Érdekességek

DR. SZENDREY ISTVÁN (1922-2005)

Nyugalmazott egyetemi tanár, a Nyugat-Magyarországi Egyetem tiszteletbeli doktora Dr. Szendrey István 1922-ben született Karcagon. Erdőmérnöki oklevelét 1948-ban a József Nádor Műszaki Egyetem Erdőmérnöki Karán szerezte. 1948-1949 között az Erdőmérnöki Főiskola Termőhely-ismerettani Tanszékén volt tanársegéd, majd adjunktus. 1950-55 között a Miskolc Nehézipari Műszaki Egyetemen adjunktusként műszaki doktort címet szerzett I955-57 között az Erdészet Tudományos Intézet tudományos munkatársa volt, részt vett az Izotóp Laboratórium szervezésében és kutatásaiban 1957-től dolgozott az Erdőmérnöki Főiskola Kémia Tanszékén mint adjunktus, tanszékvezető docens, majd 1964-től 1988-ig tanszékvezető egyetemi tanár. 1975-76 az Üzemtani Tanszék, I981-től 1983-ig a Termőhely-ismerettani Tanszék megbízott tanszékvezetője. 1972-1975 között az Erdőmérnöki Kar dékánhelyettese, 1975-1979 között pedig dékánja volt.

2005. március 17.

DR. SOMKUTI ELEMÉR (1923-2004)

Erdőmérnök, 1923. október 25-én született Ózdon, Miskolcon érettségizett 1941-ben. A József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Kara Erdőmérnöki Szakán Sopronban szerzett diplomát 1949-ben. Ezt követően a Debreceni Erdő-igazgatóságnál, majd a Miskolci Erdőrendezőségnél dolgozott. Tudományos pályafutása 1952-ben vette kezdetét a Moszkvai Erdőipari Egyetemen, ahol a Magyar Tudományos Akadémia aspiránsaként V.G. Nyeszterov akadémikus tanszékén dolgozott. "Az erdeifenyő növekedésének néhány sajátossága" című kandidátusi értekezését 1955-ben védte meg Moszkvában, és ezzel elnyerte a mezőgazdasági (erdészet) tudomány kandidátusa tudományos fokozatot és a doktori címet. Hazaérkezését követően, az Erdőmérnöki Főiskola Üzemtani Tanszékére 1958-ban történt kinevezéséig, az Erdészeti Tudományos Intézet igazgatóhelyettese, majd a KGST Fa és Cellulóz Állandó Bizottságának megválasztott nemzetközi titkára volt. Egyetemi tanárrá 1961-ben nevezték ki. A Sopronban folytatott oktatói és tudományos tevékenysége egyéb feladatok miatt megszakadt: 1966-1969 között a budapesti Faipari Kutatóintézet igazgatójaként tevékenykedett, majd 1969-1975. években a KGST moszkvai

2005. február 3.

KAÁN KÁROLY (1867-1940)

Erdőmérnök (Nagykanizsa, 1867. július 12. – Budapest, 1940. január 28.), az MTA levelező tagja (1924). Elemi és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte. A selmecbányai erdészeti főiskolán szerzett oklevelet 1888-ban. Külföldi tapasztalatokat is gyűjtve erdőhivataloknál dolgozott:1889-től Besztercebányán állami erdész, 1907-ben erdőmester, 1908-tól a Földművelésügyi Minisztériumban szolgált. 1919-ben helyettes államtitkár, 1924-25-ben az erdő- és faügyek kormánybiztosa, nyugdíjazásáig címzetes államtitkár.

2005. január 24.

WAGNER KÁROLY (1830-1879)

1830. október 8-án született Máramaros vármegyében, Aknasugatagon (ma: Ocna Sugatag, Románia). Édesapja kincstári alerdészként dolgozott; a szülői házból hozta magával a természet, az erdő iránti vonzalmát. Középiskolai tanulmányait jeles tanulóként Szatmáron (ma: Satu Mare, Románia) végezte. 1850 októberében a selmecbányai (ma: Banská Stiavnica, Csehszlovákia) Bányászati és Erdészeti Akadémiára iratkozott be, mégpedig bányászhallgatónak. A bányászati tárgyak tanulását befejezve végighallgatta az erdészeti tanfolyamot, és 1855-ben kincstári erdészjelölt lett.

2005. január 24.

Ki kicsoda?

