11 cikk
Három patakvölgy torkolatában ücsörögve, hallgasd a természet hangjait, figyeld a köveket, virágokat, a madarakat! Ha nem vagy zajos és neveletlen és nem csak elfoglalni mész a csendet, akkor meghallod te is a Patak Tündérének kacagását, kihallod lépteit a víz csobogása alól, és ha szerencsés vagy, akkor leül melléd egy mohazöld kőre és a surranó víz mellett, mesél neked a Börzsöny erdejében lakó titokzatos népek életéről.
2008. április 21. - A héten már látható a mozikban a Kis Vuk, amely már jóval a bemutató előtt sokak ellenérzését kiváltotta. Azon persze lehet vitatkozni, hogy helytálló-e a koncepció (egy legendás rajzfilm modern köntösben), de ha már elkészült a film, igyekezzünk legalább az értékeit nézni, hiszen vannak azok is.
Az időszámítás utáni harmadik és negyedik században a Jin dinasztia nagyon meggyengült. Az északi népek gazdaságilag és katonailag egyaránt megerősödtek és hatalmukat kiterjesztették a Jangce folyó északi partjáig.
Lengyel népmese Két kisbéka élt a Zöld Völgyben. Kutykurugy, a kisebbik, folyton elégedetlenkedett. Morcosan nézte a zöld füvet, zöld vizet a saját zöld kabátját. Csúnya a kabátom!- nyafogta durcásan. Ugyan miért? - álmélkodott Brekeke, a nagyobbik. Az is zöld, mind minden. Jaj, de unalmas! Tudod mit? Kiakasztunk egy meghívót, hogy akinek csak piros valamije, jöjjön hozzánk vendégségbe. Hej, de vígan leszünk majd! Kiakasztották a meghívót. Nagy, öreg béka tappogott a fűz alá. Hát ez meg mire jó?- csóvalta a fejét.- Vendégség. Hogy jól mulassunk!
Spanyol népmese Messze Portugáliában, egy magas szikla tetején állt Barkó lovag vára. Barkó lovagnak két leánya volt: Pálma és Liliom. Pálma, az apja kedvence volt, olyan volt, akár a legbátrabb ifjú vitéz: szőrén ülte meg a lovat, vadászni járt, s úgy forgatta a kardot, hogy mesze földön híre járt. Szerette is Barkó lovag az idősebbik lányát, Pálmát, s egyre mondogatta, hogy csak hatalmas, gazdag királyhoz adja feleségül. Liliom, a lovag kisebbik lány meg úgy élt a várba, akár egy Hamupipőke. Az apja is, a nénje is szüntelenül csúfolta, hogy gyönge a karja, fehér az arca, hogy nem tud lovagolni, iszonyodik a kardtól meg a hangos, vidám vadászatoktól. Liliomnak nem akadt egy barátja sem a várban, csak az állatok szerették. Ha sétálni ment, galamb röpült a feje fölött, mókus ugrándozott előtte, őzike lépdelt mellette, s a bokrokból félénk nyuszik vigyáztak a lépteit.
Illyés Gyula meséje Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember. Ez a szegény ember egy reggel két tehenével elindult a földjére szántani. Amint az erdő mellett megyen, egyszer csak hall valami bömbölést és makogást. Bemegy az erdőbe megnézni: vajon mi lehet az? Hát látja, hogy egy nagy medve verekedik egy kis nyúllal.
Lett népmese Réges-régen nagyon nehéz volt az ember élete, mert nem tudott tüzet csiholni. Amint a nap lenyugodott, a földön sötét és hideg lett. Az emberek ugyan tudták, hogy a pokol térségeiben van elég tűz, de oda senki sem merészkedett. Abban az időben csak egyetlen király uralkodott az egész világon. Akkora hatalma volt, hogy nem csak az emberek fogadtak neki szót, de a vadak és a rovarok is, egyáltalán: a földkerekség minden élőlénye. Egy nap a király kihirdette, hogy gazdagon megjutalmazza azt, aki leereszkedik a pokolba és tüzet hoz onnan. Sokan próbálkoztak, de senki sem járt szerencsével: tüzet nem hozott senki.
Cseh népmese Valahol messze, nagy erdő aljában, volt egy kicsi házikó, abban lakott egy özvegyasszony a két leányával, Klárával és Laurával. Szép volt Klárika, a haja olyan ragyogó szőke, mint az olvasztott arany, csak úgy szikrázott, ha rásütött a napsugár. Gömbölyű arcocskája piros volt, mint a rózsa, szeme kék, mint az árvácskáé. Annál csúfabb volt a másik leány, mérges, irigy természetű. De az anyjuk mégis Laurát szerette, Klárikát meg alig szenvedhette. De Laura sem szerette ám Klárikát, s mind azon törte a fejét a gonosz testvér, hogy s mint tüntethetné el a háztól Klárikát, akinek szépségét, jóságát erősen irigyelte.
Ciprusi népmese Élt valaha egy ember, aki szörnyű nagy bűnt követett el a szultán ellen. Amikor az erről tudomást szerzett, nyomban magához hívatta a bűnöst. - Csupán egy feltétellel bocsátom meg a bűnödet: ha megtanítasz olvasni egy állatot, és idehozod elém. Különben fejedet vétetem! Amikor az ember végre felfogta a szavak értelmét, magába roskadva azon gondolkodott, mitévő legyen. Aztán fogott egy medvét, és hazavitte. Összeszedett egy csomó körtét, azt betette egy nagy könyv lapjai közé, és a medve elé tette. Persze a medve lapozgatta a könyvet. A határidő végén a szultán magához kérette a bűnöst.
Olasz népmese Élt egyszer réges-régen egy kereskedő a fiával, Dzsovannival, egy Nápoly melletti kis faluban. Dzsovanni értelmes, ügyes legényke volt, s nagyon szerette a madarakat. Iszákját mindig teletömte kenyérmorzsával és kendermaggal, s az erdőben szétszórta a fák alatt. A madarak is megkedvelték a szolgálatkész, szerény fiút, köréje telepedtek, a vállára ültek, és a fülébe csicseregtek. Addig-addig tanítgatták, amíg Dzsovanni valamennyi madár szavát és beszédét megértette.
