Védegylet, 2008. április
Bevezetés
Tanulmányozva a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium valamint területi szerveinek honlapjairól letölthető, Magyarország jelentős vízgazdálkodási kérdéseit érintő dokumentumokat, örvendetesnek találjuk, hogy azok kitérnek és megoldást keresnek több, vízgazdálkodásunkkal kapcsolatos, jelentős veszélyt hordozó problémára.
Az is pozitív jelnek tekinthető, hogy a dokumentumok összeállításában láthatóan több, vízgazdálkodással kapcsolatos szakma képviselői részt vettek.
Ugyanakkor rendkívül aggályosnak tartjuk, hogy a kérdés iránt érdeklődők számára összeállított anyag nem tárja fel világosan napjaink vízgazdálkodással kapcsolatos problémáinak összefüggéseit, a tünetek hátterében zajló folyamatok ökológiai és gazdasági alapjait (így fordulhat elő, hogy egyes árvízvédelmi beavatkozások a problémák kiváltó okai között, és a jövőbeni feladatok között egyaránt szerepelnek). Ezen túlmenően az összeállítás helyenként csúsztatásokkal terhelt (pl. gazdasági, sőt közegészségügyi jótéteményként állítja be a természet-átalakításokat; a Tisza lerövidítését úgy állítja be, mintha az csökkentette volna az árvizek feltorlódásának veszélyét, jóllehet növelte, lásd 1879-es szegedi árvíz stb.).
Aggályosnak tartjuk továbbá, hogy a hazai hivatalos vízügyi dokumentumok szinte kizárólag magukkal a víztestekkel kapcsolatos feladatokat említenek. Esetenként (pl. a Balaton esetében) hiányzik az egykori árterületek (pl. Nagy-Berek) pufferszolgáltatásának helyreállítása, a vízgyűjtők erdősültségi hiányosságai, a területek kezelésével kapcsolatos kérdések felsorolása. A Víz Keretirányelv teljes vízgyűjtőkre vonatkozó gazdálkodási (vagyis területkezelési) tervek elkészítéséről rendelkezik, célja egyértelműen olyan tervek készítése, amely a teljes vízgyűjtők fenntartható kezelésének kialakítása érdekében valamennyi vonatkozó kérdéssel, és a belőlük fakadó szerteágazó feladatkörrel foglalkozik.
Mivel a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek készítését hazánk számára rendkívüli lehetőségnek érezzük a múltban elkövetett tévedések helyrehozása, a jövő gazdaságfejlesztéseinek természeti és társadalmi megalapozása, valamint a jelen és a jövő nemzedékeinek az egészséges környezethez való alkotmányos jogának biztosítása szempontjából, szükségesnek látjuk a problémák és összefüggések feltárásának kiegészítését, valamint a vízgyűjtő-gazdálkodási feladatok prioritásainak lefektetését (országos, részvízgyűjtő, és 42-es alegység szinten egyaránt), a következők szerint.
1. Problémák, összefüggések és lehetőségek
1.1. Vízkincsünk
Magyarország - fekvése folytán - Európa vizekben egyik leggazdagabb országa. A Kárpát-medence vízrendszere a területen lehulló csapadéktöbbletet szinte maradéktalanul hazánkon keresztül vezeti el. Ez a helyzet a vízkinccsel való bölcs gazdálkodás szerteágazó lehetőségeit teremti meg, amire várhatóan egyre nagyobb szükségünk lesz1.
1.2. Vízfolyásaink szerepe
A vízfolyások által szállított víz legfontosabb szerepe, hogy pótolja a magyar alföldeken egyébként hiányzó csapadékmennyiséget, és ellássa a természeti rendszereket az éltető vízzel. A természetes mértékű áradás ugyanis szükséges mind a természet egésze, mind az emberi gazdálkodás számára. A folyó menti talajvízkészletek áradáskor tudnak újratöltődni, ami a víz közeli erdők és ligetek éghajlat-szabályozó tevékenységéhez is szükséges2. A vízfolyások ártere és ártéri erdei a természetes vízrendszer fontos elemei, szerepük nélkülözhetetlen a vízjárás kiegyensúlyozásában, az árvízi és aszálykatasztrófák megelőzésében, a beérkező vizek megőrzésében és hasznosításában. Az alföldeken belvízként jelentkező vízmennyiség valójában csak a helytelen tájhasználat miatt okoz problémát, elvezetése ökológaiailag és gazdaságilag fenntarthatatlan3.