FUCHS FRIGYES (1800 - 1874)

Fuchs Frigyes (Lőcse, 1800 - Lőcse, 1874. okt.): mérnök, erdész. Oklevelét a pesti Institutum Geometricumban kapta 1821-ben. 1822-től magánmérnöki gyakorlatot folytatott. 1834-től az újlublói uradalom erdeinek és vasműveinek felügyelője volt. Az erdészet tudományos megalapozása és az okszerű erdőgazdálkodás meghonosítása körül jelentős érdemei vannak. Die Central-Karpathera mit den nächsten Voralpen című munkája nemcsak turisztikai irodalmunkban úttörő, hanem a Közép-Kárpátoknak a műhöz mellékelt első részletes térképe révén kartográfiánk történetében is jelentős. - F. m.: Ungarns Urwälder (Pesth, 1861); A szepességi központi Kárpátok… legnemesebb fanemeinek természetes tenyészeti határairól… (Erdészeti L., 1862); Díe Central-Karpaten (Pest, 1863). - Irod.: Bendefy László: F. Károly kézirati hagyatéka (MTA Műsz. Tud. Oszt. Közl. Bp., 1964).

2005. január 23.

Ki kicsoda?

GESCHWIND REZSÕ (1829 - 1910)

Erdőmérnök (Csehország, 1829. augusztus 29. - Korpona, 1910. augusztus 24.) Nemcsak erdész, hanem rózsanemesítő is. Tanulmányait a prágai műegyetemen és a selmecbányai erdészeti akadémián végezte 1851-52-ben. 1872-től 1905-ig, nyugalomba vonulásáig Korpona város erdőmestere. Mintegy 600 új rózsafajtát állított elő. A prágai német egyetemen felajánlott botanikai tanszéket nem fogadta el. - F. m.: Die Hybridation und Sümlingszucht der Rosen (Wien, 1864); Die Rose im Winter (Leipzig, 1884). - Irod.: Czobor László: G. R. (Kertészeti L. 1932.)

2005. január 23.

Ki kicsoda?

ILLÉS NÁNDOR (1836- 1907)

Erdőmérnök (Királyfia, 1836. május 15. - Palánka, 1907. május 2.). A magyar erdészeti szakirodalom jelentős úttörője. Tanulmányait a selmecbányai Erdészeti Akadémián 1860-ban végezte. A Coburg hercegi erdőbirtokon szolgált, majd 1868-ban a selmecbányai Erdészeti Akadémiára került, ahol mint segédtanár, majd rendes kinevezett tanár magyar nyelven tanított 1872-ig. Ekkor Károlyi György birtokán a Nyírségben vállalt erdőmesteri állást, majd 1878-ban az Esterházy hercegi hitbizományban erdőfelügyelő, de alig egy év után állami szolgálatba került, és 1881-től a Földművelésügyi Minisztérium erdőfelügyelői osztályát vezette, 1891-ben történt nyugalomba vonulásáig. Szakirodalmi munkássága során sokat tett a magyar erdészeti szaknyelv megteremtése érdekében. Sok cikke jelent meg az Erdészeti Lapokban. - F. m.: Erdőtenyésztéstan (Buda, 1871); A futóhomok megkötése, befásítása és használata (Bp., 1885); A vadőr (Bp., 1907). - Irod.: Magyar Pál: I. N. halálának 50. évfordulójára (Az Erdő, 1957).

2005. január 23.

Ki kicsoda?

HRONEC JÁNOS (? - 1886)

(? - 1886. MÁJUS 5. MAGAS-TÁTRA) Az irodalomban legtöbbször nevét nem közlik, csak mint hajdú (hajdúch, Heiducke) vagy mint János vezető (vodca, Führer) szerepel. Erdész, Magas-Tátrai hegyivezető, 1850-1880 a tátrafüredi turistákat vezette tátrai túráikon, leggyakrabban a Lomnici-csúcsra, de 1874 után a Gerlachfalvi-csúcsra is a Gerlachfalvi-katlanon keresztül. Hegyivezetői statisztikája: A Lomnici-csúcson 1861-ig 80-szor, 1865-ig 112-szer, 1875-ig 150-szer járt. A tátrafüredi vendégkönyvekben gyakran említik, sőt, a korabeli irodalomban is: pl. Lapczynski Kazimierz: Obrazy tatranskie (Tygodnik Illustr. 1862.) vagy F. W. Hildebrandt: Karpathenbilder (Glogau 1863). A Szepes megyei Malompatakon úrbéri erdész volt. Nyáron leggyakrabban Tátrafüreden tartózkodott. Lapczynski írja, hogy egy elmagyarosodott német volt, magyarul, németül, szlovákul beszélt, de leginkább szlovák volt. Egy hóviharban fagyott meg a Gerlachfalvi-csúcs alatti erdőben. Irodalom: Ivan Bohus: Priekopníci z Gerlachovského chochola, Krásy Slovenska, 1989., 4. szám .Forrás: [Z. Radwanska-Paryska, W. H. Paryski: Wielka encyklopedia tatrzanska, Wydawnictwo górskie - Poronin 1995., 424. o.]

