Versek - Váci Mihály
Váci Mihály: NYÍRSÉG
Barna csíkos tigrisként akácok közt sompolyog, forgószél farkát csóválva, az ugrásra kész homok. Utak sűrűn font korbácsa suhint: - a homok nyüszít; sunyi dombokként dorombol, érrel nyalja talpait. Négy gerle pár szárnyán lebeg a határ. Az égen át vadlibák hálója húzza elvágyódók sóhaját. Az ég figyel, mintha lentről szólítaná valaki. Semmi! — csak az én szívemtől zengnek e táj halmai.
Barna csíkos tigrisként akácok közt sompolyog,
forgószél farkát csóválva, az ugrásra kész homok.
Utak sűrűn font korbácsa suhint: - a homok nyüszít;
sunyi dombokként dorombol, érrel nyalja talpait.
Négy gerle pár szárnyán lebeg
a határ. Az égen át vadlibák hálója húzza
elvágyódók sóhaját.
Az ég figyel, mintha lentről
szólítaná valaki.
Semmi! — csak az én szívemtől
zengnek e táj halmai.