Versek - Reményik Sándor
Reményik Sándor: A kis templom a nagy dómban
A borbereki templom falára írom Fölötte égig ér a szirt. Olyan törékeny, oly kicsi. Harangja elhaló szavát Ezer gúnyos harangvirág Az erdőn túlcsilingeli.
Hírek az erdő világából
Friss hírek
Versek - Reményik Sándor
Reményik Sándor: A szemérmes sziklák
A sziklák itten oly szemérmesek: Fenyőágakkal takargatják Gránitbordáik szörnyű éleit. Még cserje is akad imitt-amott, Valódi lomb, Õsszel hulló, tavaszt váró levél, Tiszavirág a halhatatlan zöldben. Még cserje is akad imitt-amott Takarónak a szűz szirtek fölé.
Versek - Reményik Sándor
Reményik Sándor: A fenyők álma
A fellegek a fenyők álmai. Az ágak között megrekednek. Azután futásnak erednek, Vagy halkan suhannak odább, Mint foghatatlan, lenge holmi, Testetlen, fátylas délibáb. Az álmok sorsa: eloszolni.
Versek - Reményik Sándor
Reményik Sándor: Gyopár
Azt mondta valaki: A Korongyoson gyopár is terem. Azóta vágyaimnak netovábbja A Korongyos-tető. Róla álmodom nappal-éjjel, S a pici fehér csillagokról, Mik szikráznak a vad kövek között.
Versek - Reményik Sándor
Reményik Sándor: Hangverseny
Lent a patak zúg. - De most jő a szél - És elkezdi a fenyves idefenn. Ifjú cserjék vad sörénye lobog És az öreg fenyők Inognak méltóságosan. Azután semmi hang.
Versek - Reményik Sándor
Reményik Sándor: Havasi feszület
Halványpiros hegyi virág Öleli lábát a keresztnek. Távolról a sötét fenyők: Titoktudó konok erők Feléje gyökeret eresztnek. És ölelik a föld alatt. Így rejtik el imádatuk.
Versek - Reményik Sándor
Reményik Sándor: Izvor
Megtudtam ezt is: A patak nevét. A dajkámét, ki esténkint dalol, S az őserdőnek minden erejét A völgybe hozza le. Ó be mélyek, be csöndesek az esték Így, egyedül, - vele. Megtudtam ezt is. A patak nevét, Hogy nevén nevezhessem a Magányt, Mint egy titokzatos tündérleányt: Izvor, Izvor!
Versek - Reményik Sándor
Reményik Sándor: Ne jöjjön új tavasz!
Rügy, ki ne pattanj, Maradj a fába' benn. Ibolya, ki ne nyílj, Maradj a földbe' lenn. Napsugár, arany-nyíl Fejünkre ne cikázz, Hadd legyen bú a bú, Hadd legyen gyász a gyász! Fejünkön holt hamu, Szaggatva köntösünk, Alattunk puszta föld, Mit könnyel öntözünk. Borongva nézzük így Fogyatkozó napunk, Romok, sírok között Akik barangolunk. Hulló csillag: ne hullj, Folyók: megálljatok, Szelek: szegjétek le Szárnyaló vágyatok, Tüzek: aludjatok ki, Hamvadjatok hitek, A mi Istenünk meghalt! Hinni? Kinek? Minek? Föl ne villanjon itt A szem szerelmesen, Szabadság hogyha nincs, Minek a szerelem? Az egész természet Temetkezzék velünk S ne jöjjön új tavasz Ha mi elsüllyedünk! 1918. december 28.
Versek - Reményik Sándor
Reményik Sándor: Néha félek...
Néha félek... Úgy nyugtalanít ez a suttogás, Ezek a halk neszek, Ez az imbolygás, ez az összejátszás A hátam megett. E halk hullása nem tudom minek. Itt nem hull levél, Tán az Idő pereg Bús percegéssel itt, az örökzöldben. Néha félek... A fenyves olyan kísérteties. Néha úgy érzem, hogy lepke vagyok, S felszúrhat minden öreg fenyő tűje. Egy idegen parány, Akit nem tűr az ősvadon magában. De múltkor egy gyökérbe botlott lábam. S ahogy fölnéztem, Megrázta szakállát egy vén fenyő, És így szólt hozzám barátságosan: Öcsém, jobban vigyázz! S ha elvágódsz, hát csak magadra vess!
Versek - Reményik Sándor
Reményik Sándor: Sas a magasban
Lassan kóvályog az erdő felett, És egyre szélesebb köröket ír, S a földtől egyre távolabb lebeg.