2005. január 23.

HARACSI LAJOS (1898 - 1978)

Egy kiváló somogyi tudós Haracsi Lajos 1898. április 9.-én született Toponáron. Apja erdőőr, nagyapja, dédapja, ükapja erdész volt. Gyermekéveit a kardosfai erdészházban töltötte. A Kaposvári Állami Főgimnáziumban, a Táncsics Gimnázium elődjében érettségizett, majd a Soproni Bánya és Erdőmérnöki Főiskolán szerzett erdőmérnöki diplomát. Doktori disszertációját 1937-ben a Pázmány Péter Tudomány Egyetemen - summa cum laude minősítéssel - védte meg. 1943-ban magántanári képesítést szerzett a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Bánya- Kohó- és Erdőmérnöki Karán. Friss diplomásként három évig tanársegéd volt Sopronban, majd, mint segéd-erdőmérnök - rövid miskolci kitérő után -, visszatért szülőföldjére, ahol erdőműveléssel foglalkozott. 1937-től újabb soproni évek következtek. Az Erdészeti Kutató Intézetnél erdőművelési kísérleteket folytatott, de egyidejűleg a Tanulmányi Erdőgazdaságot is vezette. 1948-tól három évig Kaposváron volt erdőigazgató, majd vezérigazgató. 1951-ben újra - immár végleg - Sopron következett. Megbízták az egyetem erdővédelmi tanszékének vezetésével, amit 1968-as nyugdíjazásáig látott el. Közben három évig az önállósult Erdőmérnöki Főiskola első igaz

2005. január 23.

Ki kicsoda?

WILCKENS HENRIK DÁVID (1763 - 1832)

Wilckens Henrik Dávid (Wolfenbüttel, Braunschweig, 1763. november 14. - Selmecbánya, 1832. május 25.) Erdész, természettudós, a magyar erdészeti szakoktatás megalapítója. Orvosi, bányászati, majd matematikai tanulmányokat végzett. Pályafutását a göttingeni egyetemen magántanárként kezdte, majd a Waltershausen melletti Kemnotében alapított és rövid ideig fennállott Erdészeti Tanintézet első tanára volt. Ennek megszűnte után a selmecbányai Bányászati Akadémia mellett létesített Erdészeti Tanintézet első tanára lett 1808-ban. Előadásainak anyaga öt kötetben, kézzel írott, német nyelvű jegyzetben maradt ránk. Az I. kötet 1814-ből, a többi 1815-ből való, s jelenleg a soproni Erdészeti és Faipari Egyetem könyvtára őrzi. - F. m. Die Anfangsgründe der künstlichen Holzzucht… (Braunschweig, 1800). - Irod.: Lesenyi Ferenc: A selmecbányai Erdészeti Tanintézet története (Sopron, 1958).

2005. január 23.

VITÉZ FEJES (FEJFAREK) JÓZSEF (1890-1972)

Csurgón született 1890. szeptember 2-án. A Csurgói Református Főgimnáziumban érettségizik. Még az év őszén a Magyar Királyi Bányászati és Erdészeti Főiskola rendes hallgatója Selmecbányában, az Erdőmérnöki Szakosztályban. Tanulmányait jeles - jó eredménnyel végezte. Kiemelkedő sportteljesítményei: birkózásban többször főiskolai bajnok, kardvívásban is mindig dobogós, de egyéb, atlétikai sportágakban is élen jár. Kiváló volt a főiskolai sport egyik különleges ágában, a sörpárbajban is. 1910. október 1-től évi 600 koronával rendszeresített állami ösztöndíjat nyer. A tanulmányait 4 év után befejezi és erről 1913. augusztus 1-i dátummal végbizonyítványt kap. 1913. október 16-án kinevezik erdőmérnök gyakornokká a Temesvári Magyar Királyi Állami Erdőhivatalhoz, az állást azonban soha nem foglalta el. 1913. október 1-én bevonult egyéves önkéntes katonai szolgálatra. A Császári és Királyi 69-es (Székesfehérvári) Gyalogezredbe sorolják be és itt teljesít szolgálatot az I. világháború végéig, főhadnagy és tartalékosként százados. Beosztásai: szakaszparancsnok, századparancsnok. Kétszer sebesül: 1914. december 1. és 1915. április 9. Kitüntetései: III. osztályú Katonai Érdemrend, Signum Laudis

2005. január 23.