1.3. A vízrendszer kibillenése, és krónikus kiszáradása
Ma hazánk vízrendszerére jellemzőek a vízjárásbeli szélsőségek, az árvízi és aszálykatasztrófák váltakozása.
Az elmúlt két évszázad során hazánkban - bolygónk nagy részéhez hasonlóan - a területek java részét a szántóföldi termelés érdekében kiszárították, a vízfolyásokat kiegyenesítették, kimélyítették, megfosztották árterüktől, a kisebb patakokat gyakran még ki is betonozták. A természeti rendszereket (pl. erdőket) közvetlenül vagy közvetve kiirtották vagy végletesen átalakították. Mindez a talajvíz-készlet csökkenéséhez, a felszíni és felszín alatti vízelfolyás megnövekedéséhez vezetett, ugyanakkor – éppen a vízelvezető vízrendezés és a természetes növényzet java részének kiirtása következtében – megnövekedtek az árvízi vízhozamok, és a folyók, patakok vízjárása szélsőségesebbé vált.3 A szántóterületek nyerése, a „belvízmentesítés” és „árvízvédelem” , valamint esetenként hajózóút-fejlesztés céljából máig alkalmazott módszerek – a vízelfolyás mértékének és sebességének növelése, a vízfolyások ártereinek kikapcsolása a vízrendszerből – nemcsak a helyi körforgásokban részt vevő víz krónikus csökkenéséhez vezettek2, hanem – az árvízi szélsőségek növelésével - a szintén költséges árvízi katasztrófa-helyzeteket is újratermelik. 2
Az elmúlt néhány száz év mederrendezései során ugyanis a víz lefolyásának begyorsítását jellemzően egy adott hely (vagyis egy adott vízkörforgás-szakasz) túl sok víztől való védelmének céljából végezték, mintha egy adott mederszakasz vize lenne a rendezés tárgya. Valójában egy adott mederszakasz vízáramlásának befolyásolása az összes többi vízkörforgás-szakaszra hatást gyakorol, és alapvetően befolyásolja a tenger irányába elfolyó vízmennyiség valamint a tájban természeti rendszereket éltető, majd elpárolgó, csapadékhajlamot javító - tehát a kis (táji) vízkörforgásban maradó víz mennyiségének arányát. Mindezzel a vízelvezető mederrendezési beavatkozások az árvízi vízhozamok (vagyis az árvízveszély) megnövelése mellett az aszályok kialakulását idézik elő, és a klíma egészére negatív hatást gyakorolnak2.
A vízgazdálkodásnak nem a vízhozamokra kellene koncentrálnia, hanem a víz természetes vízkörforgásban tartására, a beavatkozásokat a víz visszatartása érdekében kellene végezni.
1.4. A Bioszféra aktív klímaszabályozásának sérülése
A vízzel jól ellátott erdők, ligetek, fasorok ugyanis párologtatással, árnyékolással, napenergia-tárolással (fotoszintézis) védik, védenék élőhelyünket a túlmelegedéstől, míg maga a - felszínen, a növényzetben, és a légkörben jelenlévő - víz további kiegyensúlyozó hatást is kifejt.2
Ugyanakkor az elmúlt évszázadok természet-átalakításai és a vízelvezető vízrendezések következtében a helyi klíma stabilitását, a helyi csapadék mennyiségét és eloszlását kedvezően szabályozó kis (táji) vízkörforgás rendszere lassan, de folyamatosan veszítette és veszíti el vizét.2
1.5. A vízminőség és az ökoszisztémák
Vízminőségi szempontból hazánkban továbbra is jelentős veszélyforrást jelent a veszélyes üzemek hanyag technológiai fegyelme, valamint az intenzív mezőgazdaság, amely diffúz szennyezést okoz, ráadásul sok helyen egészen megközelíti felszíni vizeinket.
