A magyar kormány többször hangoztatott kérésére és az országhatárokon átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról szóló Espoo-i ENSZ Egyezménynek is eleget téve Románia értesítette hazánkat, hogy vegyen részt a verespataki beruházás várható környezeti hatásainak vizsgálati eljárásában – közölte a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium.
A hétvégén észak Európán végigsöprő vihar eddig soha nem tapasztalt pusztítást végzett a svéd erdőkben, ami miatt félő, hogy kis erdőtulajdonosok százai mennek tönkre, tették közzé az iparág illetékesei. Száz évre visszamenőleg ez volt a legsúlyosabb pusztítás, mondta az Állami Erdészeti Tanács szakembere kedden. Becslésekbe nem bocsátkozott a szektort ért veszteségeket illetően, de összehasonlításként elmondta, hogy 1969-ben két olyan vihar is volt, ami 35 millió köbméternyi fa veszteséget okozott.
Az éghajlatváltozás és az emelkedő tengerszint a fő napirendi témái annak a kis szigetek jövőjével foglalkozó nemzetközi konferenciának, amely a hétfőn kezdődött Mauritius szigetén. A szökőár, a tenger alatti földrengés kiváltotta óriás hullámok Ázsia dél-keleti részén, különös megvilágításba helyezték a világ legkisebb országainak sérülékenységét, sebezhetőségét, melyek közül mintegy 40 képviselteti magát a tanácskozáson. A Maldiv szigetek, az indiai óceánban szétszórt, 1192 alacsony fekvésű szigetből áll, melyek közül többet is megtépáztak a rengészónából kiinduló hullámok.
A közelmúltban adtunk hírt arról, hogy az ausztráliai Melbourne környéki heves bozóttüzeknek drámai hatása lehet a város vízellátására, mert hosszú távra megszakítják a vízfolyások folytonosságát a vízgyűjtő területeken. Most arról tudósítanak a hírügynökségek, hogy legalább 7 személy meghalt és további 8 személy eltűnt, amikor bozóttűz pusztított Ausztrália déli részén.
Hazánkban a bükkösök, gyertyános-tölgyesek, szikla, szurdok- és törmeléklejtő-erdők, ligeterdők, valamint parkok, arborétumok, erdősávok, fasorok igen dekoratív, és sajnos egyre ritkábban megcsodálható növénye a hegyi juhar. Európában megtalálható a montán és a szubalpin régiókban is; RUBNER szerint a hegyi juhar a belső Alpokban (Wallis) egészen 1980 méterig is felhatol. Törzsméret, alak, lombozat Zárt állományban, kedvező termőhelyi viszonyok között 25-35 m magasságot is elér. Ilyen esetben törzse egyenes, hengeres, jól feltisztult. Szabad állásban nagy, terebélyes koronát nevel. Nagy mennyiségű lombot vet, mely könnyen bomlik, igen gazdag N-ben és Ca-ban. Gyökérzet Az első néhány évben karógyökeret fejleszt, melynek vastagság általában 1-2 cm, bár ritkán, de előfordul a szívgyökér-szerű oldalgyökerek megjelenése is ebben az időszakban. A második év végére a gyökérzet hossza általában 50 cm körül van; idős korban a hegyi juhar gyökérzete az 5-6 méteres mélységet is eléri. Gyökérzet fejlődése a külföldi vizsgálatok alapján télen 1,6 C -os talajhőmérsékletnél a gyökércsúcs környékén megáll (bükknél ez 4,2 C). A hegyi juhar gyökérzetére jellemző, hogy a mind a karógyökere, mind az o
A hegyi juhar elsősorban hegyvidéki lomberdeink elegyfája, de a nyugat- és dél-dunántúli dombvidéken is előfordul. Parkokban, kertekben is szívesen ültetett, kedvelt fafaj, ebből fakadóan természetes élőhelyein kívül is, szinte bárhol találkozhatunk vele. A hegyi juharon 150-et kicsivel meghaladó számú herbivor ízeltlábú faj él, közülük szép számmal akadnak juhar-specialisták, de olyan fajok is, melyek kizárólag hegyi juharon fordulnak elő. A polifág lombfogyasztók (pl. Lymantria dispar, Operophtera brumata, Tortrix viridana, Pandemis ribeana, Phyllobius fajok, stb.) - akárcsak