2008. január 10.
Egy erdő lombozata állítólag akkor kezd el ritkulni, amikor elkezdik lopni belőle a fát
Persze mindez már múlt időben. A sajóládi erdőben nemhogy tizenkettő, de ma már egyetlen madár sem lakozik. Azon egyszerű oknál fogva, hogy nincs már erdő. No nem természeti csapás irtotta ki a Natura 2000 uniós yédettséget élvező(?!), száznyolcvan hektárnyi erdőt, hacsak nem tekintjük annak a falopást. A tolvajoknak is van persze szívük, így az egykori erdő két, azaz kettő százalékának megkegyelmeztek.
A Tiszántúli Természetvédők Társulata feljelentést tett a nagyarányú természetkárosítás miatt, s a rendőrség azonnal gőzerővel megkezdte a nyomozást. A forró nyomos kutakodás gyors eredménnyel járt. Megállapították, hogy az erdőt több mint tíz, ha nem húsz éve lopogatják, és az is kiderült, hogy a Délbükki Erdészeti Igazgatóság „biztonsági intézkedései ellenére az erdő ritkulásához jelentősen hozzájárult a területen tapasztalható nagymértékű falopás". Sherlock Holmes és dr. Watson szégyenében azóta is bujdokol. Na nem a sajóládi erdőben.
Nyilván bomba meglepetésként robbant a nyomozati megállapítás, hiszen csak az elmúlt két évben kis híján másfél száz tetten ért fatolvajt füleltek le a rendőrök, de szinte senki ellen nem indult eljárás, mert többnyire az okozott kár nem érte el a szabálysértés tényálladékához szükséges öt-tízezer forintot. Nem tűnt föl sem rendőrnek, sem erdésznek, de bizony még a természetvédőknek sem, hogy a sajóládi erdő nagy hírű durhami rokonához hasonlóan (lásd még Sekszpír Vilmos Magbegy című alkotását) egyszer csak elindult. Az angliai gyaloggaloppal ellentétben azonban nem egyszerre, hanem szép apránként. Illetékesek meg kevésbé illetékesek penig a fától nem látták az erdőt.
Mindezek tükrében már igazán nem meglepő, hogy aszongya tettenérésükkor nem volt megállapítható, hogy a tolvaj hölgyeknél, uraknál - manapság ez a megszólítás járja rendőréknél, sajtóban egyaránt - talált faanyag honnét származik, de arra sem sikerült fényt derítem, hogy „a lombozat ritkulása mikor következett be". Hát ez tényleg megoldhatatlan feladat. Nem akarok a tekintetes rendőrhatóság és erdészeti szakhatóság alapos munkálásába belekotyogni, de állítólag egy erdő lombozata akkor kezd el ritkulni, amikor elkezdik lopni belőle a fát.
Szerencsére az illetékes hatóságok, látván a bajt, intézkedtek. Mivel az erdő faállománya 60 százalék alá fogyatkozott a lopások miatt, az erdőtörvény értelmében „végfelhasználásra került". Vagyis a két százalék „erdőtömb" kivételével a maradékot kivágta az erdészet. Madár, virág, egyéb állatok, hüllők, mifenék a színről el. "Szakember meg nyilatkozik, ha újratelepítik az erdőt, valószínűlej újra el is lopják szorgos kezek.
Vietnam távoli, dél-ázsiai ország, afféle fejlődő. Mi meg a legfejlettebbek között vagyunk. Vietnamban is emberek élnek.
Társadalmi berendezkedéstől függetlenül az emberek egy bizonyos hányada szívesen cseni el a másét vagy a közösségét. Vietnamban is lába kélt egy erdőnek. Nyomozati hatóságok, hivatalok nem bíbelődtek azzal, mikor kezdett ritkulni az erdő lombozata, hány százalék alá csökkent a faállomány. Amúgy diktatórikusan arra kötelezték a fülön csípett tolvajokat, hogy ők ültessék újra az ellopott erdőt. Ez a fejlődő megoldás.
A fejlett az, hogy közpénzből termeljük újra a lopnivalót. Bihari Tamás