Egyes jelenlegi jogszabályok a parti sávban nem teszik lehetővé a szennyezéseket megszűrő természetes ökoszisztémák (erdők, ligetek) telepítését (igaz, a legfrissebb jogszabályok - pl. a 94/2007. kvVM- rendelet - már tartalmaznak ellentétes rendelkezést is, de a gyakorlatban ez még nincs jelen).
Az ártéri ökoszisztémák a felszíni és a felszín alatti vízkészleteink minőségének megőrzése szempontjából is nélkülözhetetlenek.4 Ezért sem fogadható el a jövőben az ártéri erdők és patak menti fás növényzet „árvízvédelem” címén történő irtása (az elvezető-képesség növelésén alapuló árvízvédelem ráadásul valójában sem az árvizek, sem a vízhiány kárainak megelőzése szempontjából nem hatékony, mivel növeli a lejjebbi mederszakaszok árvízi veszélyeztetettségét2, ugyanakkor elpazarolja a később hiányzó vízmennyiséget3).
A környező országok esetenként hanyag vízpolitikája, az ott bekövetkező balesetek hazánk számára közvetlen, és nehezen kivédhető kockázatokat jelentenek (pl. nagybányai ciánszennyezés, Rába-habzás, stb.).
1.6. A települési vízkormányzás szárító hatása, a települések vízminőségi hatásai
Jelenleg a települések vízgazdálkodása terén is a vízelvezetés dominál: a tisztított szennyvizek többsége elvezetésre kerül a tengerek felé, gyakran a csapadékvizekkel együtt. Pedig a csapadék és a tisztított szennyvizek megőrzése éppen olyan fontos a táji vízkörforgás fenntartása szempontjából, mint az ivóvízzel való takarékoskodás. Vízminőségi szempontból kedvező ugyan a kommunális szennyvizek tisztítottsági arányának növekedése, a nagyméretű csatornahálózatok azonban a tájak kiszárításához járulnak hozzá. Az elvezetett csapadékvíz mennyisége hatalmas: becslések szerint Európából évente több, mint 20 milliárd m3 esővíz vezetődik el a tengerek felé2. Valójában a háztartások és települések szennyvízkezelő és csapadékvíz-kormányzó rendszere jelentős hatást gyakorol a tájban maradó és elpárolgó víz mennyiségére.
Vízminőségi szempontból gondot okoz a háztartási vegyszerek (elsősorban mosó- és vízlágyító szerek) valamint a közutak és a települések közterületeinek téli síkosság-mentesítése által kiváltott terhelés is.
1.7. A mélységi vízkészletek mennyiségét és minőségét veszélyeztető hatások
A mélységi vízkészletek a szennyezéseknek kevésbé közvetlenül vannak kitéve, azonban a talajvizekben felhalmozódó szennyező anyagok előbb-utóbb itt is éreztethetik hatásukat. Közvetlenebb veszély ezen vízkészletek (gyógy- és ásványvizek) túlzott kitermelése. Az elmúlt évek exponenciálisan növekvő ásványvízfogyasztása és a gyógyturizmus ugrásszerűen megnőtt termálvíz-kitermelése több helyütt a kapacitások határáig, vagy azon is túl feszítették ezeknek a készleteknek a felhasználását. Ez már rövid távon a mélyégi víztartalékok kimerülését, helyenként akár a felszíni vízviszonyokra is kiható vízhozam-csökkenését hozhatja magával.
2. Javaslataink
Annak érdekében, hogy elkerüljük az olyan, későbbi helyzeteket, amikor már félig kész tervek alapvető megváltoztatása válik szükségessé a társadalmi egyeztetés időszakában, javasoljuk, hogy már a 2008. júliusában kezdődő tervezési szakaszban a következő prioritások mentén dolgozzanak a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek tervezeteit készítők:
2.0. A vizek megőrzése a táji körforgásban
A kiszárított táji vízkörforgás rendszere újra feltölthető2. A vízzel úgy kell gazdálkodnunk, hogy minél nagyobb mennyiség e körforgásban maradjon.
Ehhez a vízfolyások kezelése, a tájhasználat, a felszíni, a csapadék- és a használt vizek kormányzása, valamint az ivó- és ásványvizek kitermelése tekintetében a vízmegőrző szemlélet bevezetésére van szükség.