a többi juhart - a hegyi juhart is kedvelik. Időnként tömegesen találhatjuk rajta az Acronicta aceris nevű bagolylepke szőrös, feltűnő színezetű, szép hernyóit is. Természetszerű erdők elegyfájaként azonban ritkán szenved jelentősebb mértékű lombvesztést. Leveleinek felszínén gyakran láthatunk apró (1 mm átmérőjű, 1-2 mm hosszúságú), sárgászöld, vagy piros, szemölcsszerű képződményeket (1. kép). Ezeket az Aceria macrorryncha nevű gubacsatka okozza. Gyakori, elterjedt faj, jelenlegi ismereteink szerint azonban a tápnövényét nem befolyásolja jelentős mértékben. Friss hajtásain és levelein több levéltetű faj él
Nevezéktana A tudományos nemzetségnév (Acer) LINNÉtől származik, de eredetét homály fedi. Egyesek szerint a latin acer, acris, acre = erő, tartós szó lehet az alapja, ami fájának tartósságára vo-natkozik. Mások a kelta ac = csúcs szótövet vélik felfedezni benne, amit esetleg a karéjos levelei alapján kaphatott. Fajnevét (pseudoplatanus, eredeti írásmódban pseudo-Platanus) is LINNÉ adta az 1753-ban megjelent Species Plantarum művében, ami sokkal könnyebben ér-telmezhető és magyarázható. A görög pseudes = nem igazi, hamis, ál és a szintén görög platanos = platán szavakból származó összetétel a foltosan leváló kérgük hasonlóságára utal. A XV. századból származó Schlägli-szójegyzék alirus néven említi, későbbi művekben fodorjávor, jávor(fa), szemes jávor, igar, iharfa, fehér juhar, fürtös juhar, közönséges juhar, juharjávor elnevezéssel szerepel. A fodor és szemes előtag a szép rajzolatú (általában sebzett törzsű) faanyagra utal, úgyszintén ennek színét örökíti meg a fehér előtag is. Fürtös juharnak pedig a virágzata alapján nevezik. Elterjedése Elterjedési területe hasonlít a bükkéhez és a közönséges jegenyefenyőéhez, Közép- és Dél-Európára koncentrálódik. A Pireneusoktól a francia kö
Varsó. A szlovákiai medvék álmatlanságáról már hírt adtunk, most hasonló tapasztalatokról számolnak be a lengyelországi szakemberek is. A szokatlanul enyhe tél miatt nem alszanak a medvék a déli-lengyelországi Kárpátokban – jelentette az MTI. A Beszkidekben minden jel arra utal, hogy a barnamedvék virgoncak, és a tavaszias időben eszük ágában sincs holmi barlangokban szunyókálni. A lengyel hírügynökség helyi szakemberekre hivatkozva számolt be arról, hogy a vadetetők környékén más állatokéi mellett medvenyomokat is látni.
2005. január 12-én, szerdán délelőtt az mtv1 Napi Mozaik című műsorában (körülbelül 10 óra 45-kor) a Magas-Tátrában a múlt év novemberében megtörtént erdőpusztulásról és a közelmúltban megjelent „Õserdők a Kárpát-medencében” című könyvről beszél Pápai Gábor, az Erdészeti Lapok főszerkesztője, aki nemrég tért vissza egy felvidéki riportútról.
1. A ledöntött templom A gyermekkorom öreg erdejét Kegyetlen kéz fektette le, Nagyszombat estéjére ép. A megmaradt gyér fák között, Mintha nem történt volna semmi sem: Madár dalolt. Az ég a puszta földre ráhajolt. Isten ledöntött templomában Elmerülve, sokáig álltam. Nekem műtermem volt. Itten dolgoztam én. Ó mennyi emlék, mennyi költemény Ölelte át e vén fák derekát! Most vége hát...
Lovon jő, nem gyalog, Lovon jő, hallgatag: Komor erő. A piros alkonyat Mögötte jő És megnöveszti furcsán, feketén. A fejszét vállára vetette, Mint halál a kaszát, Úgy lovagol A fenyveseken át És megvetőn tekintget szerteszét. A fenyők sötét gyűlölettel nézik: A hóhér ott megyen! Vajjon kivel tart ma leszámolást? Veled? Velem? És holnap ki kerül a bárd alá? A fenyők sötét gyűlölettel nézik, És zúgnak, mint az összeesküvők. S megszólal egy: Én holnap meghalok, – De zuhanva, még összezúzom őt! És zúgnak, mint az összeesküvők.