VADAS JENÕ (1857 - 1922)

Erdőmérnök (Hámor, 1857. április 2. - Budapest, 1922. július 21.). A selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémia erdőmérnöki szakát 1878-ban végezte, majd a máramarosszigeti erdőigazgatóságnál gyakornok lett. 1880-ban államvizsgát tett. 1881- 82-ben a földművelésügyi minisztériumban volt gyakornok, 1881-85-ben az óvízi erdőgondnokságnál (Szepes vármegye) erdész. 1885-ben a vadászerdei erdőgondnokság (Temes vármegye.) vezető erdésze és az ott alapított erdőőri szakiskola tanára, 1886-ban főerdész és igazgató tanára volt. 1891-től a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémián rendes tanár erdőművelést, erdővédelem-, növény- és állattant adott elő. 1898-tól az általa szervezett központi erdészeti kísérleti állomás első vezetője. 1910-ben az Erdészeti Kísérleti Állomások Nemzetközi Szövetsége elnökévé választotta. Több külföldi tanulmányutat tett. Jelentős szakíró. Munkatársa volt az Erdészeti Lapok című folyóiratnak és 1899-től 1918-ig szerkeszti az általa alapított Erdészeti Kísérletek című folyóiratot. F. m.: Hengertábla… (Bund Károllyal és Tavi Gáborral, Besztercebánya, 1892); Szervezzük meg a magyar erdészeti kísérletügyet (Selmecbánya, 1893); A selmecbányai magyar királyi er

2005. január 23.

TUSKÓ LÁSZLÓ (1920 - 1984)

Erdőmérnök (Szeged, 1920. márc. 17. - Sopron, 1984. febr. 13.), a mezőgazdasági (erdészeti) tudományok kandidátusa (1969). Erdőmérnöki oklevelét a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen (Sopronban) 1943-ban szerezte meg. Ezután rövid ideig az erdőhasználattani tanszéken dolgozott. 1944-től a marosvásárhelyi, majd a miskolci erdőigazgatóság segéd-erdőmérnöke volt. Katonai szolgálata és hadifogsága után 1946 végétől a szegedi erdőigazgatóságnál erdőgondnok. 1949-50-ben az ásotthalmi erdész szakiskolát vezette. 1950 őszén kinevezték a Soproni Erdészeti Technikum igazgatójává. Jelentős kutatómunkát folytatott a vörösfenyő nemesítése terén. Tevékenységét több kitüntetéssel ismerték el, az Országos Erdészeti Egyesület oktatási bizottságában kifejtett társadalmi tevékenységéért 1977-ben megkapta a Bedő Albert Emlékérmet. - Irod. Dr. Bársony Lajos: T. L. (Erdőgazdaság és Faipar, 1984. 5. sz.).

2005. január 23.

SZKALÁK GYULA (1942-2003)

Erdőmérnök, az Állami Erdészeti Szolgálat Szombathelyi Igazgatóságának igazgatója volt. 1942. február 22-én született Désen. „Erdészeti tevékenységemet 1956. augusztus 1-vel kezdtem el, mint technikum gyakornok, a Szombathelyi Állami Erdőgazdaság Kőszegi Erdészeténél” - írta önéletrajzában. A következő év szeptemberétől a Soproni Erdészeti Technikum tanulója. 1961-ben érettségizett, és még abban az évben felvételt nyert az Erdőmérnöki Főiskolára. A nyári szünidőket újból a Szombathelyen, az erdőgazdaságnál tölti. A diploma megszerzése után egy darabig még az erdőgazdaság állományában van, de már az erdőrendezők vándoréletét éli. 1968. április 1-től már „papíron is” az erdőrendezőségnél dolgozik. 19 évet erdőtervezőként húz le, majd 1980-ban csoportvezetővé nevezik ki. Öt évvel később pedig megbízzák a Szombathelyi Erdőtervezési Iroda vezetésével. Szakmai felkészültségét állandóan fejlesztette, számítástechnikai folyamatszervező és rendszervező képesítést szerzett, majd ingatlanrendező és földmérő képesítést. A szakma számos területén tevékenykedett: készített vadászati üzemtervet, termőhely feltárási, fásítási és erdőtelepítési terveket, de foglalkozott az erdőművelési és fahasznál

2005. január 23.

