, hogy megszavazza a közgyűlés, a rituálékon áttérnek a magyar nyelvre. Ez akkor Isten káromlásnak hatott. Ne feledjük, még nincs egy évszázada, hogy az oktatás magyarul folyik. Az első négyes osztályzatát akkor kapja, amikor visszatér a Felvidék visszafoglalásából. A tanerők nem számították be a katonai szolgálatot. Aztán Kárpátalját foglalja vi
Dzsungel
Be a Dzsungelbe!
Nem fegyverrel, bozótirtó késsel, hanem nagyítóval, távcsővel és fényképezőgéppel fölszerelkezve ajánlom a belépést abba a dzsungelbe, amely az egész erdőügyet öleli. Úgy döntöttem, hogy a műfaji kereteket szétfeszítő témákat, eseményekhez kapcsolódó gondolatokat egy ilyen fórumon teszem közzé. Ez egyúttal lehetőséget ad a visszajelentésre is, ami eddig nagy hiányossága volt a ForestPress-nek. Javasolták, kérdezték a hozzászólási lehetőséget, de az oldal áttekinthetősége, kezelhetősége érdekében nem éltünk ezzel. Terveim szerint általában az időszerű témák, események kiváltotta reflexiók kerülnek terítékre, de természetesen az emlékek, anekdoták sem maradhatnak el. A blog stílusa marad a polgári keretek között, nem lesz fiatalosan hetyke, arra is igyekszem ügyelni, hogy ne sértse mások érzékenységét, és elnagyolt se legyen. Az előbbi a hozzászólásokra is vonatkozik. A más véleményeket tiszteletben tartjuk, de a szóbeli agressziót elutasítjuk. Hétfőn, június 29-én véget ért az Országgyűlés 2009. évi tavaszi ülésszaka. Az az ülésszak, amely minden bizonnyal bevonul az erdészettörténetbe. Ebben a szakaszban fogadták el a 2009. évi XXXVII. törvényt az erdőről, az erdő védelméről és az
