S SZ T U-Ú Ü-Ű Lexikon:SZ
A szarka (Kisalföld - 2009. május 9.) A szarka feje, begye, háta, szárnya és az alsó farkfedői feketék, válla és hasa fehér. Az evezőtollak fehér sávja csak röptében látszik. A farok legalább olyan hosszú, mint a test, színe felülről zöldes, a végén vöröses, alul feketés árnyalatú és röptében ék alakúnak látszik. A felnőtt madarak tolla fényes, a fiataloké fénytelen, matt. Más fajjal nem lehet összetéveszteni. Az egész Palearktiszban előfordul a Brit-szigetektől Kamcsatkáig, sőt, areája átnyúlik az észak-amerikai kontinens nyugati felére, valamint Észak-Afrikára, Arábiára és India északi részeire is. Magyarországon - a nagy összefüggő erdőségeket kivéve - mindenütt előfordul. Élőhelyét tekintve inkább a nyílt vidékeket kedveli, ugyanakkor a változatosságot is igényli. A kultúra elősegítette terjedését. Tipikus élőhelyei a ligetekkel, fasorokkal, erdősávokkal, fa- és bokorcsoportokkal tagolt rétek és legelők, szántóterületek, de nem hiányzik az árterekről, a víz menti galériaerdőkből, nagyobb parkokból, olykor a nádasokból sem. Helyenként megfigyelhető településekre való betelepedése is. Habár a fiatalok már születésük évének októberében párba állhatnak, költésük első, második, olyk