SZIKLAI OSZKÁR (1924 - 1998)

Vancouveri egyetemi tanár, a soproni egyetem tiszteletbeli doktora. Életpályájában benne van a huszadik század keserű magyar tragikuma, de benne van az akaraterő és elszántság is, amely oly sok külföldre sodródott magyart kitüntet. Répáshután született több generációs erdész családból. Sopronban 1946-ban szerzett erdőmérnöki oklevelet. Pályafutását a legendás Roth Gyula professzor mellett kezdte. 1947-től két évet a szanyi erdőgondnokságon és ugyanennyi időt az ERTI Budakeszi Kísérleti Telepén dolgozott. 1951-től nevezték ki az Egyetem Erdőtelepítési Tanszékére adjunktusnak. 1956-ban a tragikus soproni egyetemi exodus részeseként távozott Ausztriába, ill. Kanadába a Brit-Columbiai Egyetemre, az ott megalakult önálló Soproni Karra. Nevéhez fűződik az ott megszervezett erdészeti genetikai oktatás. Emellett erdőtelepítést és maggazdálkodást is tanított. 1959-ben a magyar kar megszűnt. Sziklai Oszkárt a vancouveri egyetem saját állományába vette át. Egyetemi tanárként 1971-től 1990-ben bekövetkezett nyugdíjba vonulásáig meghatározó egyénisége maradt nemcsak a Karnak, hanem az egyetemi közéletnek is. 1982-85 között az Erdészettudományi Intézet vezetői teendőit is ellátta. Kiemelkedő kut

2005. január 23.

Ki kicsoda?

SZABÓ ENDRE (1882–1964)

Erdőmérnök, Budapesten született 1882. július 25-én - meghalt Felsőbányán, 1964. január 17-én. 1904-ben a selmecbányai akadémián szerzett oklevelet. Jankó Sándor tanársegédeként elsőnek ismertette Magyarországon a sztereofotogrammetriát és a gyakorlatban is alkalmazta. Õ volt az új geodéziai felmérési módszer kikísérletezője hazánkban. 1914-től Kolozsvárott működött. - F. m.: Sztereofotogrammetria (Erdészeti L. 1910); A sztereofotogrammetria gyakorlata és ennek segédeszközei (Erdészeti L. Bp., 1911); Az ikonometer hivatása (Magy. Erdész, Rimabánya, 1912); A sztereofotogrammetria állása (Magy. Mérnök és Építész Egyl. Közl. 1912).

2005. január 23.

STIFT KÁLMÁN (1901 - 1982)

Erdőőr, kerületvezető erdész, 1901. október 16-án született a tuskósi /szilágyi-ház/ erdészházban. Kilencen voltak testvérek, akik közül Géza szintén az erdész szakmát választotta. (Édesapja, Stift György 1868. április 21-én született Kapuváron. 1893-ban szerzett " Erdőőri Szakvizsgálat Bizonyítvány "-t. A kapuvári Esterházy uradalom bérbeadása idején, báró Berg Gusztáv főmérnöksége alatt erdőőr volt. Ekkor Krautil János uradalmi főerdész irányította az erdőgondnokságot. Szolgálati helye a kapuvári és az Osli-éger volt. A bérlet lejárta után, 1910-ben az erdő-mezőgazdasági területek ismét házi kezelésbe kerültek és ekkor Vermes György erdőmester Csikóségerbe nevezte ki erdőőrnek.) Stift Kálmán elemi iskoláit a majori iskolákban /Öntésmajor /végezte, a hatodik osztályt 1914-ben Földszigeten fejezte be. 1917-ben lépett uradalmi szolgálatba, mint „napidíjas erdőlegény". 1922-ben Szombathelyen erdőőri gyakorlati vizsgát tett. 1925-től segéderdőőri kinevezést kapott a Kapuvári-, majd Osliégerben, később édesapja mellett, Csikóségerben teljesített szolgálatot. 1927-28-ban az Esztergomi m. kir. erdőőr-és vadőr iskolában sikeres vizsgát tett. 1930-ban édesapja halálát követően Õ lett a csi

2005. január 23.

Ki kicsoda?

RATKOVSZKY KÁROLY (1862 - ?)

Ratkovszky Károly (Nagyenyed, 1862. márc. 7. - ? ): erdész, zoológus. Az erdészeti akadémiát Selmecbányán végezte. 1887-ben Budapesten erdészeti államvizsgát tett, 1885-ben erdőgyakornok a máramarosszigeti erdőgazdaságban. 1888-ban Sopron vármegyébe helyezték át 1899-ben Sopronban az állami erdőhivatal főnöke. Entomológiával, ezen belül főként bogarakkal foglalkozott. Cikkei az Erdészeti Lapokban és Rovartani Lapokban jelentek meg.

2005. január 23.