2.1. Vízfolyások revitalizációja és vizes élőhelyek felélesztése
A jövőben nem tartható fenn a vízfolyások vizének jelenlegi arányú elvezetése a tenger felé, (a Kárpát-medence kiszáradásának veszélye nélkül), ehelyett az a cél a jövőben, hogy minél nagyobb területet vissza tudjunk adni a vizet hasznosító, megőrző, elpárologtató természeti rendszereknek lefolyóvá változtatott vízfolyásaink regenerációs folyamatainak segítésével, vagyis kanyargósságának és változatosságának helyreállításával a mederszint-visszatöltődési folyamatok segítésével vízparti, ártéri, szigeteken lévő őshonos fás növényzet megőrzésével, életre keltésével, az ártéri szántók egy részének beerdősítésével, a vízfolyás-menti exóta faültetvények (pl. nemesnyárasok, akácosok) erdővé való fokozatos átalakításával, az erdők folyamatos erdőborítást szolgáló kezelésének (szálalás) széleskörű bevezetésével, elzárt („ármentesített”) eredeti árterek (szabályozott) újbóli megnyitásával.
(lásd VKI felszíni vizek és a felszín alatti vizektől függő ökoszisztémák jó állapotának helyreállítása)
Mindehhez sok esetben a mederfenntartási, szabályozási, nagyvízi mederkezelési, és az erdőgazdálkodási tervek módosítása is szükséges, melyre a vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés folyamatában sort kell keríteni. A szükséges intézményközi egyeztetéseket a kövízig-eknek kell kezdeményezniük.
2.1.0. Árterek – helyet a nagyvíznek!
A szélsőséges eloszlásban érkező nagyvizeket is áldásnak tekinthetjük ismét, ha helyet találunk azoknak. E hely a természetes, eredeti árterek nagy részén adott, e helyeken csak a támogatásból fenntartott szántók indokolták máig víztelenítésüket.
2.1.1. Javaslat az alföldi vizeinkkel való jövőbeni gazdálkodásra
A folyóvölgyek, így például a Duna-völgy, a Tisza-völgy, a Rábaköz, vagy a Dráva menti térség árvízi és aszálykárok elleni védelmét a klíma- és tájhelyreállítással együtt kell megoldani. Ma már rendelkezésünkre állnak azok a kutatási eredmények, melyek konkrét számítások alapján - a katasztrófa-megelőzési szempontok mellett - gazdasági szempontból is rámutatnak a természetes medrek, ártéri öblözetek és természeti rendszerek felélesztésének szükségességére és gazdaságosságára5.
Alföldjeinken kézenfekvő megoldás az egyszer már létezett, és sok száz éven keresztül működött ártéri vízellátó rendszerek (fokrendszerek) felélesztése. Ezek az eredeti árterek jelentős hányadán újra lehetővé tehetik majd a rétek, nádasok, ökológiai gyümölcsösök, erdők-ligetek, és a természetes (vagy azzá váló) ártéri halastavak vízellátását6.
A természetes folyódinamika, az ártér, valamint a fokrendszer helyreállítása segítségével erdős, ligetes területek, ökológiai gyümölcsösök, rétek és természetes halastavak hozhatók újra létre, melyek nem kárként, hanem haszonként élik meg a nagyvizet; és annak használatával, eltárolásával, párologtatásával közhasznú (pl. éghajlatjavító, csapadékhajlam-javító) hatást is kifejtenek.
(Öntözőrendszerekkel működtetett intenzív mezőgazdaság nem képes ugyanennek a feladatnak a betöltésére, és hosszú távon nem fenntartható - lásd szikesedés).
2.1.1.1.Belvíz: problémából legyen értékké! – tájhasználat-váltással
A belvíz elleni védekezés eddigi gyakorlata fenntarthatatlan3. A belvizet értékként kell kezelni, és a területhasználatokat a domborzathoz kell igazítani. A szántók egy részét be kell erdősíteni, más részén tavak, rétek, árasztással öntözhető ökológiai gyümölcsösök rendszerét kell létrehozni. A szükséges tájhasználat-váltás koordinálásából a Kövízig-eknek vezető szerepet kell vállalniuk.