Eltűnt az üde smaragdragyogás, A lomb sűrűbb, sötétebb. Április ment, Május nyomába lépett, És közeleg a nyár. Az ifjú erdő komoly férfi már. Összeborult a lomb, Mélyzöld kupola lett. Visszhangoz töprengő kérdéseket, És önmagának harsogva felel. A vihart addig nem engedi el, Míg búgó hangon meg nem áldja őt. A fák: keményderekú gondolatok, Az ősi földből szívnak őserőt. Koronájukat égnek emelik. Ha van Isten, ha nincs: Mindegy nekik. Mert nekik úgy kell élni, mintha volna! Viharban, csendben rájok lehajolna. Mert nekik nőni kell — És nőni — csak az ég felé lehet. Eltűnt az ifjú smaragdragyogás, Sötétebb lett a lomb. Amit harsogva mond: Riadó, érces, telthangú beszéd, Meggondolt felelet. Vagy ünnepélyes, komor hallgatás. Az erdő férfi lett. Kolozsvár, Hója, 1921 júniusa
Elsorvadt, száraz ágai Mint béna karok, kimerednek. Telefonpózna lett a fa: Hírhordozója embereknek. S a többi közt kell állnia. A többi mind faragott oszlop, Legyalult, kinyalt, sima fa, Olyanok, mint az udvaroncok. Ezen még ott az ősi kéreg, És van még benne büszkeség, – S az erdőre még visszaréved. Úgy bontja meg a többiek sorát, Mint a fecsegő, léha népet Egy sötétcsuklyás aszkéta-barát. Az emberek a drótot hozták, Ott állt, útban állt, kapóra jött, Nem vágták ki - csak besorozták. De rajta még az ősi kéreg, A büszkesége megmaradt még, – S az őserdőre visszaréved.
A harkály kopogtat egy vén fenyőt, Én a botomra dőlve hallgatom, Mint harmadik. Különben csend lakik Körül az erdőn. A harkály: Mit gondolsz öreg: meddig élsz még? A fenyő: Azt jól tudják az istenek, Akik az életem kimérték. A harkály: Mit gondolsz öreg, hogy mi lesz belőled? A fenyő: Bizony mondom, nem függ az se tőlem, Se tőled. A harkály: Az emberektől függ tehát? A fenyő: Az ember nagynak képzeli magát. A harkály: Mit gondolsz mégis: Hiszed, hogy asztalt terítenek rajtad, S melléd telepszik egy vidám család? Vagy ágy leszel, mely mélyen, hűsen altat A nap heve után? Szólj, mit hiszel hát, vén embertelen?! A fenyő: Mit tudom én! Bölcső leszek talán. Talán koporsó. Oly mindegy nekem.
Ha könny a gyöngy: A fagyöngyök az erdő könnyei, Parányi könnyek, mozdulatlanok, Fák sudarára fagyott sóhajok, Az erdő gyöngybefagyott bánata, Élősködők, mint minden bánat, Amely az élet üterére támad És lassan, észrevétlen Felszürcsöli vérét a büszke fáknak.
Megjelent a Hulladék Munkaszövetség lapja, a KUKABÚVÁR 2004. téli (X/4.) száma. Az újságban olvashatunk többek között a környezetvédelmi kassza „eltűnéséről”, a ceruza-akkumulátorok ésszerű használatáról, az őkologikus, energiatakarékos sütő-főző alkalmatosságokról, a bepelenkázott jövőről, vagyis a kicsik popsijának tájáról, a „Vudufon” 2004. évi reklámzabálásáról, továbbá az építőanyagok újrahasznosításának módjairól.
A megújuló energiaforrások felhasználása az Egyesült Államokban sem növekszik kellően – olvasható a theunion.com honlapon. Mint az alábbiakból kiderül, a gazdasági feltételek sem hatnak ösztönzően, és a jogi hattér sem kedvező, nem beszélve a civil szervezetek által indított perek sorozatáról. Kalifornia kétféle gonddal szembesül manapság, az egyik, a súlyos energiaválság, a másik, a veszélyes mértekig zsúfolt erdők. Ezekre a kihívásokra egy közös hathatós megoldás kínálkozik: a biomassza energetikai hasznosítása.
A Nyugat második nemzedéke a századforduló táján született, a forradalom bukása után került az irodalom középpontjába. Babitsék is úgy tekintettek rájuk, mint az ő kezdeményeik folytatására; általában formakultúrájukon is érződik, hogy a Nyugat költőitől tanultak verselni, s Babitstól, Tóth Árpádtól; Kosztolányitól indulva találták meg saját hangjukat. Nem egy közülük művészi nagyságban felemelkedett a mesterekig. Költőként is, műfordítóként is az egyik legjelentékenyebb volt közöttük Szabó Lőrinc.