Ellentétben azokkal a hipotézisekkel, melyek szerint az alaszkai, kanadai és szibériai erdőtüzek melegítik az éghajlatot, a University of California (Irvine) tudósai rájöttek, hogy hűtési folyamat indulhat be azokon a területeken, ahol az elszenesedett fákra több hó kerül, ami aztán visszaveri a napsugarakat az űrbe.Ez a felfedezés azt sugallja, hogy a széndioxid- és a metánkibocsátás korlátozása céljából az északi hideg övezet erdőtüzeinek megelőzésére tett lépések, meglehet, hogy akaratlanul is, az északi régiók éghajlatának melegedéséhez vezettek.
Az elmúlt évtizedben ezeken a vidékeken szokatlanul nagy, kiterjedt erőtüzek emésztették el az erdőket. A tudósok előrejelzése szerint, az elkövetkező évszázadokban, az éghajlat melegedésével, a hosszabb erdőtűz szezon következtében, gyakrabban fordulhatnak majd elő erdőtüzek. A föld által elnyelt napfény melegedést okozhat, az űrbe visszatükrözött hő ugyanakkor hűtési folyamatot válthat ki.
A boreális övezetbeli erdőtüzek üvegházhatású gázokat bocsátanak ki, amelyek elősegítik az éghajlat melegedését. Az erdő lomkoronájában tavasszal és ősszel beállt változások azt eredményezik, hogy tavasszal és nyáron több napsugár verődik vissza az űrbe, több évtizeddel a tüzek után is, mondta el James Randerson, a Föld rendszertan docense, aki az UCI-on a tanulmány vezető szerzője is.
Ez a hűtőhatás törli az üvegházhatású gázok következményét, így a tüzek nettó eredménye, globális átlagot mérve, megközelíti a semleges szintet, s az északi régiókban talán alacsonyabb hőmérsékleti értékekhez is vezethet.
Randerson és a UCI tudósai, Kathleen Treseder, Michael Goulden valamint Charles Zender a Science november 17-i internetes számában publikálták kutatómunkájuk eredményét. Ez az első tanulmány, mely valamennyi szemszögből egyidejűleg elemzi, miként hatnak a boreális erdőtüzek az éghajlatváltozásra. Korábbi tanulmányok azt közvetítették, hogy az északi hideg övezet erdőtüzei felgyorsítják a klímamelegedést, mivel az égő fákból és más növényekből üvegházhatású gázok kerülnek a légkörbe. Az üvegházhatást okozó gázok elnyelik az infravörös sugárzást és hőcsapdaként működve, megkötik a hőt.
A tudósok a közép alaszkai Donelly Flats síkságon 1999. június közepén előfordult tűzesetre összpontosítottak, amikor 6700 hektár terület égett le.
A tűz után terepi méréseket végeztek a beérkező és visszavert sugárzásról, a növények által elnyelt illetve kibocsátott széndioxid mennyiségéről, a szél sebességéről, valamint az egyéb, Donnelly Flats-re jellemző körülményekről.
Hasonló méréseket végeztek el a közeli, 1987-ben leégett területen, valamint a valószínűleg 1920-ben leégett földön is.
A tudósok megállapították, hogy közvetlenül a tűz után nagymennyiségű üvegházhatású, ártalmas gáz jutott a légkörbe, és felmelegedést okozott.
Emelkedett az ózonszint, a tüzekből származó hamu eljutva a távoli tengerek jegére és Grönland jégpajzsára sötétebbé tette a felszínt, aminek következtében több, napból érkező sugárzás nyelődött el.
A soron következő tavasszal azonban a táj a tüzek hatósugarán belül tisztább volt, mint a tüzek előtt, mivel kevesebb fa árnyékolta be a talajt.
Ahogy múltak az évek a világosabb színű lombhullató fák, – így a rezgőnyár és a nyír – nőttek a sötétebb tónusú fenyők helyén. Télen, lombkoronájuk elvesztésekor, a hóval borított talaj sokkal kitettebb lett az időjárásnak.
A fiatalabb fák is gyorsabban vették fel a széndioxidot, mint öregebb társaik. 80 év elteltével a sötétebb fenyőfélék elég nagy számban nőttek „vissza” ahhoz, hogy besötétítsék a tájat, az ökoszisztémát ezáltal egyfajta klíma-semleges állapot felé tolva el.
Ez a tanulmány burkolt célzás az erdőfelújítási projektekre is, melyek elődleges célja, hogy az éghajlat felmelegedésének lassítására kivonják a széndioxidot a légkörből.
Segíthet ebben az is, ha a széndioxidot a szárazföldi ökoszisztémákban tároljuk, de a különféle módok és lehetőségek közül valamennyit mérlegelni kell, melyekkel az ökoszisztémák befolyásolni képesek az éghajlat alakulását.
A tudósok nyomon követték az tüzek következtében az éghajlat rendszerbe bekerülő és távozó sugárzás mennyiségét.
Egyazon területen erdőtüzek előfordulásnak gyakorisága a boreális térségekben átlagosan 80- 150 év. A tudósok azonban arra jutottak, hogy az erdőtüzek gyakoribb előfordulásával, több sugárzás vész el a földből, ami nettó hűtési folyamatot eredményez.
Speciális esetben amikor a tűz 20 évvel korábban tért vissza, mint az várható lett volna, meghatározták, hogy, a leégett területen üvegházhatású gázokból a föld négyzetméterenként 0,5 watt sugárzást nyelt el. A többlet hó és a tisztább felszín viszont 0,9 watt négyzetméterenkénti légköri visszatükröződést okozott. A nettó eredmény a hűtés. (Wattban mérik a fölből nyert és elveszett energiát.)
A kutatás a NASA és a Nemzeti Tudomány Alapítvány támogatásával készült. Az USA tudományos kutatóközpontjain kívül Ausztrál atomkutatás is rész vett a kutatómunkában.