2.1.1.2.Duna hajózóút-fejlesztés
Az erre vonatkozó jelenlegi elképzelések nem felelnek meg a jó ökológiai állapot/potenciál feltételeinek, mert a folyó ökológiai állapotának további romlását, az utolsó természetközeli folyamszakaszok tönkretételét vetítik előre, így azok véleményünk szerint nem támogathatóak.
Elfogadhatatlan, hogy Magyarországnak nincs stratégiája a Duna hosszú távú kérdéseivel kapcsolatban, ebből a helyzetből fakad, hogy nem tudunk saját álláspontot képviselni egy adott kérdéssel kapcsolatban, csak végrehajtani pl. az EU-s elvárásokat. A Duna teljes magyarországi szakaszára vonatkozó komplex víz- és tájgazdálkodási koncepció elkészítésére van szükség, amely a VKI-ban foglaltaknak megfelelően a folyó „jó ökológiai állapotának” helyreállítását tűzi ki célul, és bármilyen beavatkozást csak ezen céllal összhangban enged meg. Ezt a stratégiát, amelynek a Duna eltereléséből fakadó szigetközi krízishelyzetre is megoldást kell kínálnia, törvényi formában („Duna-törvény”) tartjuk kívánatosnak elfogadni.
2.1.2. Javaslataink a domb- és hegyvidéki vizeinkkel való gazdálkodásra
Domb- és hegyvidékeinken a vízmegőrző vízrendezés a vízfolyások revitalizációján túlmenően magába foglalja a lehető legtöbb terület természetszerű újraerdősítését, valamint víztartó mélyedések és természetes anyagokból (pl. a szintvonalak mentén rögzített farönkökből) készült, kis méretű víz- és talajfogók kialakítását.
A vízgyűjtő-gazdálkodási tervekbe bele kell foglalni a domb- és hegyvidéki erdők folyamatos erdőborítással való kezelésre (szálalás) történő fokozatos átállítását.
Domb- és hegyvidékeinken az útépítések is sok esetben jelentős vízelvezetéssel járnak, ezért az utak mentén is vízmegtartó beavatkozások szükségesek.
A klímaváltozás kapcsán erősödő szélsőségek megjelenése mindezt különösen indokolttá teszi (lásd pl. hegyvidéki patakok hirtelen megáradása).
Felül kell vizsgálni a dombvidéki kisvízfolyások árvíz levezetésére meghatározott standardokat és ötvözni azokat a differenciált mezőgazdasági területhasználat kialakításával. Ennek megtervezése a VKI-folyamat feladata.
Domb- és hegyvidéki vízfolyásaink újrarendezéséhez segítséget nyújt a Budapesti Műszaki Egyetem „Dombvidéki kis és közepes vízfolyások rehabilitációja” című tananyaga7.
2.2. A vízfolyások és természeti rendszerek felélesztésénak általános jótékony hatásai
A vízfolyások, vizes élőhelyek, ártéri természeti rendszerek felélesztésével számos, ma szinte megoldhatatlannak tűnő gond orvosolható:
Megoldódhat az árvízi károk elleni védelem
Megoldódhat az aszálykárok megelőzése
Újra több vízhez juthatnak a természeti rendszerek (vizes élőhelyek, rétek, erdők stb.)
Javulhat a térségi éghajlat2
Javulnak a vízi élővilág feltételei,
bővül a vízi haszonvételek lehetősége,
Javul a (felszíni és felszín alatti) vízminőség4
A vízfolyások revitalizációja kedvező hatást gyakorol majd a vízjárásra is, különösen a teljesen művivé tett (pl. lebetonozott) vízfolyások esetében (pl. a Balatonba ömlő kisvízfolyások egyenletesebb hozama hozzájárulhat a tó folyamatos vízellátásához).