Versek - Reményik Sándor
Reményik Sándor: Vágy
Szeretnék úgy belédsímulní Természet - mint egy falevél, Mint egy fűszál, mely egyformán nyűgöd Ha harmat száll rá, s ha rá száll a dér. Szeretnék úgy belédsímulni, Mint egy elvesző árnyalat Az alkony ezerszínű tengerén, Szeretném fölszívni az árnyakat, S magamat tőlük fölszivatni én.
Versek - Reményik Sándor
Reményik Sándor: Trofeum
Mint indián a skalpokat, Öreg fenyők zuzmószakállát Én a Magánytól elragadtam. Ez a viharvert szürke zászló Díszíti szobám négy falát, Fenyőgallyak között fityeg. Ha ablakomon besüvít a szél, Oly kísértetiesen lengeti, Mint fenn az ormokon. E trofeum, Ez az én üdvöm lobogója, És boldogabb vagyok vele, Mint lehetett a Nagy Napóleon Marengo minden zászlajával.
Versek - Reményik Sándor
Reményik Sándor: Az utolsó ház
A fűrészmalmon túl vagyok S ez itt az utolsó faház. Ablakából a gyertyafény Úgy lobog elé, mint a láz Ijedt, beteg gyerek szeméből. Valami fázás összeráz. Itten végződik valami És kezdődik valami más. Valami nagyobb hatalom. Ez itt az utolsó faház S túl rajta zajlik a vadon. Elvész az út a vak sötétbe. Rémeket lát a házikó S az éjbe kémlel lázban égve. Túl rajta zajlik a vadon, Vagy hallgat; ám a hallgatása Még sokkalta félelmesebb. Visszavonult a kis telep S visszavonulva hagyta itt Hátvédnek ezt a házikót. És rábízta a titkait És minden embernek-valót. Nem előőrs, - hátvéd ez itt. Túl rajta nyoma vész az útnak, - Az embergőgnek takaródót fúnak. Túl rajta már a patakon Rézsut nagy szálfák dőltek át, Ágak, kövek, kavargó tajték, Dühöngő összevisszaság. Itt kezdődik a másik hatalom: Az ősellenség előőrsei. A házikón túl győzött a vadon.
Napilapok
Tíz forint egy hektárért (Somogyi Hírlap)
2005. január 6. FÖLDHASZNÁLAT Idegen földön vadásznak A földtulajdonosi társaságok kivételével a vadászatra jogosultak idegen földön lövöldöznek. A tulajdonosok ezért pénzt kapnak, de ez az összeg nem helyettesíti a terményből származó bevételeket.
Napilapok
Rókavadászat a városban (24 óra)
2005. január 6. Oroszlány Az elmúlt néhány hétben több lakossági bejelentés is érkezett a városházára arról, hogy rókát láttak a házak között. A jelzések száma mára elérte a tucatnyit. - Legutóbb az egyik élelmiszer-áruház mellett sétált egy négylábú, de már az egyik városközponti gyógyszertár bejárata előtt is ült békésen egy ravaszdi. Hogy a nagyobb bajt elkerüljük, megbíztunk egy helyi vadásztársaságot, hogy fogják be a kószáló állatokat - tudtuk meg Bartalus Lászlótól, a városi önkormányzat hatósági osztályának vezetőjétől.
Napilapok
Horror a baktói gazdaságban (Délmagyarország)
2005. január 4. Birkákat, tyúkokat, nyulakat mészároltak le a kóbor kutyák Szeged szélén Több mint húsz birkát és közel száz tyúkot, nyulat öltek meg a kóbor kutyák Baktón és Petőfitelepen - értesült lapunk egy ott lakótól, akinek két anyajuhát és több aprójószágát mészárolták le a megvadult ebek. A gazda a gyilkos kutyák közül egy ötvenkilós keverék ebet megfogott és átadott a sintérnek.
Hetilapok
Horror a baktói gazdaságban (Délmagyarország)
2005. január 4. Birkákat, tyúkokat, nyulakat mészároltak le a kóbor kutyák Szeged szélén Több mint húsz birkát és közel száz tyúkot, nyulat öltek meg a kóbor kutyák Baktón és Petőfitelepen - értesült lapunk egy ott lakótól, akinek két anyajuhát és több aprójószágát mészárolták le a megvadult ebek. A gazda a gyilkos kutyák közül egy ötvenkilós keverék ebet megfogott és átadott a sintérnek.
Napilapok
Falkában életveszélyesek (Blikk)
2005. január 5. A szakértő szerint hétköznapi hős az a férfi, aki életét kockáztatva védelmezte féléves gyermekét és feleségét a rájuk rontó kutyafalkától. A fiatal házaspár gyanútlanul sétált egy budapesti erdőben, amikor felbukkant a négy kóbor kutya. A vadászok kettőt lelőttek, a másik két állatot befogták, de a családját féltő férfit súlyos sérülésekkel szállították kórházba.
