Az USA Erdészeti Szolgálatánál 2006-ban 89 ezer tűz égett 3,8 millió hektár területen. Tűzoltásra 1,5 milliárd dollárt költöttek, ami 100 millió dollárral haladta meg a költségvetésben tervezettet.450 évre visszamenőleg a tüzek nyomait keresve, ötezer fatuskó hegeit vizsgálták meg amerikai kutatók.
Arra a következtetésre jutottak, hogy az amerikai Nyugaton hosszú időn át, erdő- és bozóttüzek pusztítottak abban a periódusban, amikor az északi Atlanti-óceán felmelegedési időszakon ment át – írja az AP hírügynökség.
Az ismétlődő melegedés az észak-atlanti térségben a felmelegedés kezdetétől áltatában 20-60 éven át tart. Az amerikai Nyugat, ahogy az 2002-ben és 2006-ban is tapasztalható volt, a megsokszorozódó tűzesetek elnyúló periódusa felé tart, mondta Thomas Swetnam, az Arizóna Egyetem Évgyűrű Kutató Laboratóriumának vezetője, a témáról szóló tanulmány társszerzője. (Megjelent a the Proceedings of the National Academy of Sciences kiaddásában.)
Ez a tanulmány más kutatásokkal egyetemben azt mutatja, hogy hangsúlyozottan érvényesül a klíma hatása a száraz anyagokra, majd azokra az időjárási körülményekre, melyek a tüzek kialakulását segítik elő, fejtette ki véleményét Dan Cayan, a Scripps Óceanográfia Intézet klímakutatója, aki a jelen tanulmány elkészítésében nem vett részt.
Rod Neilson, az USA Erdészeti Szolgálatának tudósa, aki klímamodellek alapján dolgozott ki erdőtűz-veszély előrejelző modelleket, egyetértett a tanulmány következtetéseivel, megjegyezve, hogy valamennyi óceánra hatással van a globális felmelegedés, ami, így a természetben előforduló tüzek ciklikus előfordulását felerősítheti.
A tudósok már régóta ismerik az összefüggést az Egyesült Államok időjárása, az El Nino jelenség és a dél csendes-óceáni vizek melegedése között.
Amikor az El Nino erőteljes, észak- nyugaton aszály és heves erdő- és bozóttűz szezon, dél-nyugaton pedig az eső a jellemző.
Ha a folyamat megfordul, amit La Nina néven ismerünk, hűl a Csendes-óceán déli térsége, északnyugaton több lesz az eső, délnyugaton pedig szárazság és tüzek várhatók.
Kevésbé jól ismert a másik két klíma meghatározó tényező, a PDO ( Pacific Decadal Oscillation), a Csendes-óceán évtizedes ingadozása, melynek központja az óceán északi térsége. Ezek a változások jellemzően 10-20 évenként következnek be. az AMO, (Atlantic Multidecadal Oscillation) vagyis az atlanti-óceáni vidék több évtizedes ingadozó mozgása pedig, mely 20- 60 év közötti időszakokban fellépő melegedés és hűlés időszakos ismétlődése az észak-atlanti térségben jellemző.
– A leghatásosabb befolyásoló jelenség az El Nino, és a La Nina, de az atlanti, és a csendes-óceáni ingadozás felnagyíthatja vagy csökkentheti a hatásokat, amikor a három folyamat erőteljes fázisa együttesen jelentkezik – mondta Swetnam.
– A tűzesetek megfigyelésének elmúlt 400 évét tekintve, amikor az AMO pozitívnak bizonyult, (meleg hőmérsékleti értékeket hozva létre az észak-atlanti térségben), vele szinkronban, nagy tüzek lobbantak lángra az amerikai Nyugaton – folytatta
a szakértő. – Ezt tapasztalhattuk 2002-ben és 2006-ban is.
2006-ban 89 ezer tűz égett 3,8 millió hektár területen, az USA Erdészeti Szolgálatánál. Tűzoltásra 1,5 milliárd dollárt költöttek, ami 100 millió dollárral haladta meg a költségvetésben tervezettet.
A nagy tüzek kialakulásának másik tényezője – egy évszázaddal az erdőtüzekkel folytatott harcok kezdete után –, a nagy mennyiségű felhalmozódó száraz anyag az államok erdeiben.
A tanulmány, amelyhez 241 fakitermelési helyről gyűjtöttek be adatokat, összevetve a 4700 tuskón észlelt 33795 tűzből eredő heg keletkezésének dátumával, feldolgozta az amerikai Nyugat tűztörténetét, egészen 1550-ig visszamenőleg.
A tűztörténeti adatokat összehasonlították az Atlanti-óceán évtizedes ingadozásával, a Csendes-óceán dekádos ingadozásával és az El Nino adatokkal.
A legkegyetlenebb tüzekkel pusztító időszak 1660 és 1710 között volt, amikor az Atlanti-óceán több évtizedes ingadozását a legmelegebb időszak jellemezte. A legkevésbé veszélyes tűzszezon 1787 és 1849 között ismétlődött, amikor az észak-atlanti térség hőmérsékletei a legalacsonyabbnak bizonyultak.