2.3. Települési vizeink jövőbeni megőrzése
A települések fenntartható vízgazdálkodásának kialakítása érdekében javasoljuk olyan vízkezelési és területhasználati megoldások elterjesztését, melyekkel lehetővé válik a csapadékvizek helyben tartása, a természetes zöldfelületek növelése, a használt vizek szelektálása és újrafelhasználása (pl. szelektív házi lefolyórendszerek kiépítésével, ahol a fürdésből származó víz szűrés után kerti célokra újra felhasználható), illetve párologtatása (pl. gyökérzónás, üvegházas, vagy egyéb helyi tisztítóval, ahol a tisztított víz nádast, faültetvényt, vagy halastavat táplál). A felszíni vizek jó minőségi állapota sem érhető el további központosított szennyvízkezelő rendszerek kiépítése esetén, ez is indokolja a helyi szennyvízkezelő megoldások elterjedését. Így javítható a települések klímája (1 vízközeli fa teljesítménye kb. 10 klímaberendezéssel ér fel2, ráadásul nem fűti az utcát), és a felszín alatti vízkészletek újratöltődését is elősegíthetjük (fokozva a felszíni vizeink megtartásának jótékony hatását).
2.4. Javaslataink vizeink minőségének védelmére
A felszíni vizek partjainak vissza-természetesítése, a vizes élőhelyek és ártéri természeti rendszerek felélesztése, valamint a vízgyűjtők minél nagyobb területére kiterjesztett tájhasználat-váltás (vagyis a természetes rendszerek számára a lehetőség szerinti legnagyobb terület visszaadása, illetve a természetbarát gazdálkodási formák újbóli elterjesztése) önmagában jelentős vízminőség-védelmi hatással jár – felszíni és felszín alatti vizeink tekintetében egyaránt4.
Egyes vízszennyezés-típusok ellen azonban külön is védekezni kell: ilyenek a baleseti eredetű szennyezések, a mezőgazdasági szennyezés, vagy a hulladékok nem megfelelő kezeléséből eredő terhelés.
A háztartások vegyszerhasználatának visszaszorítása érdekében szemléletformálási tevékenységre, valamint fogyasztás-szankcionálási és környezetbarát termék támogatási intézkedések bevezetésére van szükség.
2.5. A szükséges jogszabály-módosítások
A fentiek természetesen nem képzelhetőek el a megfelelő jogszabályok megváltoztatása nélkül. Ez abból a szempontból is szükséges, hogy vízügyi jogszabályaink összhangba kerüljenek a természetvédelmi jogszabályok vizekre és vizes élőhelyekre vonatkozó előírásaival.
Erre vonatkozó részletes javaslatainkat jogi összefoglalónk tartalmazza.8
Előremutató jelnek tekintjük, hogy a 94/2007. KvVM- rendelet már tartalmaz előírást a hegy- és dombvidéki vízfolyások medre és parti sávja természetközeli állapotának kialakítására (sajnálatos, hogy több jogszabály – pl. a 21/2006. Kormányrendelet, és a fenti rendelet egyes részei is - továbbra is a revitalizációval, vízmegőrzéssel ellentétes értelmű előírásokat tartalmaz, és a tervezési, fenntartási gyakorlat ma is ezeket követi).
3. A szükséges vízgazdálkodási irányváltás jelentősége
A víz és a természeti rendszerek szerepének fentiek szerint történő újraértékelésével, az új célok kijelölésével és a szükséges változtatások megvalósításával lehetővé válhat a talajvíz-bázisok, és az egész táji vízkörforgás fokozatos újratöltése, valamint a természeti rendszerek szerkezeti és területi regenerációja. Mindez hatékony védelemnek ígérkezik a klímaváltozással kapcsolatos káros hatások, az elsivatagosodás (vagyis az éghajlati szélsőségek megnövekedése mellett jelentkező krónikus szárazodás), a természeti rendszerek dinamikus egyensúlyi állapotának felborulása ellen, ezen túlmenően gazdasági és társadalmi értelemben is lehetőséget kínál a fenntarthatóság felé való fejlődésre.
4. A fenti problémafeltárás és javaslataink tudományos háttere
(1) a) Kivonat a VaHaVa-Projekt összefoglaló jelentéséből (KvVM-MTA, 2006. szeptember):
„Magyarországon – hosszú távon – fokozatos felmelegedés, a nyári csapadék mennyiségének csökkenése és egyes szélsőséges időjárási események gyakoriságának, valamint intenzitásának növekedése várható .” „Csupán félfokos melegedés a nyári időszakban napfénytartam növekedéssel és csapadékmennyiség csökkenéssel jár, ami az aszályos periódusok gyakoriságát 60 százalékkal fokozhatja. A nyarak jellege érezhetően megváltozik: több lesz a kánikulai nap, ritkábban hull le csapadék, de egyes helyeken, körzetekben özönvízszerű esők lehetnek.” „Minden kétséget kizáróan a jövő kritikus területe általában az édesvíz, különösen az ivóvíz és az öntözővíz, mert a rendelkezésre álló egészséges édesvíz mennyisége rohamosan csökken az egész világon, értéke pedig drámaian emelkedik.” „Célszerű tudatosítani, hogy a termőtalaj hazánk legnagyobb víztározója .Ezért szükséges szorgalmazni a csapadék megőrzését…”
b) Kivonat a Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégiából (2008., www.kvvm.hu):
„Az elvégzendő feladatok ez alapján két fő csoportba sorolhatók:
(A) A helyben történő adaptáció elősegítése, a meglévő biológiai sokféleség megőrzése,
gazdagítása, természetességének fenntartása és javítása érdekében (nem csak a védett területeken)
(...)
- Vízgazdálkodás: a vízlevezetés kényszerének feloldása; a tározók ökológiai szempontok
figyelembevételével történő üzemeltetése; vízjogi engedélyeztetés rendszerének
felülvizsgálata (talaj és mélységi vizek használata). Az EU Víz Keretirányelvben meghatározott komplex vízgazdálkodási rendszer megvalósítása az ökológiai előírások, a természetvédelmi szempontok figyelembe vételével.
(B) A természeti területeket körülvevő táj átjárhatóságának fokozása a fajok vándorlásának elősegítése érdekében (elsősorban a ma védelemben nem részesülő területeket érintő intézkedések):
(...)
-Vízgazdálkodás: ökológiai szempontú, az EU Víz Keretirányelv javaslatainak megfelelő
vízgazdálkodás; az élőhelyek vízmegtartó képességének helyreállítása, az esetleges vízpótlási lehetőségek kidolgozása. Arra kell törekedni, hogy a vízellátottság
és a vízjárás a természetes állapotot közelítse, az eredetileg vízjárta, jelenleg belvizes területeket vissza kell adni a természetnek, összhangban a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése vonatkozó részeivel. Ártéri vízgazdálkodás közelítése a természeteshez
(pl. fokgazdálkodás); csatornahálózat felülvizsgálata; vizes élőhelyek területének
növelése.”
(2) Vízzel a klíma helyreállításáért – Az Új Víz Paradigma (kivonat)
www.vedegylet.hu/doc/ujviz.doc
Eredeti mű: Water for the Recovery of the Climate – The New Water Paradigm (Ing. Michal Kravčík, RNDr. Jan Pokorný, Ing. Juraj Kohutiar, Ing. Martin Kováč, RNDr. Eugen Tóth, 2007 - www.waterparadigm.org)
(3) A vízmegtartás jelentősége és közgazdasági összefüggései hazánkban (Ungvári Gábor, Magyar Környezet-gazdaságtani Központ Alapítvány - Nemzeti Fejlesztési Hivatal, 2005)
www.vedegylet.hu/doc/MAKK.doc
(4) Mérnök-ökológia - Felkészülési segédanyag (Dr. Szilágyi Ferenc, BME Építőmérnöki Kar VKKT, 2003)
www.vedegylet.hu/doc/mernokokologia.doc
(5) A Tisza árvízi szabályozása a Kárpát-medencében (Koncsos László, BME – Magyar Természetvédők Szövetsége, 2006)
www.vedegylet.hu/doc/tisza_koncsos.pdf
(6) A vízhaszonvétel és árvízvédelem hagyománya Magyarországon (Dr. Andrásfalvy Bertalan - Magyar Tudomány 2000/6.)
www.vedegylet.hu/doc/Andrasfalvy.doc
(7) Dombvidéki kis és közepes vízfolyások rehabilitációja
(VKI Projekt II.Fázis - Pomogyi Piroska, Szalay Miklós, Simonffy Zoltán, Szilágyi Ferenc, Aradi Csaba, ÖKO Zrt. - BME VKKT - VTK Innosystem - ARCADIS, 2007)
www.vedegylet.hu/doc/9mell.doc
(8) Javaslataink egyes, vízzel kapcsolatos jogszabályok módosítására
www.vedegylet.hu/doc/vizjogi.doc
